Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)

ARANYOS SÁNDOR - FAÁR TAMARA - KOVÁCS ZSUZSA - SÁRI ZSOLT - SZIGETHY ZSÓFIA: Bárány éve a Skanzenben. „Több, mint gondolnád

Kresów Múzeum, Lubaczow; a spanyol Valenciai Egyetem, Turizmus- és Kultúra-gazdaságtani Kutatóköz­pont munkatársai dolgoztak együtt, hogy több oldalról közelítsék meg a témát, és minél több információval szol­gáljanak a kutatással kapcsolatban. Miért éppen a bárány? A válasz egyszerű, hiszen a programban résztvevő intézmények jószerivel agrár jellegű gyűjteményekkel és kutatási irányultsággal rendelkeznek, így a gazdasághoz kapcsolódó témafelvetés adott volt. A juhtartással kap­csolatos információkkal és tárgyi anyaggal minden intéz­mény rendelkezett, így biztosíthattuk a téma gazdag bemutathatóságát; nem beszélve arról, hogy a juhtartás és a juhászat a 20. századig egész Európában meghatá­rozó jelentőséggel bírt. Az évezredes múltra visszatekin­tő európai juhtenyésztés gazdasági jelentősége mellett rendkívül gazdag tárgyi és szellemi kulturális örökséget hordoz, amely nemcsak a zenében, a szokásvilágban, a viseletben, de a gazdálkodásban, az építészetben, a táp­lálkozáskultúrában vagy éppen a kézművesiparban is meg­nyilvánul. A juh, a bárány a Bibliában is nagyon fontos, sokféle jelentéssel rendelkező szimbólum. A nyáj Isten népét je­löli. A bárány áldozati állat, így jelenik meg Ábel áldozati állataként, majd mint a zsidó nép Egyiptomból való sza­badulásának áldozati állata: az ajtófélfára kent bárányvér védi meg őket. Míg az egyiptomiak elveszítik az első­szülötteket, addig az izraelitákat megkíméli az Isten. Ez a motívum jelenik meg a pászka hagyományában is, amit a kovásztalan kenyér mellett a bárány feláldozásával és el­fogyasztásával ünnepeltek. Ez az ószövetségi hagyomány az alapja az Agnus Dei, az Isten báránya szimbólumnak, miszerint Jézus Krisztus áldozata menti meg az Újszö­vetség népét. Évezredek óta vonzza a képzőművészeket a bárány és a pásztor alakjának megjelenítése: vászonra, fára fest­ve, kőbe vésve, agyagból, vasból, fából formázva vagy ép­pen könyvek lapjain és mozgóképen ábrázolva. A bárány- és pásztorábrázolások kétségkívül legjelentősebb terü­lete a keresztény ikonográfia, mely előszeretettel alkal­mazza mind a bárány, mind a pásztor alakját konkrét, realisztikus módon és allegorikus, szimbolikus formában is. Az állat (a bárány vagy a kos) megjelenhet mint az egyes ábrázolások központja, lehet egyes bibliai jelene­tek fontos szimbóluma, résztvevője, de általánosan, min­denfajta szimbolika nélkül is ábrázoltak juhokat az egyes keresztény ikonográfiái alkotásokon. így jelenik meg Jézus mint Jó Pásztor, vagy éppen Isten báránya (Agnus Dei). A tájfestészet gyakori, visszatérő alakjai a bárányok és a juhnyáj. A tájhoz és a pásztorkodó néphez számos értékképzet és toposz tapad. Ezek a toposzok jórészt költői és festői képekből, képi közhelyekből tevődtek össze. A téma tehát adva volt, így a 2010-ben kezdődött program eltelt négy éve alatt számos tanulmány készült el, egy ismeretterjesztő játék, egy a pásztorzenét bemu­2. kép. Tavaszi újszülött - tejelő cigája bárány (DEIM Péter felvétele) tató CD, az európai transzhumáló utak digitális térkép- gyűjteményét tartalmazó DVD, és hat országban temati­kus kiállítások nyíltak. A program záró évében, 2014-ben a Skanzen vezetősége úgy döntött, hogy nemcsak egy záró és összegző kiállításban adja közre az eredményeket, hanem egy egész múzeumi évadot szentel a témának. A Múzeum éves programjainak egy bizonyos téma köré szervezése nem idegen az európai skanzenek gya­korlatában, sőt, a Skanzen is több alkalommal használta már ezt a technikát, többek között a játék és a közleke­dés témakörét bemutatva. A módszer egyik legnagyobb haszna, hogy nagyon újszerűén és élvezetesen frissíthe- tők fel az állandó kiállítások, új mondanivalóval gazda­godnak a programok. Ezen túl az egy-egy résztéma köré szervezett időszaki kiállítások kapcsán a gyűjtemény azon részei kerülnek elő a raktárakból, amelyek egyéb alkal­makon ritkán vagy egyáltalán nem láthatók. A Bárány éve keretében a Múzeumban négy nagyobb kiállítás nyílt, négy alternatív berendezés készült el, öt új élő múzeumi helyszínt hoztunk létre, három meglévő helyszínt alakítottunk át a témának megfelelően, a Múze­um nagyobb fesztiváljaiba belecsempésztük a téma egyes elemeit, amelyeket négy tematikus hétvége során dol­goztunk fel részletesebben. Ebben az évben a Múzeum falain kívüli programok is a bárányról szóltak. A programok mellett két katalógust és egy receptes könyvet adott ki a múzeum. Ami pedig nem fért bele ebbe az évbe és ezek­be a programokba, azokat a témákat 2015-ben, a mon­danivalót tovább szőve, a Pásztor éve keretében mutat­juk meg a látogatóinknak és a téma iránt érdeklődő szak­mai közönségünknek. A tematikus év első attrakciója, mindjárt a tavaszi nyi­táskor a nagyméretű, racka kost ábrázoló, vas és fa kom­binációjából, SZŐKE Gábor Miklós szobrászművész által elkészített alkotás Múzeumba érkezése volt, amely mun­kát a művész kifejezetten a Múzeum kérésére készített el. A grandiózus szobor a Skanzen bejáratánál áll és a tematikus év szimbólumává vált. Az alkotás ihlette a te­matikus év lógóját, amely minden nyomtatott felületen végigkísérte az arculatot. Megjelent a múzeumi térké­pen, amelyen jelöltük a tematikus év helyszíneit, majd a táblákon, molinókon, az adott helyszíneken, a kiállítások 336

Next

/
Thumbnails
Contents