Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)

BERECZKI IBOLYA-ROMÁN ÁRPÁD: A karcagi porta a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

létrejött tanyák. Karcag és a többi nagykunsági település határában a 19. században virágzó tanyarendszer a földművelő és állattartó gazdálkodás összehangolását, az ehhez igazodó családi munkamegosztást jelentette, a tanya és a városon élő családtagok sajátos viszonyát és életrendjét alakította ki.4

1848 jobbágyfelszabadító törvényei - miközben az ország túlnyomó részén a feudális terhek eltörlését hozták - a Nagykunság népe számára nem jártak előnyökkel, sőt, kollektív kiváltságaik megszűntek általuk. A kiváltságok által biztosított elkülönülés azonban közigazgatásilag egészen 1876-ig, a kapitalizmus kori megyerendszer kialakulásáig megmaradt. A Nagykunság ekkor vált a létrejött Jász-Nagykun-Szolnok, a „muszáj” vármegye részévé, ráadásul úgy, hogy legnagyobb települése, Karcag - a Jászság fővárosával, Jászberénnyel konkurálva - nem nyerte el a megyeszékhely rangot, hanem a korábbi, sokkal jelentéktelenebb tiszai átkelőhely, Szolnok lett a befutó. A kapitalizmus korára - különösen Karcag esetében - a jelentős számú beköltöző, alapvetően szegényebb, katolikus vallású, de magyar nemzetiségű rétegek biztosították a megnövekedett élőmunka szükség-letet.

A kapitalista fejlődés nem kedvezett a korábbi jelentős kézműipar megtartásának. A pusztai állattartás megszűnése, a Tisza szabályozása nyomán a hatalmas kiterjedésű legelők feltörése a nagy kiterjedésű városok földterületein a monokultúrás búza-kukorica termesztés túlsúlyát hozta. A 20. század gazdasági változásai nem jelentettek valódi kitörési pontot, a szocialista mezőgazdaság körülményei, a nagyarányú téeszesítés, az elvetélt nagyüzemi rizstermesztés, a tanyarendszer erőszakos elsorvasztása nyomán kevés gazdasági kitörési lehetőség nyílt a nagykunsági településeken.

Ezeket a folyamatokat a történeti és néprajzi kutatás részletesen feltárta az elmúlt évtizedekben.5

Népi építészeti kutatások a vidéken

A Nagykunság tudósa, a Karcagon, szűrszabó mester családban született GYÖRFFY István (1884-1939) földrajzi tanulmányai és érdeklődése nyomán első tanulmányait a Nagykunság építkezéséről, ezen belül is a tanya- rendszeréről készítette még a 20. század legelején.6 Következő írásai révén hamarosan a néprajzi érdeklődés középpontjába került a vidék.7 A Néprajzi Múzeum gyűjteményébe nemcsak fényképfelvételei, hanem az általa gyűjtött, nagyszámú és különleges értékű néprajzi tárgy, sőt, üvegnegatív alapozta meg a Nagykunság tárgyi vilá2. térkép. Karcag helyszínrajza (1783-ból), alföldi kertes település (MISKOLCZY László -VARGHA László 1943.5 A Nagykunság vidék népének építészete.

A Magyar Ház Barátainak Kiadása, Budapest, 1943. 5.)

gára vonatkozó ismereteinket. GYÖRFFY kezdeményezésére és felhívására született meg maga a karcagi Nagykun Múzeum is. GYÖRFFY nyomában járt később MISKOLCZY László és VARGHA László.8 Utóbbi GYÖRFFY tanítványaként a Táj- és Népkutató Központ táborainak is résztvevője volt az 1930-as évek végén, a 40-es évek elején. A második világháborút követően még VARGHA László több tanulmányában tér vissza nagykunsági építészeti kutatásaira, s a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban őrzött kéziratos hagyatéka, fotói is gazdag forrást jelentenek a további feltáró munkához.9

BELLON Tibor karcagi és nagykunsági néprajzi kutatásai mellett figyelmet fordított az építészeti jellegzetességek megismerésére és feltárására10 11, ő maga készítette 1973-ban a karcagi, az Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) által szervezett felmérést is. Már ekkor felfigyelt több olyan épületre, amelyek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum karcagi portája számára szóba jöhettek áttelepítésre (Jókai út 16., Baross u. 14.) MAJOR Jenő önálló tanulmányban foglalta össze 1974-ben Karcag településtörténetét és a városkép kialakulásának folyamatát." SZABÓ László megyei összefüggésrendszerbe helyezte 1987-ben a Nagykunság építészetére vonatkozó tudást.12

4 Erről összefoglalóan BELLON Tibor 1979.

5 GYÁRFÁS István 1873-1885.; BELLON Tibor 1979.; GYÖRFFY István 1922.; SELMECZI László 1982.; BELLON Tibor 1996.; SERES Péterné 1975.; és mások tanulmányai.

6 GYÖRFFY István 1908., 1909., 1910.

7 GYÖRFFY István 1922., 1928., 1930., 1943.

8 MISKOLCZY László-VARGHA László 1943.; VARGHA László 1940., 1940a.

9 VARGHA László 1954., I960., 1974., 1980.

10 Összefoglalóan BELLON Tibor 1979.

11 MAJOR Jenő 1974.

12 SZABÓ László 1987.

126