Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
TÖTSZEGI TEKLA: Juhtartó társaságok a kalotaszegi Mérán
más után következő alkalommal is ő kapja a teljes tejmennyiséget. Ennek a rendszernek a lényege a teljesítményalapú elosztás. A több, illetve nagyobb tejhozamú juhval rendelkező gazdák így már az első rendben több fejésnyi tejre számíthatnak, míg a szerényebb eredményt felmutatók gyakran igen későn részesülnek a haszonból, amikor már csökken a lefejhető tejmennyiség. Két társaság negyven évi gyakorlata mindössze három alkalommal tartalmazott olyan döntést, amely a különbségek kiegyenlítését célozta. Az egyik rendelkezés értelmében az első rendben mindenki csupán egyetlen fejésnyi tejet kapott, s csupán a második rendtől kezdődően tértek rá a teljesítmény szerinti elosztásra. A második ilyen megoldás az időjárás változása miatti tejhozam-egyenetlenséget kívánta kompenzálni úgy, hogy az első rend végén fejésát- lagot számítottak, s mindazok, akik az átlagnál kevesebb tejet kaptak, „pótlásban” részesültek. A harmadik rendelkezés az állatok mérés előtti két hetes szabad ég alatti, közös tartásával azt próbálta kivédeni, hogy a jobban szituált gazdák a jobb takarmányozás révén manipulálni tudják a mérés napi tejhozamot, mondván, hogy a későbbiekben ugyanazt a takarmányt kapja minden állat. Ezek az egalitáriánus törekvések azonban a korábbi gyakorlatban szokatlan voltuk s a nagyobb gazdák ellenkezése miatt egyszeri próbálkozások maradtak. A szocialista időszakban a tejrendek megkezdése előtt az állami alaphoz való hozzájárulást kellett a társaságnak teljesítenie. Az egységnyiből hiányzó tejmennyiség „megvásárlásából” származó összeg mellett a társaságnak bevétele van az összes, a mérés napjáig meg nem ellett juh, a 6-8 kg alatti bárányok után, illetve a mérési tej értékesítéséből. Bár a kollektivizálás után az akol költöztetésével történő trágyázás jelentősége csökken, a trágyázási jogot napjainkig árverezés útján értékesíti a társaság. A jegyzőkönyvek rendszeresen rögzítik azt is, hogy a társaság mennyi alkoholt kínál fel közös fogyasztásra, s mennyi az ezen kívül fogyasztott pálinka, sör ára. Ha kívülről hívnak kocsmárost, annak a nyereségből bizonyos részt be kell fizetnie a társaság kasszájába. A bevételek növelésére való egyszeri, szokatlan próbálkozás volt a fejő háromhavi bérének megfelelő összeg piramisjátékba való fektetése, amely azonban csak veszteséget hozott a társaságnak. A mérési napon összeadják a bérek, illetve költségek összegét, s elosztják az állatok számával, ez jelenti az egy- egy állat után fizetendő összeget. A bevételekből az év során felmerülő költségeket rendezik, majd az év végi pásztorfogadás előtt elvégzik az éves könyvelést. A társaság feje az első gazda, aki a társaság működését koordinálja, pénzügyeit rendezi, tartja a kapcsolatot a pásztorral, s vitás helyzetekben közvetít a felek között. Munkáját a társaság egy vagy két fejésnyi tejjel, legújabban pénzösszeggel honorálja. A tisztség nagy presztízst 7 SZABÓ Á. Töhötöm 2009. 14 jelentett, a dolgukat jól végző elsőgazdák évtizedekig betöltötték e tisztséget. A társaságon belüli más tisztségek egyszeri alkalomra szólnak (pl. fejőskor az edényeket ellenőrzők, a tejet mérők, az adatokat bevezetők). A tagok interakciói - a csalás kiszűrését célzó ellenőrzések, a tejet mérők szükségesnél nagyobb száma, az adatok három külön füzetbe való párhuzamos vezetése, sőt a minden helyzetre kiterjedő szabályok - arról árulkodnak, hogy bár a társulások alapja a reciprocitás és bizalom,7 ugyanúgy jelen van a bizalmatlanság is, a közösségi érdeket tulajdonképpen kényszerrel érvényesítik. Furcsa módon ez a bizalmatlanság nem érinti a pásztor és a fejő személyét. Míg a román közösségekben a soron következő gazda rendszerint figyeli a fejést, itt csak átveszi a kifejt tejet. Az 1990-es évekig a többgenerációs együttélési modell volt jellemző a közösségre. A juhtartás rituális elemeket hordozó társasági alkalmai jól körülhatárolt szerepkörök szerint, de minden generációt integráltak. A családot képviselő gazda többnyire az idősebb, de még aktív generációhoz tartozó férfi volt. Részt vett a pásztorfogadáson, a részletekről döntő gyűléseken, a legelő előkészítésében, a gazdák társaságában mulatott az első gazda házánál a mérést megelőző éjszakán, majd maga fejte meg az állatait, végül együtt ünnepelte a tejhozamot a közös mu4. kép. Szombaton délben az első gazda udvarán összegyűjtött állatokat a pásztor és a fejő a gazdák jelenlétében megfeji (TÖTSZEGI Tekla felvétele, 2010) 175
