Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)

SZŰCS BRIGITTA: Az Erdélyi Néprajzi Múzeum szabadtéri kiállítása

pedig folyamatosan megkérdőjelezték az intézmény fontosságát. Mindezek ellenére a Múzeum tovább folytatta tudományos munkáját, és igyekezett bebizonyítani fennállásának létjogosultságát, részben alkalmazkodva a kor ideológiájához.29 Ennek fényében kerülhetett sor az 1950- es évektől arra, hogy minden évben a Múzeum szabadtéri részlegében május elsejei és augusztus 23-ai népünnepélyeket szervezzenek. Ezeken a rendezvényeken városi és falusi látogatók is részt vettek, a Múzeum ezzel találkozási alkalmat biztosított számukra. A skanzen szabadtéri színpadjain román népzenészek és néptáncosok szórakoztatták a vendégeket, eközben ingyen ételt és italt fogyaszthattak a Múzeum szabadtéri részlegének zöld, erdős övezetében.30

A Múzeum a kiállítási épületek számát 195 I -ben egy, 1955-ben kettő, 1956-ban ismét egy, majd 1957-ben már nyolc objektummal gyarapította. 1958-ra már a következő építmények voltak áttelepítve a szabadtéri részlegbe: félköríves tornácú román ház Vidrából (Fehér megye), aranyzúzó és havasi csűr-pajta Búcsúmból (Mócföld), ere- szes székely ház Kászonimpérből (Csík, Hargita megye), román hidraulikus magtörő és olajprés pörkölőveI Szárítósból (Mócföld), olajütő Podságából ("lörda környéke, Ko- lozs megye), román juhászkaliba, akol és szántalpas kunyhó Szolcsváról (Fehér megye), román kanalas, vízturbinás malom a bánáti Baucárról (Krassószörény), posztóványo- ló Zágrából (Beszterce-Naszód megye), hidraulikus vasverő (hámor) és szenes kamra "íbrockóról (Fehér megye), egy ház Bárdfalváról (Máramaros megye), szintén egy ház Bedecsből (Hunyad környéke, Kolozs megye), és egy szőlőprés Muzsnáról (Szeben megye).31

Az 1956-os esztendőben a városrendezési határozat következtében a Múzeum szabadtéri szekciójának újratervezése szükségeltetett. VUIA korábbi terve, KOS Károly és Valeriu BUTURÄ32 új koncepciója alapján négy tematikus részre osztották a múzeum hójai területét:

I. A tájegységek házai, a népi építészet emlékei

II. Népi mesterségek, technikai installációk

III. Etnobotanikai részleg

IV Etnozoológiai részleg

Az utóbbi két részleg a későbbiekben nem valósulhatott meg, mivel e részek kialakítása hatalmas munka- és anyagi befektetéssel járt volna, illetve számoltak azzal, hogy az állatok folyamatos jelenléte a kiállítás egyes elemeinek megrongálásához, pusztulásához vezethet.33

A néprajzi múzeum szabadtéri részlegének különlegessége volt a második világháború után is, igaz csak rövid

ideig, hogy bizonyos épületek emberek által lakottak voltak. Vidéki családokat bíztak meg a házak karbantartására, földterületek megmunkálására, vagy a kézműves tevékenységek bemutatására. Ilyen módon adott otthont a skanzen a Beszterce-Naszód környékéről származó kovácsmesternek és családjának. A falusi családok kiválasztásánál a Múzeum figyelembe vette, hogy az adott család egészséges, fiatal, és ne sok gyermekes legyen.34

Az 1960-as években a szabadtéri kiállítás elkerítetlen területének nagy részét még mindig üres telkek alkották.35 A múzeum 1966-ban kapott anyagi támogatást arra, hogy a szabadtéri részlegét kerítéssel határolja.36 A kolozsvári Hója-erdő ekkoriban is kiránduló és hétvégi pihenő helyként volt kedvelt és ismeretes, a szabadtéri kiállítás emellett háttérbe szorult. A 1940-es és 1950-es években született kolozsvári emberek visszaemlékezései is ezt tükrözik, ha a Hója-erdőről kérdeztem őket, akkor a kirándulásokról és egyéb szabadidős tevékenységekről számoltak be, mintsem az itt található néprajzi parkról. Egy 60 éves kolozsvári lakos elmésélése szerint gyerekként nem messze lakott az erdőtől, ahol rendszeresen túrázott barátaival, a bekerítetlen szabadtéri kiállításon pedig gyakran futballoztak, emellett emlékszik az épületekre, a pásztorra és legeltetett juhnyájra is.

Az 1970-es években továbbra is folytatódott a kolozsvári néprajzi múzeum szakemberinek (Valeriu BUTURÄ, loan TO§A, KÓS Károly, Pompei MURE§AN, Romulus OSIAC, Viorica PASCU) munkálkodása a szabadtéri részleg gazdagításán, ami jellemezte a következő évtizedeket is. Ennek terméseként látható az Erdélyi Néprajzi Múzeum szabadtéri kiállításán összesen 31 népi technikai installáció, 6 műhely, 12 porta, 3 fatemplom, 3 út menti kereszt, egy román filagória-szerű, táncteret biztosító építmény (dugeana), egy temetőkapu és egy hodály.37 (I. táblázat)

A kolozsvári Néprajzi Múzeum szabadtéri kiállítását 1993-ban nevezték el Romulus Vuia Nemzeti Etnográfiai Parknak. A kiállítás könnyen megközelíthető busszal Kolozsvár belvárosából. A buszról leszállva először egy ipari negyedet pillanthatunk meg, de egy kis gyaloglás után könnyen eljuthatunk a skanzen bejáratához. A szabadtéri múzeum csendes és háborítatlan, igazán kellemes, természet közeli terület. Nem mindegyik házat lehet megtekinteni belülről, amelyiket lehetséges, azt teremőr nyitja ki kulccsal. A portákról, illetve a kiállított objektumokról egy tábla tájékoztat román és angol nyelven. Ez az ismertető tartalmazza az épület származási helyét, idejét és nevét.

29 GAZDA Klára 1995. 13.

30 loan TO§A szóbeli közlése nyomán.

31 KÓS Károly 1967. 17.

32 1954-től az Erdélyi Néprajzi Múzeum szabadtéri kiállításának a részlegvezetője volt. Dimitri GUSTI tanítványa, humánföldrajzon végzett.

33 TO§A, loan 2012. 190-236.

34 loan TOSA szóbeli közlése nyomán.

35 Egy kolozsvári lakos, aki az 1960-as években a Hója mellett lakott, arról számolt be, hogy puszta kinézete volt a Múzeum szabadtéri részlegének, alig volt néhány ház, azok is elkerítetlenül álltak. Gyermekként játszótársaival gyakran fociztak és kirándultak a hójai területen.

36 loan TO§A szóbeli közlése nyomán.

37 TO|A, loan 2012. 190-236.

147