Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
BATÁRI ZSUZSANNA: Az észak-magyarországi falu tájegység története
borsodi része, a régi megyebeosztás szerint az egykori Hont és Gömör mai Magyarországhoz tartozó területe, az Ipoly, az országhatár, délen a Börzsöny, Cserhát, Mátra és a Bükk déli határvonala, keleten a Sajó. Ez a dokumentum még tartalmazza az 1969-ig az OB által elfogadott épületeket: Parádóhuta, Szentdomonkos, Márianosztra (lakóházak), Váraszó (lakókamra és disznóól), Mikófalva (csűr), Karancsberény (istálló), két bükkaranyosi lakóház, Szögligetről csűr, kút és kerítés, Domaháza és Bekölce lakóházak." Ezután következik az épületek értékelése, amely szerint a parádóhutai házat atipikus vonásai, átépítései és történeti jelentőségének hiányában nem javasolták felépíteni. A szentdomonkosi ház faltechnikáját és tüzelőjét a domaházi ház bemutatja (hiszen ez utóbbi favázas, zsilipéit deszkakitöltésű, benne pedig belülfűtős, kürtös kemence állt); és ekkor még úgy vélték, a márianosztrai épület a kétosztatúságot is reprezentálhatja. Maradt a márianosztrai épület; a váraszói építmények a kutatás időpontjára már eltűntek. Szintén maradt a bükkaranyosi, (Báthory u. 82.) vázas sövényfalas épület, külső ágassal, nádfedéssel, búbos kemencével, szabadkéménynyel, boldoganyáwal. A másik bükkaranyosi épületet azonban szintén kizárták a koncepcióból. Maradt a domaházi ház, a szögligeti csűr, kút és kerítés is. A bekölcei lakóházon túl sok volt az átépítés, ezért a koncepcióból kizárták, míg a tarnaleleszi épületet csak feltételesen javasolták megvételre, mert alaprajzilag csonka volt. 1 8 A következő dokumentumban - az 1969. augusztus 2-i és november 29-i OB üléseinek jóváhagyása szerint már egészen más képet mutat a tájegység: szerepel benne a somoskői épület, a karancskeszi lakóház, hambár és istálló és a novaji telek is az eddig felsoroltakon kívül: a négy telken tehát egy egyhelyiséges épülettel, a második telek hadas portaként, a bükki telek és a novaji telek." A novemberi ülést megelőzte egy terepmunka Maconkán, ahol feszületet kerestek (nem végleges), Szuhán kétosztatú lakóházat (már nem találták meg), Zubogyban pedig a karancskeszi lakóház helyére megfelelő faházakat (kontyolt nyeregtetősek, így a karancskeszi ház jobb, hiszen tetőszerkezete vértelkes, vízvetős). Továbbá kerestek még mezővárosi, alápincézett épületet Gönc, Tokaj, Tarcal térségében; Demjénben és Novajon pedig kőházakat. A tarnaleleszi házat ebben az időben a tulajdonosok eladták. 2 0 Szintén adattárba került egy 1969. november 29-i dokumentum, amely a tájegység tervének kialakításához, továbbfejlesztéséhez tartalmaz javaslatokat. Az összevont tájegységet Észak-Magyarországnak kívánták nevezni, és ekkor még ki akarták egészíteni egy alápincézett, mezővárosi jellegű lakóházzal. Szintén javasolták a csűrös-kertes forma bemutatását, abból adódóan, hogy a szentendrei terepviszonyok nem teszik lehetővé a soros település kialakítását. A koncepció alapgondolatának továbbfejleszté3. kép. A márianosztrai lakóház az eredeti helyén (FLÓRIÁN Mária felvétele, Szabadtéri Néprajzi Múzeum tulajdona, leltári szám: I 158). se a kelet-magyarországi kapcsolat bemutatása, az északmagyarországi háztípus fejlődésének reprezentálása, a belülfűtős és kandallós tüzelőberendezés találkozási pontjaként való értelmezés, illetve a kéttüzelős alföldi háztípus, egytüzelős észak-magyarországi házzal való találkozásának bemutatása volt. 2 1 Az 1970. július 30-i állapot szerint a tájegység Somoskő, Márianosztra, Domaháza, Karancskeszi (lakóházak), Karancskeszi (istálló), Szögliget (kút), Szögliget vagy Domaháza (kerítés), Novaj (lakóház), egy kiválasztandó lakóház, Mikófalva (csűr), Noszvaj (kerítés), Novaj (istálló), Novaj (kút), Sirok (disznóól), Noszvaj (kőhíd), Bükkaranyos (lakóház), Bükkaranyos (istálló), Szögliget (csűr), gémeskút és kerítés elemeket tartalmazta. 2 2 1975. január l-ig a karancskeszi istálló, a karancsberényi pajta és a karancsberényi disznóól a tájegység hadas telkén szerepelt. A bükkaranyosi lakóház sorsa nem dőlt el, az alföldi jellege miatt BALASSA M. Iván már ekkor javasolta a Közép-Tiszavidék tájegységben való felépítését. A demjéni dézsmaház a telepítésből kimaradt. Először szerepel a tornaszentandrási gabonás, amely unikális, és több vásárlási javaslat után eddigre még nem dőlt el a sorsa. 2 3 Egy 1983. május 26-án készített listán a negyedik telken a bükkaranyosi lakóház mellett megjelent a tornaszentandrási gabonás és a csobádi olajütő is. Ugyancsak olvasható benne egy fedémesi falukapu, a debercsényi harangláb, az emődi és a nagyrédei présházas lyukpince. Ebben a változatban az erdei építmények még a tájegységhez vannak kapcsolva: egy szilvásváráéi mészégető kemence, egy bélapátfalvi favágó kunyhó, egy siroki faszénégető boksa, egy Szarvaskőből származó, mészégetők jármos kunyhója, egy répáshutai 17. SZNM MNÉA-337/I/I 1-13. 18. SZNM MNÉA-337/I/I4-20. 19. SZNM MNÉA-337/I/2I. 20. SZNM MNÉA-337/1/22-23. 21. SZNM MNÉA-337/1/24. 22. SZNM MNÉA-337/1/25—44. „A telepítési terv és az épületkiválasztás az 1970. július 30-án véglegesített formában készült." 23. SZNM MNÉA-337/1/54-55. 8
