Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)

AZ ERDÉLY TÁJEGYSÉG A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUMBAN - BÚZÁS MIKLÓS-VASS ERIKA: A Mezőség népi építészete és lakáskultúrája a Szabadtéri Néprajzi Múzeum felmérő táborának tükrében - KEMECSI LAJOS: A hétfalusi telek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum erdélyi épületegyüttesében

Összegzés A Szabadtéri Néprajzi Múzeum erdélyi épületegyüttesének részeként tervezett hétfalusi állandó tárlat megvalósításához intenzív és komplex célzott muzeológiai néprajzkutatói tevékenység szükséges az elkövetkező időszakban.

10

8 Ennek a kutatásnak a szervezési feladatait az Erdélyben érzékelhető rendkívül gyors kulturális átalakulás alapvetően befolyásolja. Elengedhetetlen, hogy a kiállításon bemutatott kulturális jelenségekhez hozzáférést kell a látogatók számára biztosítani, s ezzel párhuzamosan a múzeumunkban őrzött és bemutatott gyűjteményekhez az értelmezésen keresztül kell a hozzáférést megadni számára. A hétfalusi kutatás nyilvánvaló tárgyát képezik az egykori életvilágok, hiszen komplexitásukban hitelesen vallanak azokról az elemekről, melyek látogatóinkat érdeklik. A tervezett kiállítás nem a statikus tudás-átadás helyszíne és eszköze, hanem dinamikus, a vonatkozó ismeretekre vonatkozó diskurzus lehetőségét teremti meg. A közlekedés tematika mentén a hétfalusi kultúra bemutatása alkalmas arra, hogy olyan aktuális kérdésekre is hiteles válaszokat adjon a Múzeum, mint a multietnikus környezetben őrződő identitás, vagy a diaszpórában

10

9 is fennmaradó saját kulturális jegyek, jelenünkben esetenként súlyos konfliktusokat

11

0 is hordozó jellemzői. A hétfalusi borica, mint társadalmi reprezentáció és mint nonverbális médium további érdemi üzeneteket is hordoz.

1" Különös jelentőséget eredményez Hétfalu jellemző földrajzi és társadalmi helyzete. A kutatott települések ugyanis nem egyszerűen különböző etnikumok és ezek kultúrájának határán fekszenek, hanem lényegesen mélyebb törésvonalon. Gyakorlatilag a nyugati civilizáció és kereszténység, illetve az ortodoxia közötti határvonal egy kitüntetett pontjaként értékelhető Hétfalu helyzete."

2 Ez a kulturális kisrégió Európa és a Nyugat határaként is működött évszázadokon keresztül és a politikai döntések eredményeként kialakított új európai közösségi formációs folyamatok sem teszik érdektelenné a tradicionális kereteket."

3 A civilizációk s ezáltal a kulturális entitások közötti törésvonalak mentén jellemző konfliktusok tanulságainak jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. A hétfalusi magyarok évszázadok alatt adott válaszai a környezetükhöz való viszonyra vonatkozó kérdésekre, tehát tágabb, európai összefüggésekben is relevánsnak és adekvátnak értékelhetőek. ADATKÖZLŐK Balázs Gyula szül. 1986. Barti Ilona szül. 1929. Bálint Sára szül 1927. Benedek István szül. 1934. Bibó Hajnalka szül. 1953. Bibó János szül. 1952. Csíki Gyula szül. 1924. Csiki János szül. 1938. Csiki Károly szül. 1958. Fabich Aranka szül. 1936. Fehér Sándor szül. 1928. Fejér Árpád szül. 1932. Lőrinc Mihály szül. 1925. Lukács Mihály szül. 1963. Mátyás Lajos szül. 1950. Partin András szül. 1948. Partin Andrásné szül. 1951. Papp Dezső szül. 1922. Serény András szül. 1949. Sós Berta szül. 1951. Székely Levente szül. 1954. Türkösi Sándor szül. 1956. Vaszi János szül. 1951. 108. Csak felsorolás szerűen sorrendiséget nem jelezve: épület kiválasztások, bontások, újjáépítési javaslatok elkészítése, helyi néprajzi gyűjtések, közgyűjtemények anyagainak megismerése, levéltári-könyvészeti kutatás, berendezési tervek készítése, kiállítási tématervek majd forgatókönyvek kidolgozása, interpretációs terv készítése, műtárgymásolatok készíttetése, restaurálási tevékenység, etnobotanikai kutató és tervezőmunka. 109. Ennek tekintve a tömeges bukaresti munkavállalást. 110. Vö. VERES Emese Gyöngyvér 2008.; KEMECSI Lajos 2010b. I II. KÖNCZEI Csilla 2009. I 12. A szekerező hétfalusiak közvetlen és eredményes évszázados kapcsolatokat működtettek az iszlám civilizációhoz kapcsolódó területekkel is. 113. Vö. HUNTINGTON, Samuel P 2008. 257-262. 209