Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
H. CSUKÁS GYÖRGYI: A Bakony, Balatonfelvidék tájegység története a megvalósulásig
1979-től a tájegység-felelősi munka másik súlypontját a tárgygyűjtés, és ezzel párhuzamosan a kiválasztott és részben már le is bontott objektumokra vonatkozó néprajzi, levéltári gyűjtés, családtörténeti kutatás jelentette. Az épület kiválasztáskor még csak a sommás „alacsony-, középszintű gazdaság, módos kisnemesi porta” megjelölések szerepeltek, ezek pontos tartalmának kibontása azonban hiányzott. A gyűjtések legfeljebb a bontáskor még élő lakók, rokonok, szomszédok emlékeire korlátozódtak, noha az újraépítési javaslatokban többnyire korábbi időszakok megjelenítése szerepelt, ami nélkülözhetetlenné tette az archív források vizsgálatát. E munkákat segítette, hogy a tájegységfelelős számára a Múzeum vezetősége lehetőséget adott levéltári kutatásokra, sőt arra is, hogy részt vegyen más intézmények által szervezett terepmunkákban. így az Országos Műemléki Felügyelőség megbízásából végzett falu- és szőlőhegy-kutatási munkák során szerzett terepismereteket az épület-kiválasztásnál (pécselyi és balatoncsicsói présház) is lehetett kamatoztatni. A Veszprémi Bakonyi Múzeum által szervezett Kálimedencei tájkutatásban való részvétel, a Veszprém megyei tájházak szakfelügyelete is mind hozzájárultak a tájegység alaposabb megismeréséhez. A korábbi bontások dokumentációinak tanulmányozása és az újabb bontások a helyi kőépítkezési gyakorlatra vonatkozó ismereteket gyarapították. E kutatások eredményeképpen születtek a tájegység népi építkezéséről, egy-egy portájáról, objektumáról, bútorkészítőkről szóló cikkek, ismertetések.62 Noha a tájegység meghatározó építményeinek kiválasztása még az alapvetés időszakában, 1967-1970 közt megtörtént, mégsem állítható, hogy az akkor még elsődlegesen építészeti szempontú válogatás miatt a táj ökológiai sajátosságainak, a lakosság társadalmi, vagyoni, vallási sokszínűségének, gazdálkodásának a bemutatási lehetőségei csorbát szenvedtek volna. A kőépítkezési terület ugyanis nemcsak az építkezésmódban, hanem a gazdálkodás feltételeiben is markánsan elvált a környező sík területektől, a kiválasztott porták és a tervezett szőlőhegyi tartozéktelepülés, erdei építménycsoport pedig lehetőséget kínáltak az ehhez alkalmazkodó, a szőlő- művelésre, bortermelésre, ill. az erdő sokoldalú kiaknázására épülő különböző paraszti, kisnemesi gazdaságok megjelenítésére.63 A Ház és Ember 1984-ban megjelent 2. kötetében készült összefoglalás vázolja a tájegység indoklását, a telepítési tervvel és az egyes portákkal, építményekkel kapcsolatos akkori elképzelést. A tanulmányban közölt 1981- es tájegységi alaprajzon alig változott a CSALOG Zsolt által megálmodott, fűrészfogas beépítésű utcasor, egyik oldalán 3, másik oldalán egyetlen portával. Eltérés, hogy a temető a falu és a szőlőhegyi épületcsoport közé került, míg a szőlőhegyi épületeket három présház és egy szőlőhegyi kápolna képviseli. A szerző a szövegben azonban megjegyzi, hogy utóbbi helyett lehetőség szerint kisméretű falusi templomot kell keresni a tájegységbe.64 Lényegében ugyanez a telepítési terv jelenik meg a Szabadtéri Néprajzi Múzeumok című, a Corvina kiadó által megjelentetett kötetben.65 A Bakony, Balaton-felvidék tájegység négy portája, gazdasági, ipari építményei egy meglehetősen egységes 7. kép. Az 1981 -es telepítési terv (SZALAI András rajza, Ház és Ember 1984. 44. 13. kép) 62 H. CSUKÁS Györgyi 1984a., 1987a, 1987b, 1988a., 1992., 1997. 63 A tájegység ökológiai viszonyainak, történelmi múltjának, a lakosság társadalmi, vagyoni, etnikai, vallási tagolódásának, életmódjának, gazdálkodásának bemutatása a tájegységről szóló publikációknak éppoly fontos eleme lett, mint a településmód, építkezés és lakáskultúra bemutatása. H. CSUKÁS Györgyi 1984a. 21-32.; 1987a. 54-58.; 2002a. 91-93. 64 H. CSUKÁS Györgyi 1984a. 33, 50. 13. kép 65 H. CSUKÁS Györgyi 1987a. 56-57. 27
