Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)

VASS ERIKA: Az Erdély épületegyüttes kapcsán végzett kutatás 2014. évi eredményei

gyat. Tapasztalatom az, hogy elsősorban kerámiából maradt meg nagy mennyiség, illetve ünnepi textíliákból, viseletből. Ezek közül a pürkereci horgolt függönyöket és a zajzoni bogiáros övét emelem ki.

Egy-egy ilyen terepmunka azzal az előnnyel is jár, hogy gyűjtés közben sok régi történettel, népszokással ismerkedhetünk meg, és az adott tárgy készítéséről, használatáról is hallhatunk történeteket. Ezek nagyon lényegesek számunkra, hiszen a majdani múzeumi bemutatásnál ezekre a tárgyakra építhetjük fel a bemutatott szituációt és az interpretációt. Nem mindig könnyű a tárgygyűjtés, hiszen vagy már korábban értéktelennek tartották a számunkra szükséges darabokat és kidobták ezeket, vagy erősen kötődnek hozzájuk a tulajdonosok a személyes emlékek miatt.

A megvásárolt épülettel kapcsolatban nagyon fontos a családtörténet felderítése is: interjú készítése a leszármazottakkal, régi fényképek, iratok szkennelése, hiszen többnyire ezektől nem válnának meg a tulajdonosok, ezért digitális formában őrizzük meg az adattárban. Ezek segíthetnek a bemutatás konkrét évszámának kiválasztásában, ami meghatározza a tárgygyűjtés irányát is. A tárgyak vásárlása minden esetben a tervezett berendezési koncepció függvényében történt.

Vannak olyan tárgyak is, amiknek terepen történő beszerzése már nem lehetséges. Ide sorolhatók például a

kalotaszegi viselet archaikus darabjai, festett bútorok, melyeket egyrészt kereskedőktől, másrészt Magyarországon élő leszármazottaktól vettünk, akik már nem éreznek személyes kötődést a tárgyak iránt. Gyakori az is, hogy a leszármazottak kénytelenek kisebb lakásba költözni, így mindenképp meg kell válniuk féltve őrzött tárgyaiktól, és ilyenkor a Szabadtéri Néprajzi Múzeumhoz fordulnak, mert számukra a múzeumi megőrzés biztonságot nyújt a tárgyak jövőjét illetően. A terepen szerzett tapasztalatunk alapján azzal is szembesülnünk kellett, hogy műtárgykereskedelem révén nagyon sok értékes tárgy jut külföldre, de a jelen a múzeumi szerzeményezés révén több darabot sikerült nemzeti örökségünkként megőrizni.

A gyűjtés során nemcsak a lakberendezési tárgyakra koncentráltunk, hanem az életmód és a népszokások tárgyaira is, hiszen egy-egy ünnep vagy tematikus év alkalmával szükségünk lesz ilyen jellegű darabokra is. Igyekeztünk tárgyegyütteseket gyűjteni, amik egyben fognak megjelenni a kiállításokban is. Az egykori munkaalkalmakhoz, mesterségekhez kötődő tárgyak esetében (pl. zsindelyvágó) rövid film keretében rögzítettük az eszköz- használatot, munkafolyamatot. A látogatók visszajelzései arról szólnak, hogy a mélyebb megértéshez szükségesek a demonstrációs tárgyak. Ezek azok, amiket kézbe vehetnek, kipróbálhatnak a látogatók, ezért ezeknek a gyűj27. kép. A balavári lebontott épület első szobája berendezésének részlete (VASS Erika, felvétele, 2011)

136