Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
HAJNÁCZKY TAMÁS: A tibolddaróci barlanglakások felszámolása - avagy nem cigányok a CS-lakás programban
I I. kép. Tibolddaróci barlanglakás az 1960-as évek elején (A szerző birtokában) Egy néhány hónappal későbbi jelentésből származó részlet a következőképpen összegezte a barlanglakásban élők tarthatatlan körülményeit: „Igen fontos és tarthatatlan egészségügyi probléma áll a tanács előtt. Mindenki által ismeretes, hogy a parti barlanglakásokhoz nincsenek szeméttárolók. A szemetet állati és emberi ürüléket rendezetlenül szanaszét hordják az ott lakók. Ebben az ügyben legutóbb [...] Vörösmarty úti lakos panasszal élt az Egészség- ügyi Minisztériumhoz. A kivizsgálás során (kiderült), hogy a szomszédok és a távolabb lakók is szanaszét szórják a szemetet. A lefolyó vizek a kertbe, sőt a lakásba is beviszik a szennyet. ”54 A fennmaradt levéltári források, valamint a visszaemlékezések nem említették, hogy a közegészségügyi kérdés kezelésére a KÖJÁL alkalmazottai a cigánytelepekhez hasonlóan úgynevezett kényszermosdatásokat hajtottak volna végre. Holott a cigánytelepeken rendszeresen, sokszor indokolatlanul, csupán a megelőzésre hivatkozva végeztek fertőtlenítéseket az egészségőrök.55 A közegészségügyi helyzet orvoslására a községi tanács végrehajtó bizottsága határozatot fogalmazott meg, mely utasította a VB. elnökét, hogy készítsen tervezetet WC-k, illetve szeméttárolók építéséről a parton élő lakosság bevonásával.56 Továbbá egy későbbi határozat arról rendelkezett, hogy az érintett tanácstagok a körzetükben tartsanak egészségügyi felvilágosító munkát, és szervezzenek közgyűléseket a szeméttárolók elhelyezéséről.57 A községi tanács az 1963-as év végéig elérte, hogy a barlanglakásban élőknek 8 szeméttárolót58 és egy köz WC-t biztosítson.59 A Tibolddarócon készített interjúkból kirajzoló kép valamelyest ellentmondani látszott a levéltári anyagokból kibontakozónak. A megkérdezettek kivétel nélkül beszámoltak arról, hogy a barlanglakásokat évente többször is meszelték, rendszeresen takarították, illetve a közvetlen környékét is a lehetőségkehez mérten tisztán tartották. Komolyabb nehézséget a víz beszerzése jelentette, mivel a parton nem tudtak kutat ásni, ebből kifolyólag naponta az úgynevezett gamóra akasztott vödrökkel cipelték fel a főzésre és fürdésre60 használt vizet a barlang- lakásokba. A rendelkezésre álló anyagokból feltételezhető, hogy a barlanglakásban élő lakosság nem alkotott egy egységes csoportot egészségügyi, illetve szociális szempontból. Feltételezhetően a parton élő családok nagy része a lehetőségekhez mérten ügyelt az egészségesebb környezet kialakítására, de egy kis részük „egészségügyileg kifogásolható" módon élt. A tibolddaróci tanács egyrészt a fentiekre való tekintettel, valamint figyelembe véve, hogy a barlanglakásokban nagyrészt „idősek, munkaképtelenek vagy nagycsaláddal rendelkezők" laktak, egy 1963-ban kiadott rendeletével eltörölte a földbe vájt lakásokra a házadó kivetését.61 A határozat végrehajtása érdekében a pénzügyi előadót bízták meg a barlanglakások összeírásával. A lista többszöri módosítás után elkészült, mely 59 barlanglakás címét és tulajdonosát tartalmazta.62 Az irat a barlanglakok számáról ugyan nem tartalmazott pontos adatokat, de ennek ellenére megállapítható, hogy országos viszonylatban is rendkívül terjedelmes „szociális követelményeknek meg nem felelő telep" terült el a község területén.63 Az Építésügyi Minisztérium az 1965-ös évre előirányzott 800 CS-lakás keretből64 70-et juttatott a Bor- sod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanácsnak. A megyei vezetés az összes CS-lakás keretet kizárólag a tibolddaróci barlanglakások felszámolására szerette volna biztosítani. Azonban a községi tanács a teljes keretszámra nem tartott igényt,65 ezért a Megyei Tanács a fennmaradó kereteket a sátoraljaújhelyi cigánytelep megszüntetésére fordította,66 ragaszkodva ahhoz, hogy a cigányságot asszimilációs célzattal a nem cigány lakosság közé telepítsék: „A cigánylakosságot nem zárt településen kell elhelyezni, hanem szétszórtan, hogy a megváltozott környezet nevelő hatással bírjon."67 A Megyei Tanács imént ismertetett döntésével véghezvitte azon törekvését, - mely az 1964-es VB. ülé54 Tibolddaróc Tanácsülési jegyzőkönyv 1963. április 23. 55 BERNÁTH Gábor 2002. BERNÁTH Gábor - PÓLYÁK Laura 2001. 38-45. 56 Tibolddaróc VB. ülés jegyzőkönyv 1963. január 17. 57 Tibolddaróc VB. ülés jegyzőkönyv 1963. április 23. 58 Tibolddaróc VB. ülés jegyzőkönyv 1963. augusztus 22. 59 Tibolddaróc VB. ülés jegyzőkönyv 1963. szeptember 24. 60 A népi tisztálkodásról lásd. JUHÁSZ Katalin 2006. 61 Tibolddaróc VB. ülés jegyzőkönyv 1963. július 9. 62 Tibolddaróc VB. ülés jegyzőkönyv 1963. november 26. 63 KERTESI Gábor - KÉZDI Gábor 1998. 297-312. 64 KOVÁCS József 1974. 46. 65 Tibolddaróc VB. ülés jegyzőkönyv 1964. május I I. 66 MNL BAZML XXIII-2a 74/1965 67 MNL BAZML XXIII-2a 74/1965
