Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)

KNÉZY JUDIT: Elet egy nagykorpádi talpas, zsúpos házban 1920-30. a Szennára áttelepített és berendezett lakóház tárgytörténeti vonatkozásai

A nagykorpádi néprajzi feltárások szakmai értékéről nem jelent meg önálló munka, de szerepeltek nagykor­pádi adatok több Somogy megyei néprajzi összefogla­lómban. (Gazdálkodás-, szemléletváltozás, táplálkozás, nagycsaládi szervezet). A néprajzosok által a 19. század végétől előnyben részesített Csököly és környéke nép­rajzi jellegzetességei (tárgyi és szellemi néprajz, nyelvjá­rás)7 8 mellett e közeli községről érdemtelenül hallgatott a néprajzi kutatás. A falu szomszédságában lévő Lábod és Hosszúfalu paraszti kultúrájának szinte minden vonatko­zásáról a helyi honismereti szakkör és tanáruk, MIKE Györgyi széleskörűen tájékoztattak.9 Ezért hiánypótló a nagykorpádi házberendezés és más használati tárgyak adatainak és egyáltalán néprajzi összefüggéseinek ismer­tetése.10 * A helyi lakosok, akikkel kapcsolatba kerültem, megtiszteltetésnek vették, hogy községüket is képviseli egy épület a Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény­ben, nagy lelkesedéssel segítettek. Elmondták, hogy ko­rábbi lelkészeik, tanítóik hagyományaik megbecsülésére, tiszteletére nevelték őket." Gyűjtésem idején úgy tűnt még nem érte el a községet a válság a tekintetben, hogy helyben és a környéken volt az embereknek munkája, aránylag jól ment a termelőszövetkezet, a fiatalok nem menekültek el. De sajnos a fiatalabb generáció köréből később nem kerültek ki őrzői, feljegyzői a helyi hagyo­mányoknak.12 A község gazdálkodása, társadalma 1920 után A helységgel kapcsolatos korabeli statisztikák és váz­latos gazdacímtárak helyett egy 1923-ban és 1926-ban vég­zett szöveges felmérés adatai alapján igyekszem képet adni a fenti témáról egyeztetve a visszaemlékezések anya­gával.13 14 A község társadalmával alig foglalkozott. Felso­rolta a legügyesebben gazdálkodó három gazdát és föld­jük nagyságát.1'1 Közölte a háborút követő földreform ada­tait: 13 házhelyet osztottak ki és földet, bár akiknek föl­det jutattak, nem rendelkeztek fogattal és művelési esz­közökkel. Jelezte, hogy nincs itt jelentősebb földmun­kásfelesleg. A ház berendezésének, a telek épületállo­mányának jellemzéséhez azt kell tudni, milyen társadal­mi réteget, családszervezetet tükröz. Ezzel nem foglal­koztak. Emlékezések szerint is a község régi lakossága a török előtti időket is beleértve folyamatosan élt itt és adta tovább a hagyományokat, és szinte mind reformá­tusok. Az 1800-as évek elejéről való földkönyv szerint 80 családfő lakott itt, közülük 23 volt zsellér, csak egy a katolikus család. A 80 fő legalább a felének kimutathatók a 20. században az utódai. A beköltözöttek, gazda- és uradalmi cselédek, vidékről jött pásztorok köréből szer­veződött a katolikusok csoportja, templomuk is épült. A visszaemlékezések szerint korábban Mezőkövesdről, utóbb Zalából jöttek az uradalomba idénymunkások, kevés maradt itt közülük. A pusztákra magyar cseléde­ket és német dohánymunkásokat telepített le az urada­lom. A helybéli szegénység fél éves idénymunkára sze­gődött el helyben és a környéken. Voltak arató és csép­lő bandák is, szőlőt, kendermunkát végzők szegényebb rokonok voltak napszámban módosabbaknál. 24 kasza­erő 72 emberrel minden nyarat végigdolgozott. A sze­génység köréből szegődtek el a vasúthoz, Lábodra a keményítő és szeszgyárba, fáért erdei munkára. A föld­del bíró régi gazdák gyermekei is vállaltak aratást, kapá­lást, cukorrépa ápolást, harmados és gép melletti mun­kát. Háztartási cselédlánynak nem ment el senki. A 20. század elején a volt telkes, féltelkes jobbágyok utódai, a nagypógárok, régi pógárok és pógárok15 határoz­ták meg a község arculatát. Az ügyesebb zsellérek közül többen felzárkóztak a módosabb gazdák sorába, mint pl. a Mátyások is. 1920 körül még gyakori volt, hogy nagy­családi szervezetben éltek. Mint mondták „három fertál, fél szesszio eltartott nagyobb családot, egy, kettő sőt há­rom fiú is együtt maradhatott az apa vezetése mellett a saját családjával, de a 20. században már csak kettő.” A község összetartó erejét, közösségi életét nagyban befo­lyásolták ezek a régi gazdák. A döntésre jogosult szülők nemcsak a hagyományokat őrizték, óvtak a túlzásoktól, pazarlástól, gyors változásoktól, de figyelték is a közös­ségi normák betartását, és hogy mindenkinek meg le­gyen a helye a közösségben, akik oda tartoztak. A hábo­rú ugyan sokaknak kinyitotta a szemét, de a változtatás lehetőségei kevéssé voltak adottak. Sikerült azért egy élhető közösséget egyben tartaniuk még ekkor is, de nagy szigorral. Büszkék voltak arra, hogy ők jól gazdálkodnak és kedvesebbek, vendégszeretőbbek, pl. mint a szom­szédos lókereskedéssel foglalkozó zsugori, barátságtalan kutasiak, szabásiak. Azt vallották, hogy aki Nagykorpád­ra bejött, az innen nem is távozott el. Itt szerették a közös 7 SÁSI János 1981. 77- 86. még a felállítás idején ismertette a présházas pince áttelepítésének jelentőségét. 8 Csak az első 20 év termése: JANKÓ János 1897, I 1-27. VIKÁR Béla 1905. BÁTKY Zsigmond 1911. 14-40, 101 — 105, NAGY József későbbi műveknek is szinte teljes bibliográfiája Id. KAPITÁNY Orsolya - IMRŐ Judit (szerk.) 2001. kötetben Csökölyről és közvetlen környékéről, pl. Gigéről, Kisbajomról és Rinyakovácsiról. 9 Pl. MIKE Györgyi 1975. 90-94, 1976. E munkák először pályázatnak készültek, de több publikálásra is került. Az EA-ban és a Rippl-Rónai Múzeum Néprajzi Adattárában megtalálhatók 1964-től kezdve. 10 KNÉZY Judit 1979. 117-177. 1985. 109-140. 2009. 210-246, WINKLER Ferenc 2002. I I FEKECS István lelkészt, a Foglyos család több tagját, és Kuti nevű tanítót emlegették a 20. század első feléből. 12 Sajnos a ház áttelepítése utántól kezdve máig nem törekedtek arra, hogy tájházat hozzanak létre, (Somogyszob), vagy néprajzi gyűjteményt (Kutas) működtessenek, vagy ún. helyi védelmet biztosítsanak épületeknek, falurészeknek ( Kisbajom). A „mindentudó” VAJDAJózsefnek sem lett követője. 13 Magyar Mezőgazdasági Múzeum Eredeti Iratgyűjteménye, BODOR Antal: Faluszövetségi felmérés 1923, 1926. 14 Soós János 23 holdas, Kiss József 26 holdas, Kajkós János 12 holdas - ez a szántóföldjük mennyisége 15 A 20-40 holdas neve nagypógár, 20-25- holdas régi pógár, 10 holdas pógár, 6 holdas neve zsellér volt. Számon tartották, hány oktálos egy csa­lád: egész heles: 8 oktálos szántó, legelő, rét birtokosa.-8 oktálos egy szessziós, négy oktálos fél szessziós stb.használták a fertálos kifjezést is. 278

Next

/
Thumbnails
Contents