Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)

MUSKOVITS ANDREA ANNA: Présházak és pincék Buda-vidéken I. Elhelyezkedés, típusok, kialakulás

hoz, arra viszont lehetőséget adnak, hogy az egyes pincecsoportok kialakulását kronologikus sorrendbe állítsuk, hogy kiderüljön, mely időszakban jöttek létre legnagyobb számban ezek az épületek. A forráskritikától azonban itt sem tekinthetünk el. A felszín feletti épületeket többnyire jelölték, így ezek számának alakulása nagyon jól vizsgálható, ha elegendő térkép áll rendelkezésünkre.50 Más a helyzet viszont a lyukpincék tekintetében, ezek feltüntetését ugyanis nem mindig tartották fontosnak. Emiatt a térképek, mint források, elsősorban a présházas lyukpincéknél mutatnak biztosabb képet, lyukpincék tekintetében a térképi ábrázolás és a valóság közt jelentősebb eltérések állhatnak fenn. Buda-vidék pincéinek, présházainak meghatározásában az úrbéri peranyag adott még segítséget.51 52 A jobbágyfelszabadítás után végbemenő közös földek szétosztása során több esetben is problémát jelentettek a pinceterületek. Ezeket gyakran a közlegelőkből kiszakított területeken alakították ki, ami miatt a volt földesurak követelték ezek legelőilletménybe történő beszámítását. Ezzel szemben az egykori jobbágyok bizonyítani próbálták, hogy azok nem foglalások, vagy pedig 1820 előttiek, így a törvény értelmében elévültnek tekinthetők. Az egyes peranyagok tehát amellett, hogy néhány esetben utalásokat tesznek a pincehelyek engedéllyel vagy engedély nélkül történő kialakítására, segítenek az épületek egy részének datálásában, elsősorban abban, hogy azok 1820 előtt vagy pedig azt követően alakultak ki.

A korábbi kutatások eredményei és saját vizsgálataim is jól mutatják, hogy a pincék korának datálása rendkívül nehéz. A levéltári kutatások korántsem biztos, hogy sikerrel járnak, gyakran egy-egy adat előkerülése a véletlennek köszönhető. Az építészeti jegyek vizsgálatánál több esetben szintén csak feltételes megállapításokat tehetünk, s az évszámok sem minden esetben a pince valós korát hirdetik. Mindezek ellenére a téma kutatása rendkívül fontos, és a különböző forrásokból és a terepmunka során nyert adatokból egy fejlődési folyamatot fel lehet állítani. A következőkben a vizsgált terület présházainak, pincéinek kialakulását próbálom végigkövetni az említett módszerek, források segítségével. A rendelkezésemre álló anyag alapján példának Budaörsöt tekintem, de röviden a többi településsel is foglalkozom.

Az első hiteles adat Budaörs szőlőfeldolgozó és bortároló épületeivel kapcsolatban KNEIDINGER András 1778-as német nyelvű, kéziratos térképe, amely a Kőhegy déli oldalán már összefüggő, feltehetőleg présházakkal rendelkező pincesort ábrázol. Szintén láthatók a hegytől északnyugatra és keletre az első építmények, bár számuk ekkor még nem jelentős (9. térkép). Fennmaradt egy 1766- os térkép is, amely lehet, hogy a Kőhegy déli részén már présházsort mutat, de a jelölés nem egyértelmű. Abból adódóan viszont, hogy 1778-ban már viszonylag nagy számban voltak jelen ezek az épületek, valószínűsíthető,

hogy több már bő tíz évvel korábban is állt. Amennyiben ez valóban présházakat jelöl, akkor megállapítható, hogy az első pincesor a Kőhegy déli oldalán, a mai Kőszikla, Kőláb, Kőfejtő utcák területén alakult ki. Ezt követően épült be az északnyugati, keleti rész, a mai Budakeszi utca, valamint a Felsősor és a Kőszirt utcák környéke. Az 1780-as évek első felében készült első katonai felmérés szintén mutat épületeket a Kő-hegy körül, de ez újabb következtetések levonására nem alkalmas. Jelentős változások ezt követően, a 19. század első felében következtek be, ekkor nagymértékben emelkedett a présházak és pincék száma, ami a szőlőművelés fellendülésére utal. Az

1859- es második katonai felmérés személetesen mutatja, hogy számuk a többszörösére nőtt (10. térkép). Körbevették a teljes Kőhegyet, összefüggő sor alakult ki a Budakeszi utcában, de a Kálvária-domb és a Kőhegy déli részén is már két sorban álltak. Ezt az állapotot szemléletesen írta le 1854-ben Josef Vinzenz HAEUFLER: „Egy egész borospincékből álló falucska húzódik végig a hegyek lábánál, amelynek sziklás oromzatai egy várrom látványát idézik"*

A térképek mellett az úrbéri peranyag is alátámasztja a pincék egy részének 1820 előtti meglétét.53 Az iratanyag

1860- tól 1878 végéig tartalmazza a pereskedést. 1860. június 5-én vétetett fel a törvényszék által az uradalom észrevételeit tartalmazó jegyzőkönyv. Az uradalom, mivel a közös legelőn háromszáz présház építtetett, „melyeknek területe, minthogy az illető birtokosok által, a’ szól lóvéi együtt, meg nem váltatott", kéri, hogy azokat, mint foglalásokat tüntessék fel. Az első ítélet ennek megfelelően a közlegelőbe számította a pincehelyeket, ami ellen a volt jobbágyok fellebbeztek. Innentől kezdve egy rendkívül hosszú pereskedés kezdődött, amely során minden egyes fellebbezés után a felperes igényeinek megfelelő ítélet született. A volt úrbéresek azzal védekeztek, hogy a sző- lődézsmát örök áron megváltották, azzal együtt pedig a présházakat, így a kérdéses pincehelyeket is. További indokként hozták fel, hogy a pincék olyan területen lettek kialakítva, amelyek legelőre teljesen alkalmatlanok voltak, illetve hogy felépítésük az uradalom beleegyezésével, minden fenntartás nélkül történt. Kezdetben tehát a pincék 1820 előtti létrejöttére nem hivatkoztak.

A hosszú pereskedés végső ítéletét nem ismerjük, de az 1870-es évektől fennmaradt iratok már arra utalnak, hogy a törvényszék a volt úrbéreseknek adott igazat. Az 1876. június 19-én kelt ítéletben olvashatjuk, hogy „a pin- czehelyeknek, a’ legelő illetménybe leendő beszámítása iránti felperesi kérelemnek hely nem adathatott; mivel a’ tanúvallomások szerint, az illetők ezeknek már 1820 jan. l-jén [...] békés birtokában voltak". Az uradalom természetesen a későbbiek során is igyekezett fellebbezni, mondván, hogy az 1820 előtti birtoklás igazolva nincs, a későbbi fennmaradt ítéletek azonban ezen már nem változtattak,

50 A térképanyag felhasználására példaként lásd: KECSKÉS Péter 1992. 173-175.; MUSKOVICS Andrea Anna 201 I. 92-97.

51 MNL PML IV 165a.

52 HAEUFLER, Josef Vinzenz 1854. 10.

53 MNL PML IV165a. I 1-12. doboz - Budaörs úrbéri pere