Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
SIPOS JÓZSEF: Vallásos jellegű kenyérpecsételők
az áldozó és az Isten között. A kenyér megjelölése vallásos szimbólumokkal növeli annak mágikus erejét, kisugárzását, fokozva az esélyt, hogy az áldozó kérése meghallgatásra talál. Európa falusi lakosságának sikerült szervesen beépíteni a kereszténységbe az ősi, kozmikus világszemléletet. Az eucharisztia rituáléja, a keresztény dogma alapeszméje nem más, mint a transzcendentális mitikus gondolkodásmód továbbélése.12 A Románia északi részén fekvő Máramaros vidékének görögkeleti és görög-katolikus román lakossága népi kultúrájában sok archaikus vonást őrzött meg napjainkig. Az itt élők ősi, mitikus emlékei szervesen összefonódnak a keresztény hitvilággal. Ez a szinkretizmus meghatározóan rányomja a bélyegét az itteni falusi nép mindennapi életére, szokásaira.13 A térség lakosai (itt elsősorban az Iza és Mara folyók völgyének hívő, falusi lakosságára gondolunk) szentelményként tisztelik a misekenyér megjelölésére használt pecsételőt (pecetar, pristornic, pristor- nicel, prescornicer stb., az elnevezés vidékenként változik), amely itt betölti a rontáselhárító amulett szerepét is. Ezek a pecsétnyomók - vagy mondhatnánk apró szobrocskák - úgy funkciójukat, mint a külső megjelenésüket tekintve különlegesek, ezért méltán tarthatnak érdeklődésre számot. A bizánci egyház előírása szerint a misekenyér megjelölésére a kereszt által négy mezőre osztott, négyszögé pecsétlap szolgál, amelyben helyet foglalnak a már korábban említett szent betűk (IC / XC / NI / KA). Újabban errefelé IS / HS / NI / KA nyomtatott betűk is gyakran szerepelnek. Ez a pecsét, az Isten bárányát jelképezve, alkalmazása révén átlényegíti a mindennapi kenyeret, alkalmassá téve az áldozás számára. A többi, geometrikus jelkép - amely jelen lehet a pecsétlapon és szimbolikusan a liturgia részét képezi - nem elengedhetetlenül fontos az áldozati kenyér jelölésére. (10. kép) 10. kép A kanonikus szabályok nem tesznek említést arról, hogy milyen legyen a pecsételő nyele, fogantyúja (felépítménye). Az ide vonatkozó szakirodalom sem foglalkozik vele. A valóságban a máramarosi pecsételőknél a felépítmény kap különlegesen fontos, mondhatni meghatározó szerepet. A formák változatossága, azok művészi színvonalú kivitelezése, az általuk kifejezésre jutó szimbolikus, mitikus világkép sajátosan egyedivé teszi őket. A betűk tartalma veszít jelentőségéből, a hangsúly a felépítményen van. Gyakran előfordul, hogy az egyszerű falusi emberek által készített pecsétlapon az írás alig olvasható, más esetekben tapasztalható a betűk felcserélése, helyettesítése ide nem illő betűkkel, de akár tükörírással is szerepelhet. A betűk ilyetén változtatása ellenére a pecsételők nem veszítenek mágikus eszmei értékükből. Megjelenésüket tekintve ezek az apró kultikus tárgyak erősen elvonatkoztatott szimbolikájuk révén, sajátosan egyediek. Kifejezésre juttatják alkotójuk - az egyszerű falusi emberek - vallási kötődését, képzeletvilágát, és abból az elemi szükségletből fakadnak, amely a felszínre hozza az emberek lelkében szunnyadó ősi legendák emlékét.14 Mint műalkotások - a naiv népművészet és az iparművészet határán - méltán tartanak igényt a művészettörténet figyelmére. A korábbi időkben a kenyérpecsételők készítése és használata kifejezetten a kolostorok feladata és joga volt15. Idővel aztán a falusi nép saját maga készítette és alkalmazta őket, rányomva a pecsétet a családi ünnepek készítményeire, a húsvéti kalácsra, vagy a halotti toron (po- mana) fogyasztott kenyérféleségekre. A pecsételés gyakorlata így vonult be fokozatosan a népi vallásosság keretei közé. A pecsételő - túllépve a kanonikus szerepkörön - betölti az amulett szerepét is, amely megvédi a ház népét a gonosztól, a bajtól, a rontástól, ezért nagy tisztelet övezte és övezi napjainkban is, mert a kultusz, ha veszített is népszerűségéből, a legtöbb helyen még ma is él. A pecsételők formavilágát vizsgálva, megelevenednek benne a mitikus világ alakjai, a tudatalatti, ősi jelképek, kifejezve azt az erőt, kisugárzást, amely védelmet nyújt a baj, a gonosz ellen. Ezen szobrocskák szimbolikájában minduntalan kifejezésre jut a mágikus, szakrális funkció.16 Az eucharisztia, ami a kereszténység alapvető dogmája, itt szélesebb keretek közt valósul meg. Ezeknek a tárgyaknak az alkalmazását már nem a templomi kánon irányítja, hanem a kialakult népszokás. Ez szabályozza a pecsételők használati módját, íratlan törvényt teremtve az alkalmazás részleteire is. Bár az egyházi előírás ezt nem szabályozza, mégis a pecsételést általában olyan idős asszonyok végezhetik el, akik már testi-lelki szempontból tiszta életet élnek, lehetőleg özvegyek, akik mentesek minden bűnös életviteltől. Mindez különösen érvé12 ELIADE, Mircea 1987. 13 POP-BRATU, Anca 1980. 14 ELIADE, Mircea 1994-1996. 15 POP luliu 1995. 16 POP Romulus. Glasul pecetarelor, Biblioteca Revistei Familia, Oradea, 1993. 117. 163
