Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
BERECZKI IBOLYA-ROMÁN ÁRPÁD: A karcagi porta a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban
2. kép. A szobai tüzelő szája, faragott téglaboltív (GECSE Annabella felvétele, 2003.) val, és 2003 tavaszán tanulmányi bontás keretében történő dokumentálása a Skanzen sikertörténetei közé tartozik. Néprajz szakos és építész egyetemi hallgatók, múzeumi szakemberek, régészek, restaurátorok vehettek tevőlegesen is részt a felmérési és bontási munkában, amelynek feltevéseit, majd eredményeit két alkalommal mutattunk be a szakmai közönség és a város lakói számára. Az eseményt dr. Fazekas Sándor polgármester és dr. Varga Mihály pénzügyminiszter is megtisztelte jelenlétével. 19 A bontás tapasztalatai az építés időpontját kivéve megerősítették az előzetes felvetéseket az épület korára, a több mint másfél évszázad alatt történt változtatásokra, az építési és átalakítási periódusokra vonatkozóan egyaránt. Család- és épülettörténet A BÓNA Bernadett által végzett családtörténeti kutatásokból tudjuk, hogy az egykori B. Nagy család sarja, a ház építtetője több mint 100 hold földdel rendelkezett. Az első, név szerint is ismert lakója a portának az 1820- as években született B. Nagy András volt, felesége Papp Mária. Leányuk, az 1843-ban született Zsuzsanna maradt a házban, akinek férje, J. Nagy Sándor (sz. 1839) 1862-ben vette őt feleségül. Hat gyermekük közül a legfiatalabb, István feleségével, P Szabó Eszterrel (fi968) lett a ház következő tulajdonosa, de a férj 1914-ben meghalt. Négy gyermekük közül a legkisebb, Ilona (1912- 2001) volt a ház utolsó lakója, aki édesanyja halála után egyedül élt a házban.20 Bár a házba a településen az elsők között, az 1910-es évek elején bevezették a villanyt, a 20. század második évtizedében a család anyagi körülményei megnehezedtek, még a családi otthon is veszélybe került J. Nagy István életmódja miatt. A családi segítség azonban biztosította a megmaradást, majd az utca felé eső szoba a házi varrás színhelye lett, P Szabó Eszter varrónőként igyekezett biztosítani a gyermekei felnevelését. A konyha melletti helyiség megőrizte a korábbi tisztaszoba funkciót, az egykori kamrát pedig a két fiúgyermek, István és László lakta. Bontási tapasztalatok A bontás tapasztalatai azt mutatták, hogy egyetlen jelentős átalakítás történt az építést követően a lakóházon: az 1860-as évek körül az eredetileg az utcai homlokzat egészén végig futó, hengeres oszlopú tornácot az utca felől beépítették, ezzel megnagyobbították az utcai, búbos kemencével fűtött első szobát, ablakát középre helyezték át. A szabadkéményes konyhát is ekkor építhették át, téglaburkolatot kapott, és takarék tűzhelyet állítottak benne. A hátsó részt lepadlásolták, az első szobai oldalra zárt kéményt, cilindert helyeztek, az udvari homlokzat páros oszlopos, lopott tornácú lett. 2IA belső helyiségek változatos falfestési - pingálási - módjait sikerült a bontás során dokumentálni. Erről GOMBÁS Ágnes a TEKÁ-ban jelentetett meg önálló írást.22 Sütőház, Karcag, Madarasi u. 36. 2004-ben vált megvásárolhatóvá a Karcag, Madarasi út 36. számú telken álló, cseréptetős, nagyméretű, 1890- ben vályogból épült, udvari homlokzatán faoszlopos tornácú sütőház a Csikós család hagyatékaként. Alaprajza szoba-konyha-magtár-kamra volt, a szobában nagyméretű, padka nélküli búbos kemence állt. A szintén nagygazda család lakóépülete mellett gyakorlatilag építéskori állapotában maradt meg az egykor főként gazdasági funkciókkal bíró négyosztatú épület, amelynek lebontása 2005 tavaszán történt meg. A bontást SABJÁN Tibor vezette, részt vettek BÁLINT János, BORBÁS Péter, ROMÁN Ár3. kép. A karcagi sütőház az 1930-as években (SZNM MNÉA-A 316.) 19 A tanulmányi bontásról és az ahhoz kapcsolódó, jelentős számú érdeklődőt vonzó szakmai találkozókról PATKÓ Györgyi írt a TÉKA lapjain. PATKÓ Györgyi 2003. 20 BÓNA Bernadett 2003. Ugyanő jelentős kéziratos családtörténeti gyűjtése a SZNM adattárába került. BÓNA Bernadett SZNM MNÉA-A 316. 21 SABJÁN Tibor 2003. 22 GOMBÁS Ágnes 2003. 26-28. 129
