Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
MUSKOVITS ANDREA ANNA: Présházak és pincék Buda-vidéken I. Elhelyezkedés, típusok, kialakulás
A népi építészeti gyűjtés során Etyeken nem mértek fel ilyen típust, de egy árvatörvényszéki iratanyag bizonyítja meglétét. Az 1873-ban elhunyt Moor József napszámos leltárában összeírtak egy zsellérházat, „mely épület 2 szoba, I konyha, I kamra, I istálló, I prés ház és pinczéből áll”.31 A telken történő elhelyezkedési mód Budakeszin való előfordulását saját gyűjtési adataim mellett levéltári dokumentum is bizonyítja.32 A most bemutatott példák szemléletesen mutatják, hogy a présházak és a pincék telken történő kialakítása többféle módon történhetett. Az adatok azt is mutatják, hogy az egyes településeken vegyesen fordulnak elő a különböző formák, s az eltérő elhelyezkedésre magyarázatot sem igen lehet adni, kivételt Budajenő jelent. Itt a Fő utca azon felén, ahol a telkek domboldalban végződtek, a pincék és a présházak a telkek végében kaptak helyet. Ezzel szemben az utca másik oldalán inkább a lakóházzal egybeépült forma volt az általánosabb. Abban az esetben pedig, ha külön alakították ki őket, akkor sem a telek végén voltak, hisz itt a csűrök helyezkedtek el (3. térkép). A többi településre vonatkozóan ilyen általánosításokat nem lehet tenni az adatok kis száma miatt, de talán inkább a lakóházzal egybeépült forma figyelhető meg nagyobb számban. A lakóháznál történő szőlőfeldolgozásnak és bortárolásnak még egy speciális formája figyelhető meg. Budakeszin a Virágvölgy utcában, illetve Budaörsön, elsősorban a főúton, a mai Budapesti út elején látható néhány olyan épület, amelyeknek alsó szintjén, az utcáról nyíló ajtóval kapott helyet a présház és az ebből nyíló pince, míg a felső szinten volt a lakótér (3-4. kép). Ez a forma már a szabad királyi városi, mezővárosi építkezésre utal, vizsgált területemen nem is volt máshol megfigyelhető. A szőlő-borkultúra jelentőségét mutatja, hogy a 19. század során több száz pincét alakítottak ki. Az épületek helyével kapcsolatban a szakirodalom többnyire a természeti környezet szerepét hangsúlyozza, ugyanis ez tűnik a legkézenfekvőbbnek. A háttérben álló egyéb okok felkutatása ma már nagyon nehéz. Ennek ellenére egy-két esetben sikerült arra vonatkozó adatokat találnom, hogy az elhelyezkedés hátterében társadalmi, történeti, esetleg etnikai okok is állhatták. Korábban már hangsúlyoztam, hogy eddig nem nagyon történtek olyan irányú vizsgálatok, amelyek az épületek elhelyezkedését rendszerezték volna egy kisebb vagy nagyobb területre vonatkozóan. Buda-vidék kapcsán erre tettem kísérletet. A kutatás egyértelműen mutatja, hogy egy ilyen kicsi területen is számos variációval lehet találkozni, így az ilyen irányú vizsgálatokra mindenképp szükség van ahhoz, hogy a későbbiek során nagyobb tájakra kiterjedő kutatásokat is el lehessen végezni. A kérdéssel kapcsolatban az átfogó vizsgálatot a Magyar Néprajzi Atlasz készítése során végezték. Ennek 275. térképlapja a bortárolás helyével foglalkozik, ami egyben az épületek elhelyezkedését is mutatja. Tíz kategóriát állapítottak meg, de ezek közül több fedi egymást, ugyanis nem az épület helye, hanem típusa alapján kerültek külön csoportba (például szőlőhegyi lukpincében, szőlőhegyi épület alatti pincében). Ha kimondottan a helyet vizsgáljuk, akkor találkozhatunk a lakótelken, a faluban, a falu szélén és a szőlőhegyen történő tárolással. Hiányosságnak tekinthető, hogy összevont kategóriákat nem készítettek, pedig sokszor megfigyelhető, hogy egy településen nemcsak, hogy több épülettípussal, de több elhelyezkedési móddal is találkozni. Emellett rendkívül sematikus képet fest az atlasz, amit egyértelműen bizonyítanak a mostani kutatási eredmények is. Eszakkelet-Dunántúlra a szőlőhegyi lyukpincében történő tárolást jelzi általánosnak, míg a Dunakanyarban ez a faluszéli vagy faluban lévő lyukpincében és a présházas házi pincében történt (7. térkép). Természetesen az atlasz a kutatópontok száma miatt pontos képet nem adhat, de míg - majd látni fogjuk - az épülettípusoknál a főbb határok kirajzolódnak, addig a tárolást tekintve ez nem minden esetben látszik. A Dunától keletre eső területeken és Nyugat-Dunántúlon jól láthatók, de a présházpincék keleti határa és a Duna közötti területre nagyon általános képet ad az atlasz. A Magyar Néprajzi Atlasz által jelzett kategóriák - hangsúlyozom, hogy csak az elhelyezkedést számítva - mindegyike megtalálható Buda-vidék településein. Legáltalánosabb forma a falun belüli, illetve a belterület széli pincesor vagy pincecsoport, de nem elhanyagolható a szőlőhegyen, az adott parcellák végében épített pincék és présházak száma sem. Mindezeken túl azt is sikerült megállapítani, hogy a legtöbb településen a háznál történő szőlőfeldolgozás és bortárolás is előfordult. Ha átlépünk a vizsgált terület határain, akkor is megtaláljuk ezt a változatosságot, például a Velencei-hegységben33 vagy az Esztergom környéki településeken.34 A vizsgált területtel kapcsolatban összefoglalóan a következő rendszerezést sikerült felállítani: 1. Belterület szélén és településen belüli elhelyezkedés a. , egyedül álló présház- és pincesorok b. , az épületek több - szabályos vagy szabálytalan sorban, csoportosan történő elhelyezkedése 2. Szőlőhegyi parcellák végén történő elhelyezkedés 3. Lakótelken történő elhelyezkedés a. , lakótelken különállóan b. , lakóépülettel egy fedél alatt c. , lakóépület alatt 31 Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltára IV407.11.495/1876. 73. doboz 32 MNL PML IV260b. 233/1861.4. doboz 33 LUKÁCS László 1978. 300. 34 MUSKOVICS Andrea Anna 2011.67. 107
