Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
KÖZLEMÉNYEK - JAKAB JUDIT: Etnobotanikai gyűjtőút, Erdély - Háromszék
17. kép. Tehéncsorda (JAKAB Judit felvétele, 2009) A gyümölcsösben batul, jonathán, arany parmen, citromalma, Budai Domokos, törökbálint, pónyik, Gravensteini, Bőiken alma van. Körték közül nyári, őszi, mézkörte (ez jó volt pálinkának és aszalni), nyakas körte, szilva: besztercei oltott, ezt aszalták, pálinkát és befőttet készítettek belőle. A kiskertben egres, ribizli, fekete ribizli, mála és eper is volt. A zöldségeskert palántaszükségletét melegágyakban nevelték. A virágoskertben tubarózsa (Polianthes tuberosa), bazsarózsa (Paeonia lactiflora), futórózsa (Rosa sp), tearózsa (Rosa sp.), tulipán (Tulipa sp.), kardvirág (Gladiolus sp.), szegfű (Dianthus caryophyllus), kerti iszalag (Clematis sp.), őszirózsa (Callisatephus chinensis), krizantém (Dendranthema sp), bukszus (Buxus sempervirens), kankalin (Primula veris), boglárka (Ranunculus asiaticus) volt. Főleg a ház köré ültették ezeket, ahol még sziklakertet is építettek. A kaputól a házig vezető út két oldalán is virágok voltak, főleg tearózsák, korai és nyári hagymások. Virágtartókban felfüggesztve muskátli (Pelargonium zonale) és aszparágusz (Asparagus densiflorus) volt. Cófalva Következő állomásom Cófalva, ahol szintén egy kúriát látogattunk meg, és lehetőségem nyílt interjút készíteni a volt tulajdonosok leszármazottjával, Földi Katalinnal (1942). Valamikor 25 hektáron gazdálkodtak, de a birtokot kilenc gyerek számára osztották meg, így felaprózódott. Ma már egy kisebb házban élnek, de a kertjük hatalmas, és nagyon szépen gondozott. Itt az almából készítenek egy italt, amit csügörnek hívnak, ezt a gyümölcsöt egyébként is sokféleképpen használják, mert nagyon sok terem belőle a környéken. A kertben gyöngyvessző (Spirea vanhouttei, helyi neve májusszépe), nehézszagú boróka (Juniperus Sabina) idős, elvadult példányai láthatók. A kerítés mellett orgonabokrok (Syringa vulgaris), a ház háta mögött pedig egy almafa (Budai Domokos) áll. A porticus bal oldalán három keleti tuja (Thuja orientális), a jobb oldalán egy idős almafa áll. Még látszanak az egykori virágágyak formái is, középen egy kör alakú ágy, amit sétaút vesz körbe, két oldalán egy-egy szögletes virágágy, ami követi a sétaút és a középső ágy formáját. Az ágyakat fehérre festett gömbölyű kövek határolták. A közelben áll egy hatalmas fekete eperfa (Morus alba) és egy másik almafa (Jonathán) is. Közvetlenül a ház előtt fehér hortenzia (Hydrangea macrophylla) sor volt, előtte gyöngyvirágok (Convallaria majalis). A főbejárat mellett japánbirs (Chaenomeles japonica) és májusszépe bokrok voltak, az ágyásokban tulipán (Tulipa sp.), nárcisz (Narcissus poeticus), fehér virágú jácint (Hyacinthus sp.), őszirózsa (Callistephus chinensis), rézvirág (Zinnia elegáns, helyi nevén tortarózsa), égőszerelem (Lychnis chalcedonica, helyi nevén szikravirág) piros, fehér és rózsaszínű bazsarózsa (Paeonia lactiflora), fátyolka (Gypsophylla paniculata). Kardvirág (Gladiolus sp.) csak piros színben volt, német szegfű (Dianthus plumarius subsp. Praecox) és fehér margit szegfű (Dianthus caryophyllus). Ez a kétnyári szegfűféle általában Margit napra virágzott ki. Cserépben tartottak aszparáguszt (Asparagus sprengeri), amit a csokrokba kötöttek, és télen hűvös, világos helyen, például verandán tartottak. Érdekes, hogy a parasztság az úri virágok közzé sorolta, ami nem virágzik, ezért nem használták. 262