Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)

AZ ERDÉLY TÁJEGYSÉG A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUMBAN

9. kép. Talpas-vázas szerkezetű, kéthelyiséges ház töltésre építve. Gyulatelke (VASS Erika felvétele, 2006) rülete megegyezett a szegényebb házakéval. Tisztaszoba kialakítása nem volt jellemző a térségre, ebben egyedül Szék jelentett kivételt. Harmadik helyiségként a gabona tárolására szolgáló kamara a 19. század végén jelent meg a tagosítások és a gabonakonjunktúra hatására.

1

4 Ebből az időből, 1899-ből maradt fenn Szolnok-Doboka vármegye néprajzára vonatkozó kérdőív. E szerint a vizsgált települések közül Noszolyban a lakószoba és a pitvar mellett ritkán található még egy kamra. Búzán szintén ritka esetben fordult elő kamra, és csak a jómódúak rendelkeztek két szobával. Az ördöngösfüzesi jelentés szerint egy szegény ember szalmával fedett, sövényből font, sárral tapasztott háza egy lakószobából és pitvarból állt, minden melléképület nélkül. Egy közepes módú embernek a fából épült, náddal vagy zsúppal fedett háza szintén egy lakószobából és pitvarból állt, ehhez 4-6 darab marhának való istálló, a házzal egyforma anyagból épült csűr és egy pár sertésre való ól tartozott. Egy gazdag parasztnak két szobából és pitvarból álló, kőből vagy fából épült, zsindellyel vagy deszkával fedett háza volt, gabonással, 8-12 marhára való istállóval, 4-6 sertésre való óllal, és málé góréval

1

3. A feljegyzés jó adalék a falvak építészetére, bár a gazdasági szint szerinti elválást mereven kezeli, az élet nem volt ilyen egységes, hiszen családok emelkedtek fel és sülylyedtek le a gazdasági ranglétrán, és az építészetük lassan követte a változást. A Noszolynál és Búzánál szereplő házleírás pedig arra enged következtetni, hogy a vályog kifejezést szalmával kevert földként érti, nem pedig a mai szóhasználat szerint. A CSAJBÓK Csaba vezetésével 2005-ben készített ördöngösfüzesi felmérések

1

5 is a kéthelyiséges lakóházak dominanciáját mutatják egyetlen épület kivételével (376. sz.), ahol a felmérés idejére a korábban kéthelyiségesnek épült házat először egy külön nyíló kamrával hosszirányba bővítették, majd a teljes hátsó homlokzaton leeresztett tető alatt új tároló jellegű helyiségeket alakítottak ki. A Mezőség kapcsán szólnunk kell a VARGHA László felmérései által részletesen dokumentált" Borsa völgyéről, hiszen ez a Mezőséggel szomszédos terület egykor egységes házterület része volt, de a kőbányászás megjelenésével önállósult. A fal anyaga itt kő, de az alaprajzi elrendezés megegyezik a mezőségivei, a pitvar előterének padlásolatlanságára is találtunk példát. Ugyanakkor a kőműves szaktudás következtében a Borsa völgyében korábban megjelentek a technikai újítások, és a szamosi házterületen belül itt a cserényt helyenként szabadkémény váltotta fel vesszőből font, tapasztott formában. Emellett erdős terület révén a magas tető tovább megmaradt, mint a Mezőségen, ahol a faínség miatt gyorsan elterjedt az alacsonyabb hajlás. A 19. században a mezőségi gazdasági épületek jellemző típusa volt a módos gazdák udvarán a jármos csűr, mely a kézi cséplés korszakában a hónapokig elhú13. Kérdő-Ív Szolnok-Doboka megyének ethnológiai felvételére. Ethnológiai Adattár 238

1. 1899. 14. KÓS Károly 2000 II. 124. 15. Szabadtéri Néprajzi Múzeum Magyar Népi Építészeti Archívum A-5363-66. 16. VARGHA László 1997. 173