Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
ARANYOS SÁNDOR: A néprajzi gyűjteménytől az ökomúzeumig A Szennai Skanzen középtávú fejlesztési lehetőségei a 21. században
sét. A kivitelezéshez szükséges építészeti és néprajzi alapkutatásokat ösztönözte az 1949. évi műemléki törvény, mely a népi építészeti szempontból kiemelkedő objektumokat is megóvásra javasolta. A védelemnek az európai gyakorlatokhoz hasonlóan két módszere vetődött fel: az „in situ” megőrzés, valamint az egyes építmények szabadtéri múzeumokba való áttelepítése. A fenntartói és tudományos oldalról elinduló kezdeményezéseket pedig tovább ösztönözte a magyarországi szociális és ökonómiai szerkezet folyamatos átalakulása.4 A Városépítési Tudományos és Tervező Intézet (VATI), valamint a Néprajzi Múzeum koordinálásával elinduló falu-, illetve a népi műemléki kutatásokba 1960-1961 -tői a Somogy Megyei Tanács Tervezőiroda (Somogyterv) munkatársai is bekapcsolódtak. SZIGETVÁRI György és L. SZABÓ Tünde5 vezetésével felmérték a megye valameny- nyi műemlékét. Az építmények kataszteri rendszerezésével egyidőben felvetődött egy szabadtéri néprajzi gyűjtemény létrehozásának a lehetősége, melynek helyszínéül Szennát, a népi barokk stílusban épült templom környezetét jelölték ki. Ezzel Magyarországon egyedülálló módon egy élő falu központjában alakítanának terveztek kialakítani egy szabadtéri múzeumot. A kiválasztott építmények megőrzésére, az áttelepítést látták az épített örökség megóvásának legjobb módszerének Somogy megyében.6 I. kép. A Szennai Skanzen területe 1979-ben (SZNM MNÉA-A 34323) 2. kép. Szenna község belterületének jelenleg hatályban lévő térképe (www.tajertektar.hu) Az 1972. évi tanulmánytervben lefektetett gyűjtő- terület leszűkíti az intézményben bemutatható népi építészeti jellemvonásokat.7 Mindkét táji csoport néprajzi attribútumait tekintve több szerző8 megfogalmazta azok földrajzi elzártságából adódóan az archaizmusok 20. század közepéig való fennmaradását. A Belső-Somogyra és Zselicre jellemző faltípusok közül a talpas-vázas falszerkezet, a patics a zsilipéit deszka, léc, valamint borona fal szerkezetek jelennek meg a múzeumban. Az építmények héjazata többségében zsúpszalma, kivétel a csurgó-alsoki léces góré a nagykorpáéi portán, a somogyszobi kukoricatároló és a somogyudvarhe- lyi közkút, melyek a somogyszobi portán találhatóak. A kisbajomi lakóházat leszámítva mindegyik tetőszerkezet csonkakontyos, utóbbi esetben a kontyolt tetőforma kiváló példája látható. A fogadóépület egy 1875-ben barokk stílusban épített parókia épület. A református templom alapja 1694-es, a jelenlegi felépítmény 1785-ös tervek alapján készült, de számos felújításon esett át. Ezek közül a legjelentősebb, amikor tornyot építettek hozzá, amelynek köszönhetően a főbejárat helye is megváltozott.9 A templom és a présházak között található egy református temető, amit 2006-ban adtak át a közönség számára. Kialakításához GÖNCZI Ferenc 1930-as években készített fényképfel4 Vö. KURUCZ Albert - BALASSA M. Iván - KECSKÉS Péter (szerk.) 1987. illetve FÜZES Endre 1997. 309-327. 5 SZIGETVÁRI György a Somogyterv igazgatója volt, dr. L. SZABÓ Tünde az iroda tervező építésze 1968-1986-ig, majd Somogy megye főépítésze. 6 „A szennai református templom helyreállítási tervének készítése során felmerült a templom közvetlen környezetének rendezése. A helyreállítási tervben már javaslatot tettünk a műemlék mellett régi református temetők kopjafáiból egy szabadtéri kiállítás létrehozására. Ugyanakkor tudomásunkra jutott, hogy a falu kultúrházának udvarán áll szétszedett állapotban egy PATCA-i és egy SZENNAI talpasház, melyet a helybeli tanács vásárolt meg és akart a helyszínen felépíteni. A megye népi műemlékeinek pusztulása az évek során egyre nagyobb méreteket ölt. A házak a megye területén szétszórva helyezkednek el, általában falunként I-2 értékes épület. De a legtöbb faluban már nyomukat sem találjuk. A meglévő népi objektumok „in situ" megőrzésére nincs lehetőség. A tulajdonosok újat akarnak építeni, a helyi tanácsok nem rendelkeznek a megfelelő anyagi eszközökkel a műemlékek helyreállításához, illetve folyamatos karbantartásához. Körülbelül I év óta vetődött a fenti indokok alapján, hogy egy FALUMÚZEUM létesítése megoldaná a problémát. A SZENNAI ref. templom mellett lévő üres terület, mely kedvező domborzati viszonyokkal rendelkezik, és a község központjában terül el, megfelelő lenne egy FALUMÚZEUM létrehozására." Részlet az 1972. évi tanulmánytervéből. 7 ,A FALUMÚZEUM a ZSELICSÉG népi műemlékeit gyűjtené össze, de azon kívül javaslunk néhány dél-somogyi és belső-somogyi objektumot is." Részlet az 1972. évi tanulmánytervből. 8 A teljesség igénye nélkül: ZENTAI Tünde 1991. 51 -53, PALÁDI-KOVÁCS Attila 2011. 554-555, L. SZABÓ Tünde 1980. 294-295, ZENTAI Tünde 2011. 12-18. Továbbá meg kell jegyeznem, hogy KNÉZY Judit, a szennai szabadtéri múzeum 1972. évi tanulmánytervének néprajzi összefoglalásában szintén kitér az archaizmusok fennmaradására. 9 ZENTAI Tünde 2011.45-68. 250
