Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)

SIPOS JÓZSEF: Vallásos jellegű kenyérpecsételők

zülük négy darab a menórát ábrázolja, ezeknek az anya­ga bronz, a többi három fából, kettő pedig égetett agyag­ból készült. (2. kép) A Palesztinában keletkezett keresztény vallás alapítói és első hívei zsidók voltak, akik az ősi zsidó vallás esz­mevilágából táplálkoztak. Az első keresztények nem is­mertek semmiféle egységesen kidolgozott liturgiát. Val­lási ténykedésük imából és a megtört kenyér (kenyértö­rés) közös elfogyasztásából állott (szeretetlakoma, aga- pé). Az új vallásnak már a Jézus Krisztus halálát követő évtizedekben voltak hívei úgy a Római Birodalom fővá­rosában, mint a provinciák központjaiban. Ebből a szem­pontból kiemelkedően jelentős szerepe volt Alexandr­ának, mint a késő antik világ egyik legfontosabb szellemi központjának. Ekkor itt szinte azonos számban éltek egy­más mellett görögök, egyiptomiak és zsidók. A zsidó há­ború után számos zsidó települt át Alexandriába, akik között már keresztények is voltak. így a város a kialaku­lófélben lévő kereszténység egyik bölcsője lett. Az itteni hellenisztikus kultúrában nevelkedett zsidó közösség egyrészt nagy hatással volt a korai keresztény teológia for­málódására, másrészt hozzájárult a kereszténység gyors elterjedéséhez a római kori Egyiptomban.2 A kereszténység terjedése során mindjobban alkal­mazkodott a megtérítettek vallási igényeihez és gondol­kodásmódjához. A görög nyelv átvételével megkezdő­dött az antik eszmék befogadása, a vallás rítusaiban pe­dig magába olvasztotta az egyiptomi mitológia számos vonását. Ez az átlényegülés nyomon követhető különfé­le vallásos megnyilvánulások esetében. Elég, ha példa­ként az Izisz-kultuszból átvett Madonna-kultuszt említ­jük. Joggal feltételezzük, hogy nem képezett kivételt az áldozati kenyér pecséttel való megjelölésének pogány kultusza sem, ami aztán a keresztény liturgiában teljesen új értelmezést kapott. Az első századok keresztényei hovatartozásuk, iden­titásuk hangsúlyozására keresztény szimbólumokkal (hal, páva, galamb, szarvas, geometrikus ábrák) jelölték meg az áldozati kenyeret. Ezek a pecsételők valószínűleg még nem a liturgia számára készültek. A kenyérpecsételők rendszerezésével először DEON- NA foglalkozott 1919-ben3 4, ő kísérelte meg a pogány és a keresztény pecsétnyomókat egymástól elkülöníteni, felhasználva a Sieglin expedíció (1913) által Alexandriá­ban feltárt ásatási leleteket. Az elmúlt száz év alatt az Egyiptom különböző területein végzett régészeti feltárá­sok során nagy számban kerültek elő a keresztények el­ső századából származó pecsételők, amelyek minden bizonnyal a kenyér pecsételésére szolgáltak. Mivel azon­ban írásbeli adatok nem állnak a rendelkezésünkre, biz­tonsággal nem állítható, hogy valamennyi az euchariszti- át szolgálta. A pecsételők anyaga általában égetett agyag, de előfordul fém, fa, kő, csont is. A kairói Kopt Múzeum­2 TÖRÖK László 2005. 3 DEONNA, W. 1919. 89,f. 4 DÖLGER, Franz Joseph 1939. 5 HICA-CIMPEANU, loana 1976. ban őrzött nyolc darab keresztény kenyérpecsételő a bizánci és kora iszlám korból származik, és valamennyi mázatlan cserép. Többnyire lapos korong alakúak, át­mérőjűk 4-18 cm között váltakozik. A pecsétlapjukon geo­metrikus ábrák mellett hal, virág, kereszt, kápolna, sőt Krisztus-képmás is látható. Nemcsak a Földközi-tenger környékén, hanem Eu­rópa más részein is leltek pecsétnyomókat a keresztény­ség első századaiból. A legismertebb ezek közül a né­metországi Pfalz tartománybeli Eisenbergben egy kisebb római kori erődítményből került elő. Az 5,2x4,2x1,0 cm vastag cseréplapocska a 4. század második felére datál­ható. (3. kép) 3. kép Ennek a pecsételőnek az ad különleges jelentőséget, hogy a pecsétlapon Krisztus-monogram, oldalán pedig la­tin felirat látható: „Ad panem pingere utere felix” (A ke­nyérre nyomni boldoggá tesz).'1 Nem kevésbé jelentős az Erdélyben, egy népvándor­lás kori gót temetőben feltárt lelet. A Kolozsvártól nem messze fekvő Magyarpalatka (Pálatca) 4. századi teme­tőjének 3-as számú sírjából, 1,5 m mélyről egy 3,2 cm át­mérőjű, 3,1 cm magas, csonkakúp alakú, téglavörös szí­nű terrakotta pecsétnyomó került elő.5 A pecsétlapon az egyenlő szárú kereszt formájú díszítményt két vájt kon­centrikus kör övezi. (4. kép) 160

Next

/
Thumbnails
Contents