Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
L. SZABÓ TÜNDE: Tanulmányterv a Szennai Falumúzeumhoz
tek el, következtetni lehet, hogy ezek csak faépületek lehettek. De a házak beosztására, tüzelőberendezésére vonatkozóan csak telepásatás nyújthatna megnyugtató választ. Nagyon valószínű, hogy a középkor végére Somogybán is kialakult a többosztatú ház [szoba - konyha - kamra]. A fa bősége ellenére nem a boronaépítkezés, hanem a valamivel kevesebb, de még mindig sok fát igénylő gerendavázas, sövényfalas építkezési mód terjedt el. Boronafalú lakóházat nem említenek az általunk ismert 18-19. századi levéltári és irodalmi források, és a 20. századi objektumok között sem található egyáltalán boronafalú lakóház, csak pince és pajta. A török hódítás 150 éve természetszerűleg a házfejlődést megrekesztette, s helyenként vissza is vetette a legszegényebb rétegeknél. A 20. századi emlékezésanyagban él a löszbevájt lakások emléke, de a Balaton mellékén Jankó János is leírt ilyet a 19. század végén,29 bár inkább az északi parton. Szórványos adataink vannak a veremlakásokra is. Két évszázaddal előbb ezek gyakoribbak lehettek, különösen, ahol a terepviszonyok és talajadottságok kedveztek ennek. Löszbevájt pincék Kötcsén, Bonyán stb., verem csirkeólak a Külső-Somogyban ma is őrzik ezt a kezdetleges építéstechnikát, de már mint gazdasági épületek. A 18. századi nemesi inventáriumokból következtethetünk arra, hogy a szegényebb nemesi családok csaknem ugyanolyan házakban lakhattak, mint a jobbmódú telkes jobbágyok.30 Például I 763-ban Szita Lőrinc és felesége árváinak javaként említik: a „Nemesvidy Helységnek Fölső Végin nem régenj ó fábul épétetet ház vagyon a kys Tölfa sindöllel vagyon fódelezve. Egy kálhás szobábul egy benyil- lóbul füstös konyhábul és egy kamarábul áll. Kézzel fonyot Bozont Istálló és szekér szén is vagyon udvarán és Kertje Karóval föl allétva. ”31 Jobbágy házát ugyan nemigen fedték tölgyfa zsindellyel, de az is szobából, füstöskonyhából és kamrából állhatott. Zsúpfedésű kisnemesi házakról a 19. századból is van tudomásunk. A nemesi udvarokon a [jobbágytelkeken] lakó cselédeknek a szolgálat fejében járó házhasználatra valószínűleg a kor jobbágyházainál megfelelő színvonalú épületeket adtak. Sok különbség adódott azonban, hiszen a kisnemesek cselédei szegényesebb hajlékban laktak. A fent említett Szita Lőrinc árváinak a Szakácsiban levő füstöskonyhás lakóháza mellett említ az összeíró cselédépületet is. „...Kanásznak Füstös Háza és Kamrája vagyon".32 Két helységből álló épület lehetett ez. Lakó füstös konyhás és kamrás. A füstös ház olyan helyiségeket jelölhet, amely konyha és szoba is egyben. A cselédház minősége attól is függhetett, milyen fontos szerepe volt az illető családnak az uradalomban, hol szerepelt a ranglistán. Belső cselédnek, uradalmi tiszteknek, különösen az udvarházak közelében, rangosabb házakat építettek, mint amilyeneket a távolabb lakó béreseknek, pásztoroknak [...] (kanászház, majorház). E kisnemesi illetve uradalmi tisztviselői, belső cselédségi hajlékok sok tekintetben előképei a 19. századi lakóház átalakításoknak. „Kü boltos”, „kéményes" konyháról beszélnek az iratok, „kéményes konyha bolthajtásra” gyakori kifejezések. Ugyanígy a „közönséges” „vörös kálha" (má- zatlan esetleg csak festett), néhol „zöld vagy kék mázos kálha” is előfordul, de ezek már csak az uraság szobájában. A kemencére is találunk utalásokat. Cselédházakban „főkemence" belső cselédeknél, iparosoknál „kéményes konyhában tégla kemence”.33 A cseléd házak helyiségei általában padlózatlanok, mint amilyenek a jobbágyházaiké, tehát földesek és hasított tölgyfadeszkával fedettek. Rangosabb uradalmi épületekben fenyődeszkával padlózott és padlásolt szobák és kamrák voltak. A nyílászárókra vonatkozóan említik a vagyoni leltárak az egyszerű tölgyfa ajtót, de különös figyelmet szentelnek a fenyőfa ajtóknak, ezek vas szögdíszeire és vas illetve pléh pánt díszeire „buritására”, vas sarkaira és záraira. A paraszti épületeken fazárnál egyéb alig volt található ekkor, hiszen a vasalkatrészek elég drágák voltak, csak 50-100 évvel később kezdtek a parasztházakon megjelenni. Az ablakokra vonatkozóan is számos adat van. Először is volt a 18. századi cselédházak között ablak nélküli szoba, konyha, kamra is. Olvashatunk üveg nélküli ablakról, „közönséges” paraszt ablakról vas sarkokra, „karika üveges ablakról", vagy „táblás” üveg ablakról vas gátorokkal. A gazdasági épületek között sok sövényfalú és boronafalú (utóbbiak főként pincék és pajták) fordul elő, mint a 19. századi parasztportákon is. A kerítések a nemesi birtokon az inventáriumok szerint hasított tölgyfa padló, felül összefonva. A nemesi pincékben gyakran említik a kályhát is. Valószínűleg a birtokos lakhelyétől távolabb eső pincékben volt ilyen, amelyekben a pincékhez építve ideiglenesen lakásul szolgáló szoba is készült.34 A 18. századi jobbágyparaszti lakóépületekről is akadnak levéltári utalások, mint a katonaság beszállásolásával kapcsolatos feljegyzések... így például a korpádiaktól két „kályhás szobát" követelnek üveg ablakokkal a beszállásolandó katonáknak. A kályhás szoba kikötése arra utal, hogy nem minden családnak volt ilyen, az üveges ablaknál ugyanez a helyzet. Üveg helyett marhahólyagot húztak a keretre. A kaposvári fazekascéh áriimitációja többféle kályhatípus meglétéről tanúskodik. 29 JANKÓ János 1902. 30 KNEZY Judit 1972. évi munkájában, a faépítkezés 18. századi írásos adatait foglalja össze. A 31 -34-ig terjedő hivatkozások és leírások az emlí- tett írásában is megjelennek. Lásd. KNÉZY Judit 1972. 518-53 I. 31 Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára, a továbbiakban MNL SML Vagyon leltárak Inventaria 1714-1844. IV I. sz. 1-6. cs. 32 MNL SML Vagyon leltárak Inventaria 1714-1844. IV I. sz. 1-6. cs. 33 MNL SML Vagyon leltárak Inventaria 1714-1844. IV I. sz. 1-6. cs. 34 MNL SML Vagyon leltárak Inventaria 1714-1844. IV I. sz. I -6. cs. 230
