Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)

AZ ERDÉLY TÁJEGYSÉG A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUMBAN

19. kép. Az első szoba részlete (VASS Erika felvétele, 2010) asszony, mert így könnyebb takarítani, de azt rossz szagúnak tartja. Mindhárom gyermeke Tordán telepedett le, de egyik lánya Spanyolországba ment tovább a munkalehetőség miatt, ott egy menzán főz. Nagy feladatot jelentett a víz beszerzése. Csebrekben gyűjtötték az esővizet is, de az nem sokáig tartott. A réten lévő kútból kellett minden célra, többek között a jószágok itatására hordani a vizet, mosás alkalmával pedig a nyári konyhában forró hamulúgos vízzel kimosott ruhákat vitték el a kúthoz kiöblíteni. A ház udvarán nem sikerült kutat ásniuk, nagyon mélyen van a víz, de nemrég a falu végén lévő kútról bevezették a vizet, ami nagy könnyebbséget jelent az asszonynak. A ház előtt, néhány kőre helyezve egy kőlap jelenti a „vizes blokkot": vízzel teli műanyag vödrök és zománcozott kézmosó tál helyezkedik el rajta. Ma már az asszony is sajnálja, hogy fiatalon könnyelműen megszabadult a régi cserépedényektől, fekete kerámiától, és így csak a saját fiatalkori tárgyai veszik körül, mint például a falat díszítő korondi cserépedények, fazakak, melyeket a faluban árusító korondiaktól vásárolt. A pontos árukra nem emlékszik, csak arra, hogy gabonát adott értük cserébe. Kivételt az anyósa ládája képez, mely az első szobában a saját és a lánya gúnyája (többek között ágynemű, kendők, abroszok) tárolására szolgál. Az asszony büszkén mutatta meg a saját szövésű térítőit, párnáit, melyekhez maguk termesztették meg és dolgozták fel a kendert. Az ágytakarókhoz, térítőkhöz szükséges gyapjút pedig a saját juhaik (mindig volt 10-15 darab) adták, a mosott gyapjút Vajdakamarásra vitték el a gépi gyapjúfésülőbe, majd otthon maguk fonták meg. A városba költözött gyermekei számára is értéket jelent egy-egy régi tárgy, ezért néhányat (például a vetett ágyat) magukkal vittek a városba. A lakásban természetesen az elektrifikáció is nyomot hagyott. Az első házban az ajtó mögötti sarokban található a hűtőszekrény, melyet gyermekeitől kapott ajándékba. Rajta áll a televízió, díszterítővel letakarva. A kanapé előtti asztalon gyapjúból szőtt, keresztszemes hímzéssel díszített terítő látható a könnyen tisztítható viaszos vászon alatt, így védve a terítőt. Az udvaron pedig tyúkitatóként egy traktor gumiabroncs kivágott darabja áll. A ház anyósa idejében is kék színű volt, és belül a szoba falai is kékek. A tisztaszobát nem lakták, csupán különleges alkalmakon használták. Igy például itt ravatalozták fel a halottat, illetve a tulajdonos lakodalmán három asztalt állítottak fel a vendégek számára. A keresztelő utáni összejövetelt nyáron a ház előtt állt eperfa árnyékában rendezték, ott nagyobb hely állt a rendelkezésükre. A tisztaszobában állt egykor a vetett ágy is, melynek párnái szintén az asszony keze nyomát dicsérték. 20. kép. A tyúkketrec a rezsnyicével (VASS Erika felvétele, 2010) A telken a házon kívül csak a nyári konyha, egy zsilipéit falú disznóól és egy fonott, tapasztott falú, zsindellyel fedett ketrec, azaz tyúkól áll. A csűrt elbontották, amikor már nem tartottak állatokat, a disznóól pedig üresen áll. Korábban két tehenük, disznóik és egy bivalyuk is volt, továbbá tyúkok, kacsák, libák és juhok (ez utóbbiakat nyárra odaadták a paki//árnak), de férje halála után egyedül nem győzte: „A fiam nem jön ide, a földet már nem dolgozza senki. Ott van egy csomó földünk, nem dolgozzák, nincs ki... a határ majd' puszta, mert nincsenek a fiatalok. Akkor [fiatalkorában, a kollektivizálás előtt] nem maradt abba' az időbe' egy csepp föld se." A ketrec melletti kézi malmon (rezsnyice) őrölték egykor a törökbúzát puliszkának, de ma már csak a csirkéknek szánt gabonát őrli rajta az asszony. 186