Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)

KOVÁCS ZSUZSANNA: A típusbútorok használata Zala megyében a 20. században - Egy terepmunka tapasztalatai - ARANYOS SÁNDOR: „Ha kigyúlnak a színes fények". Modernizáció és lakáskultúra a Tiszazugban

Aranyos Sándor „HA KIGYÚLNAK A SZÍNES FÉNYEK" Modernizáció és lakáskultúra a Tiszazugban

1 A kiindulópont A kultúrához nemcsak szellemi termékeink, vagy egy termelési mód tartozik, hanem azok a tárgyak is, melyekben társadalmi kapcsolataink megtestesülnek. A jelző és emlékeztető funkcióval rendelkező mindennapi használati tárgyaink, kulturális gyakorlatunk megszilárdult formái, hiszen a gondolkodásmódok, az értékhorizontok és a használati módok bennük konstellálódnak.

2 Egy bizonyos időszakon keresztül felhalmozott, adott személyhez vagy közösséghez kötődő tárgyak, a lakás eszközkészlete ilyen formában számos információt hordozhat, és hozzásegíthet egy szociokulturális környezet értelmezéséhez. Az OTKA K 68902. számú, „Peremlétben!? A Tiszazug néprajzi, történeti, földrajzi kutatása az ezredfordulón" című projekt keretében nyílt lehetőségem a lakáskultúra 20. századi változásainak a vizsgálatára. A folyamatok feltárását dr. Bereczki Ibolya vezetésével egy két féléves kutató szeminárium készítette elő. A megfogalmazott kutatási koncepcióban nyolc település - Martfű, Tiszaföldvár, Cibakháza, Nagyrév, Tiszainoka, Tiszaug, Tiszasas, Csépa - szerepelt az elemzések helyszíneként. A kiválasztott három község: Csépa, Tiszaug és Martfű, olyan települések, amik a maguk kulturális, társadalmi és gazdasági vonatkozásaiban több, de egymástól különböző szempontból atipikusnak tekinthetőek a Tiszazug többi községéhez viszonyítva. Ezzel együtt a néprajzi csoporton belül, a nem jellemző kulturális elemeket magukon hordozó települések folyamatainak értelmezése során is tetten érhetőek az egész csoport sajátosságai. Modernizáció és elektrifikáció A 20. századi változások legfőbb forrásának, a modernizációnak egy szegmense felől közelítek a témához. GAGYI József gondolatai alapján, a modernizáció

3 a társadalomkutatók által használt gyűjtőfogalom, mely jelenthet fejlődést, korszerűsödést, társadalmi változást. Összességében az elmúlt két évszázad fejlődési folyamatait jelenti, melynek hatására egy a tőkés szociális rend és a piacgazdaság jellemzőivel felruházott tradicionális társadalomból, az ipar-orientált gazdaságon át, fokozatosan eljutunk a gondoskodó államba.

4 Azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy hazánk társadalmi és gazdasági szerkezete a 20. század második felében vett döntő fordulatot, mely átalakulás egy szocialista érában ment végbe. Az 1947 és 1990 közötti időszakot egy modernizációs kísérletnek tekinthetjük, hiszen az 1956-os eseményeket követően a magyarországi államvezetés a szocialista ország felépítésével mellett fokozatosan a nyugat-európai életszínvonal elérését tűzte ki célul. Többek között a városodás, városiasodás, az iskolai végzettség emelkedése, az életvitel és a lakáskörülmények javulása felfogható egy bizonyos mértékű modernizációnak, de a modern mentalitások, a politikai demokrácia hiányában nem lehetett „gazdasági modernizációt, az emberi erőforrások magas szintjén és társadalmi integrációt megvalósítani."

s A hangsúly a fejlődésen, a pozitív jelentéstartományú változáson van. A fordulatok pólusainak jellemvonásai rajzolják ki a modernizáció fogalmát.

6 A fogalmi keretek kiteljesítése érdekében, szükségét érzem a modernizáció szubjektív életrajzi aspektusának,

7 és az individualizáció hatásával is számolni kell. Habár a folyamat nem köthető egy konkrét történelmi korszakhoz,

8 de úgy gondolom, az egyéniesüléssel járó változások a hatvanas évekre jelentősen „átrajzolták" a lakásmódot, mely a lakáskultúrában elsősorban az egyén komfortérzetét növelő helyiségek, tárgyak, bútorok megjelenésével határozhatóak meg. 1. A 2009 és 2010-ben elvégzett kutatásaim összefoglalása, a 2012-ben elkészített „Modernizáció és lakáskultúra. Az elektrifikáció hatása a Tiszazugban" című szakdolgozatom. Tudományos diákköri dolgozatomat is a témából készítettem, a főcímben szereplő jelige alatt. A feldolgozás során, két részpublikáció jelent meg a témában, mely a lokális folyamatok vázlatos bemutatására fókuszál Csépa, Tiszaug illetve Martfű tekintetében. A helyszíni vizsgálatokat 2012-ben az OTKA K 82103 számú, Rurális építészet, lakáskultúra és életmód a 20. században című kutatási projekt keretében újrakezdtem, mely jelenleg is zajlik. 2. KASCHUBA, Wolfgang 2004. 191. 3. Az elméleti megközelítések szempontjából nélkülözhetetlen a modernizáció fogalmának meghatározása. De mivel az egyes teóriák bemutatása meghaladná munkám célkitűzését, ezért azokat a koncepciókat veszem a következőkben számba, amik témám tekintetében relevánsak. 4. GAGYI József 2009. 5. ANDORKA Rudolf a korszakra a felemás modernizáció meghatározást használta. ANDORKA Rudolt 2003. 588. 6. GAGYI József 2005. 7. „BECK szerint az individualizáció a modernizáció meghatározott szubjektív életrajzi aspektusa, amely nem kötődik szigorúan egy történeti korszakhoz. Egyfelől az individualizációhoz tartozik a történelmileg adott társadalmi formák és kötelékek leoldódása. ezek alóli felszabadulás; másfelől a hagyományos bizonyosságok elvesztése; s ugyanakkor paradox módon ide tartozik a társadalmi beágyazódás egyfajta, az eddigiektől lényegében eltérő, teljesen új formájának a kialakulása is. Az individualizálódás egyfelől megjelenik a tudat és az identitás szubjektív szintjén, másrészt megjelenik a munka világának megváltozásától az étkezési szokásokon át a lakberendezésig és az új családformákig, tehát éppolyan duális jellegű fogalom, mint a kései modernitás társadalomtudományának más kulcsfogalmai, például a miliő és az életstílus." KAPITÁNY Gábor 2002. 8. KAPITÁNY Gábor 2002. 85