Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
H. CSUKÁS GYÖRGYI: A Bakony, Balatonfelvidék tájegység története a megvalósulásig
ból származó sírkövek szerepeltek. A tervezet azért is jelentős, mert a parkmúzeumszerű megvalósítással szemben arra tett javaslatot, hogy az egy csoportba kerülő objektumok utcarészletet alkotva épüljenek fel, ami lehetővé tenné, hogy „a táji csoport népi építészetének falukép hangulata is érzékeltessék.”5 A BARABÁS Jenő és SZOLNOKY Lajos nevével fémjelzett, számos muzeológus közreműködésével készült 1967-es tervezet Magyarország területét nagyjából lefedő 16 kistáji egységet és további 6 tematikus épületcsoportot tartalmazott, mindegyiknél megjelölve a táj népi építkezését megfelelően reprezentáló, bemutatandó objektumokat. A Bakony, Balatonvidék tájegységnél kívánalomként két kőfalú épület szerepelt: egyikük régiesebb, szegényesebb füstöskonyhás ház különbejáratú helyiségekkel, zsúppal fedett szelemenes tetővel, a lakóházhoz kapcsolódó kőfalú vagy kőlábas pajtával. A másik, javasolt épület rangosabb, egy bejáratú, szabadkéményes ház volt, oszlopos, boltíves tornáccal, szelemenes, náddal fedett tetővel, lehetőleg boltozott pincével, vakolatdíszes homlokzattal. Fontosnak tartották a kis- és nagykemencés konyha, a tűzfalak által tartott szelemenes tetőszerkezet és a kereszt-mestergerendás födém bemutatását is. A tájegység 3. tagja a múzeum számára már korábban megszerzett objektum, a szentjakabfai olajütő malom volt. Azok az ipari, szakrális, szőlőhegyi építmények, amelyek ma a Bakony, Balaton-felvidék tájegység meghatározói (présházak, vízimalom, kálvária, temető), e tervezetben még a tematikus épületcsoportokban találhatók.6 Az első tervezet a javasolt építmények kiválasztásánál elsődlegesen építészeti szempontokat tükröz. A mindössze 2-3 portából és kiegészítő objektumokból álló tájegységeknél a településszerkezet megjelenítése fel sem merülhetett. Az épület-kiválasztás szempontjait ismertető Útmutatóban olyan, 1880 előtt épült, főként 18. századi objektumok keresését szorgalmazták, amelyeknél az eredeti építészeti elemek lehetőleg hiánytalanul megmaradtak, vagy a bontás során feltárt nyomok alapján egyértelműen helyreállíthatok. A kiválasztásnál a bemutatandó építőtechnikáknak kellett elsőbbséget élvezniük, de fontosnak tartotta az Útmutató az esztétikai szempontot is.7 Bár megnevezésként még „Bakony, Balatonvidék tájegység" szerepelt, a bemutatandó objektumokra, azok építőanyagára, épületszerkezeteire tett javaslatokból egyértelműen kiderül, hogy a tájegység a Bakony déli részén és a Balaton-felvidéken domináns kőépítkezést volt hivatva bemutatni, a szakirodalomból már akkor is jól ismert két fő alaprajzi típus segítségével. A vagyoni, társadalmi meghatározottság az építőtechnika függvényében jelenik meg: az archaikusabb, egyszerűbb füstöskonyhás épület a szegényebb szintet, míg a szabadkéményes, bolthajtásos ház a rangosabb építkezésmódot jeleníti meg. A tájegység megjelölésére a későbbiekben a Közép-Du- nántúl elnevezést használták, végül a Bakony Balaton-felvidék elnevezés vált általánossá, amely már nem foglalja magába az eltérő ökológiai feltételekkel, gazdálkodásmóddal és lakáskultúrával rendelkező déli partot.8 Az épület-kiválasztás az ismertetett szempontok figyelembevételével kezdődött el. A munkát megkönnyítette a rendelkezésre álló számottevő szakirodalom és az Országos Műemléki Felügyelőség által organizált falukutatások anyaga.9 A tájegységfelelős TAKÁCS Lajos, majd 1969-től CSALOG Zsolt mellett az épület-kiválasztásban alkalmanként SZOLNOKY Lajos, ERDÉLYI Zoltán és mun-katervi feladatként a Néprajzi Múzeum számos más munkatársa is részt vett. A vásárlásról a Vásárlási Bizottság döntött, majd a tájegységfelelős muzeológus előter- jesz-tése alapján a szélesebb körű Operatív Bizottság vitatta meg az objektum telepítési tervbe illesztését.10 * A tájegység legelsőnek megvásárolt objektuma a szentjakabfai olajütő malom volt, amelyre még a Múzeum megalakulása előtt, 1963-ban figyeltek fel a kiszálláson lévő muzeológusok." Az első lakóházakra 1967-ben TAKACS Lajos tett javaslatot.12 Az elsőként megvásárolt mind- szentkállai füstöskonyhás lakóház kiválasztásához esztétikus oszlopos-kosáríves tornáca is nagyban hozzájárult. I. kép. A mindszentkállai lakóház (CSALOG Zsolt felvétele, 1969) 5 SZNM MNÉA-A 4982/73-75.; BALASSA M. Iván 1989. 34-35. 6 BARABÁS Jenő - SZOLNOKY Lajos: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos tervének vázlata. 1967. Kézirat. SZNM MNÉA-A 4319. 14. 7 Az épületek kiválasztásának általános szempontjai. /Útmutató a kutatáshoz/. U. o. 29-31. 8 A tájegység megjelölésére a Vili. szám állandósult. 9 JANKÓ János 1902., VISKI Károly 1926., ÉBNER Sándor 1933., TÓTH Kálmán - NÁSZAY Miklós - PADÁNYI GULYÁS Jenő 1936., VAJKAI Aurél 1940., 1956., 1957., 1958., I959.a, 1959b., 1964., 1966., VARGHA László 1943. 10 Működésükre vonatkozóan: BALASSA M. Iván 1989. 37., KATONÁNÉ SZENTENDREY Katalin 2004. 24, 28-29. I I ERDÉLYI Zoltán, BALASSA Iván, SZOLNOKY Lajos, MORVAYJudit és VARGHA László. SZNM MNÉA-E I./I. 12 TAKÁCS Lajos már az 1967. július 17-i ülésen bizottság elé tárta a mindszentkállai portát és több más, áttelepítésre javasolt lakóházat, köztük a kádártait. Megjegyezte, hogy a tájegység bemutatására két porta nem elegendő. A módos kisnemesi lakóházra Szentgálról és Szentkirályszabadjáról tett javaslatot. SZNM MNÉA-A 4437/2. A Falumúzeum Épületkiválasztó Bizottsága 1967. IX.5-Í ülésén a mindszentkállai lakóház megvásárlása mellett döntött, amire hamarosan sor is került. SZNM MNÉA-A 4437/3, 6. 18
