Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
SZŰCS BRIGITTA: Az Erdélyi Néprajzi Múzeum szabadtéri kiállítása
folyamatosan lakva és megmunkálva legyen. A felfogadott falusi embereknek biztosabb megélhetést jelentett ez a fajta „múzeumi életforma”, mint amelyet szülőfalujuk kínált, mivel a havi megszabott fizetés mellett mező- gazdasági, kerti termelésre is volt lehetőségük, amelynek következtében a betakarított terményeket nem csupán önrészre használhatták fel, hanem piacra is bocsáthatták. Bármennyire érdekesnek és látogatócsalogatónak tűnik napjainkban ez a fajta múzeumi koncepció, abban az időben még sem volt annyira látogatott és nagysikerű a kolozsvári skanzen. Egyrészt, mert kevés objektum volt még akkoriban a Múzeum szabadtéri területén, emiatt pusztaszerű képet festhetett. Másrészt ez a fajta földművelő, falusi életforma, amely bemutatásra került, nem volt ismeretlen és különleges a kor városi emberének sem.20 6. kép. A szebeni pásztor, Dimitri DOBROTÄ juhaival a kolozsvári skanzenben az 1930-as évek elején. Erdélyi Néprajzi Múzeum. Közölve: TOSA, loan - MUNTEANU Maria Simona 2009. Parcul Etnografic National „Romulus Vuia” (1929-2009) 140. Fig. 7. 1940-ben a második világháború eseményeinek következtében a kolozsvári múzeum intézménye Nagysze- benbe költözött, maga mögött hagyva a szabadtéri kiállítását. A háború során a vidrai ház kivételével az összes építmény romba dőlt.21 1945-től ismét Romulus VUIA vezetésével restaurá- ciós folyamat vette kezdetét a kolozsvári Néprajzi Múzeumban. A professzor kérelmezte, hogy múzeumi állást biztosítsanak két személy részére. Az egyik posztra egy tudományos munkát végző szakembert, a másikra egy adminisztratív feladatokat ellátó alkalmazottat szánt.22 1947-ben kötelezték Romulus VUlAt a nyugdíjba vonulásra, a Múzeum igazgatói posztjára Gheorghe PAVE- LESCU került. Ekkoriban a Hója a kolozsvári egyetem birtokába került, és annak szakszervei művelték ezt a te20 loan TO§A szóbeli közlése nyomán. 21 TO§A, loan 2012. 190-236. 22 TO§A, loan 2012. 190-236. 23 TO§A, loan 2012. 190-236. 24 TO§A, loan 2012. 190-236. 25 loan TO§A szóbeli közlése nyomán. 26 loan TOSA szóbeli közlése nyomán. 27 GAZDA Klára 1995. 13. mietet. Itt fontos megemlíteni, hogy 1946-ban ínséges idők jártak Romániában, nem volt ritka ebben az időszakban az éhezés sem, emiatt az állam felajánlotta a helyi lakosoknak, hogy megműveljék a város határában lévő földeket, így a Hóját is.23 PAVELESCU vissza akarta szerezni a Múzeum részére a hójai erdőt, ennek érdekében 1948-ban minden olyan dokumentumot (köztük a 1932-es határozat is) benyújtott az egyetem rektorátusának, amely bizonyította azt a tényt, hogy a Hója a Múzeum tulajdonát képezi. A hójai terület mégis csak 1951 -ben került ismét a Múzeum birtokába.24 1951 -tői egészen 1956-ig a kolozsvári néprajzi múzeum és annak szabadtéri részlege életében stagnáló periódus köszöntött be. 1951 -tői a Múzeum szabadtéri részlege a Nemzeti Park nevet kapta, amely az új névvel illetett Kolozs Régió Történelmi és Néprajzi Múzeumának a részét képezte. Immár nem csupán néprajzi tematikájú kiállítások szervezésével foglalkozott az intézmény, hanem új feladataként kapta az őskortól egészen a szocializmusig terjedő időszak tárgyi emlékeinek a bemutatását is.25 Állandó adott témája volt Múzeumnak, a kor ideológiájának és szellemének megfelelően az ember erőforrásként való felhasználásának ismertetése és bemutatása.26 1952-től Gheorghe DÁNCUS vette át a Múzeum irányítását. Ezt megelőzően, 1950-ben KOS Károly lett a Múzeum főfoglalkozású muzeológusa, illetve a néprajzi tanszék megszűnése után kinevezték a Babe§ Bolyai Tudományegyetem mintegy tízezres nagyságrendű gyűjteményéhez.27 DÁNCUS és KÓS rendkívül jó kapcsolatban álltak egymással, közös céljuknak tekintették az új múzeumi koncepciók kidolgozását, amelyeket közös tanácskozásokon, vagy konferenciákon vitattak meg más múzeumi intézmények munkatársaival együtt.28 KÓS Károly Gheorghe DÁNCUS-sal összefogva kérvényt fogalmaztak meg a Kulturális Minisztérium felé, annak érdekében, hogy a Múzeum ismét csak a néprajz- tudomány művelője legyen. 1953-1954-ben a javaslatot elfogadta a Minisztérium, így az intézményt korábbi nevét átkeresztelték Erdélyi Néprajzi Múzeummá. A nehézségek az 1950-es éveket végig kísérték. Ezekben az esztendőkben a kolozsvári néprajzi múzeum szakemberei azon fáradoztak, hogy tudományos intézetté szervezzék át a Múzeumot, mivel ekkoriban a néprajz nem működött sem egyéni, sem pedig akadémiai tudományágként sem. Mindemellett a proletárkultúra mindent, ami a múltra emlékeztetett, elutasított, az állami hatóságok 28 loan TO§A muzeológus visszaemlékezése szerint korábban a konferenciákon és a szakmai gyűléseken csak néhány, legfeljebb három személy tartott előadást, amelyet mindig hosszas vita és megbeszélés követett. 146
