Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
VASS ERIKA: Az algyői tájházi kiállítás megújításának módszertani tanulságai
pülést leginkább meghatározó tényezővel, a Tiszával ismerkedhet meg a látogató. A következő helyiségbe átvezető tornácrészen a halászati eszközök kaptak helyet. Ezt követően napjainkból a múlt irányába visszafelé haladunk az időben. A tanulmány is ezen struktúrára épül. A második teremben látható bevezető film Algyő jelenét villantja fel. Ez a helyiség egyúttal múzeumpedagógiai foglalkozásoknak is helyet ad. Az 1970-es éveket egy nappali, egy gyerekszoba, egy konyha és egy fürdőszoba idézi fel, helyet adva az építkezés, lakberendezés, munka, főzés, tisztálkodás, szabadidő témaköröknek, míg egy terembe sűrítve ugyanezek a témák kerülnek bemutatásra az 1930-as évek szobájában. Az 1978-ra berendezett egységet az abban az évben készült gyerekbútor és televíziókészülék datálja, a másik teremben ezt a szerepet a falon elhelyezett konyhai naptár tölti be. Az utolsó helyiségben 20. század algyői fényképek kapnak helyet, illetve a napjainkban eltűnő ö-ző nyelvjárás értékére hívjuk fel a látogatók figyelmét. Az épület alaprajzi beosztása lehetővé tette, hogy a látogatók az egymásba nyíló szobákon áthaladva a két ajtó közi negyedben értelmező installációval, míg a helyiség további háromnegyed részében tájházi berendezéssel találkozzanak. Az udvaron hátrafelé egy nyári konyhába térhetünk be, ahová az 1960-as évekre jellemző világoszöld-fehér színű konyhabútor együttest tettük. A néhány évvel ezelőtt épített szín a rendezvények, nyári táborok fedett helyszíneként szolgál. Itt szárítják a tájház kertjében az Ezerjófű Egyesület által termesztett gyógynövényeket is. Az algyői terepmunka A terepmunka során az algyői életmód változásának megismerése mellett a tárgygyűjtésre és a filmek készítésére koncentráltam. A korábbi gyűjteményből beépítettem a 20. század első felére jellemző tárgyakat, hiszen azok az adományozók és a helyi lakosok számára is a múltnak olyan rétegébe visznek, amire ma már csak kevesen emlékeznek. Szükség volt azonban még néhány kiegészítő darabra, mint például karos pádra. Ezek felkutatása érdekében DEME Ágnessel számos algyői padlást jártunk végig. A 2014. évi gyűjtés eredménye többek között a már említett naptár 1938-ból. Az 1938. évet bemutató szoba berendezéséhez SULI András algyői születésű naiv festő (1896-1969) képei szolgáltak alapul.5 Az 1970-es évekről szóló részhez új gyűjtésre volt szükség. Ehhez a helyi újságban is adtunk fel hirdetést, illetve a kutatás folyamán megismert algyői lakosok voltak segítségünkre. A gyűjtés során kiderült, hogy az 1970-es évek tárgyait sem könnyű beszerezni, ugyanis azokat sokan értéktelennek tartják, a faanyagot eltüzelik, a többi tárgyat pedig lomtalanításkor dobják ki, esetleg rászoruló családoknak ajánlják fel. Ez számomra még jobban alátámasztotta a kiállítás ezen részének szükségességét. Az 1938. évi enteriőrbe került filmek forgatásánál SIMON András, a szegedi Néprajzi és Kulturális Antropológia Tanszék oktatója volt az operatőr. Az így készült felvételek az egyetemi oktatásba is beépültek. A Tiszát, az 1970-es éveket, illetve a mai falut bemutató filmek operatőre pedig GYÉMÁNT István, a TiszapART Televízió munkatársa volt. A Tisza A falu lakosainak életében meghatározó szerepet töltött be a Tisza. Az első teremben a Tisza ajándékait és pusztító erejét mutatjuk be. 1879 után 1970-ben fenyegette nagy árvíz Algyői. Helyi lakosok, vízügyi dolgozók és katonák éjjel-nappali megfeszített munkával védték a falut. A buzgárok feltörése miatt egy vályogházakból álló utcasort le kellett bontani. Helyettük biztonságosabb helyen akkor divatos kockaházak épültek. A kiállításban erre a történetre nagy hangsúlyt fektettünk, hiszen erről még sokan személyes emlékeiket felidézve számoltak be. A Tisza ajándékait felsoroló szavak látványelemként jelentek meg az egyik falon: hal, halászlé, vessző, kosárfonás, ivóvíz, átkelőhely, épületfa, só, kő, ártéri gazdálkodás, gyümölcs, nád, dió, legelő, építőanyag, madarak, pióca, gyógynövények, szeder, kamilla, súlyom, méz, fa, kereskedelem, takarmány, pákász. Egy másik falat pedig egy Tisza parti erdősávról készített színes fényképpel fedtünk be. Előtte egy ladik szolgál a nézők számára ülőhelyként, ahonnan kényelmesen nézhetik végig a Tisza természeti értékeiről (például tiszavirágzásról), a halászatról, és a szegediek által is kedvelt algyői halászlé készítésének fortélyairól szóló filmet. Az algyői halászat különlegességeiről HERMAN Ottó az 1887-ben megjelent, A magyar halászat könyve l-ll. című művében írt. Azóta „sok víz lefolyt a Tiszán", változások történtek a halászati technikában, jelentőségét tekintve pedig visszaszorult a halászat szerepe az algyőiek életében. Az egykori gazdag világról 1987-ben megjelent tanulmányában SZILÁGYI Miklós írt összegzést.6 2014-ben BELOVAI János (született 1983-ban) halászt kértük meg, hogy elkísérhessük őt a Tiszára. A vele készített filmben több generációra visszanyúló tudását, tapasztalatait mutatja be a nézőknek: „Én gyerekként kezdtem ennek a szakmának a csínját-bínját elsajátítani. Lehozott édesapám, nagyapám, mert ők együtt járták a vizet, itt tanultam meg úszni, evezni, hálót kötni, hálót javítani, tehát mindent, ami ehhez szükséges... Nagyapámtól és édesapámtól a precíz munkát tanultam. Igazából az a jó halász, aki saját maga meg tudja csinálni az eszközeit. Mindig jelen kell lenni a vízen ahhoz, hogy az ember létezzen, és maga tapasztalja meg, hogy lehet halat fogni. ” 5 BÁLINT Sándor 1976. 144. 6 SZILÁGYI Miklós 1987. 345-375. 146
