Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)

KÖZLEMÉNYEK - TÓDOR ENIKŐ: Juhászat Homoródalmáson

3. kép. Pajtás hely a Vargyas patak völgyében 4. kép. Kocsányos tarló (B. TÓDOR Enikő felvétele, 2004) (B. TÓDOR Enikő felvétele, 20

1 I) Homoródalmáson a mai napig meghatározó az állattenyésztés. A valamikor hét faluból kialakult szeges szerkezetű településen sajátos falu-szerkezet figyelhető meg, az úgynevezett tanárok rendszer, ami ugyancsak az állattartás hagyományára utal. A faluban több tanórok található, ezek lakóépületekkel körbezárt területek, ahol az egyes porták végeiben lévő bennvaló földterületek zárt mezőt alkotnak, míg a főleg fából, illetve szász hatásra kőből épített házak szinte várfalként veszik körül az egész területet. Az archaikus földművelési mód maradványai lehetnek a falu határában még nemrégiben is látható, földbe vájt gabonatároló vermek éppúgy, mint az égetéses legelőtisztítás sajnos, máig fennmaradt szokása. A gyűjtött adatok alapján négy időszakot különböztetünk meg az almási juhászat 20-21. századi történetében. 1948-ig az ugarolásos gazdálkodás volt jellemző, 1948-tól 1962-ig a hegyi legelőket használták, 1962-től 1990-ig a kollektív gazdálkodott, ma pedig megvásárolt és bérelt kaszálókon folyik a takarmány megtermelése. Juhászat 1948-ig A 20. század elején még a háromnyomásos gazdálkodás volt jellemző Homoródalmáson, és ez is maradt egészen 1948-ig. A terület harmadán kalászosokat, harmadán kapásokat termesztettek, harmadán pedig a juhok legeltek, ez volt a nyomás. A nyomásba kerültek a következő évben a kalászosok, a kalászosok helyére a kapások, a kapások helye 5. kép. Esztena (B. TÓDOR Enikő felvétele, 20

1 I) 233