Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
BERECZKI IBOLYA: A lakáskultúra változásai Homoródalmáson
13. kép. Beke Józsefné édesapjának 1910-20 között készült ágya, asztala, kanapéja, középen későbbi, az 1950-es évekből származó barnára festett, üvegezett szekrény (BERECZKI Ibolya felvétele, 2007) A Balázsok munkamódszerének jellemzője volt, hogy az ebben az időben a településen nagy számban újonnan megépült kőházak bútorainak elkészítésére kapott megrendelés alapján nem külön műhelyben, hanem magában a lakóházban dolgoztak, majd bebútorozva, a belső ablaktokot is virágozottan bocsátották a tulajdonos rendelkezésére. 2 9 A termékeny Balázs családot Homoródalmáson követő Felföldi Andrásnak (1890. VI. 25-1915. V I I.) rövid élete miatt is sokkal kevesebb virágozott bútora maradt fenn. Bútorainak domináns alapszíne a világoskék, szerkesztésmódját jellemezte, hogy a bútorok felületét több arányos kazettára, mezőre osztotta, esetenként a szerkezeti díszeket külön színnel emelte ki. 3 0 Ma még fellelhető munkáinak teljes körű azonosítása tudomásom szerint nem történt meg. Nemcsak a mester korai halála, hanem az I. világháború, majd a festett bútor divatjának itteni háttérbe szorulása is hozzájárult, hogy mesterségének nem lettek közvetlen követői Homoródalmáson. JAKAB Dániel diplomamunkájában összegyűjtötte az általa restaurálásra kiválasztott, 2009. 179. 1-2. számú, 1861 es festett tálas múzeumokban és magángyűjteményekben fellelhető párhuzamait. Véleménye szerint készítője vagy Balázs Mózes, id. Balázs Pál öccse, vagy ifjabb Balázs Pál lehetett. Nem kizárható az sem, hogy asztalos készítmény, s a mesterek, esetleg Sándor Mária munkája a virágozás volt. 31 Az analógiák közé felsorakoztatható a homoródalmási helyismereti gyűjteményben őrzött álló tálas is. Változási folyamatok a 20. századi bútorkultúrában A vásári bútor, a helyi és környékbeli asztalosok munkái jellemzőek a ma legidősebb korosztály lakásbelsőiben. Az e bútortípusok elterjedésére, a városi minták és a gyáripar bútorainak mintaként történő megjelenésére vonatkozóan sajnos, az átfogó kutatások hiányoznak, nemcsak vidékünkön, de Erdély-szerte, sőt Magyarországon is. Mindezek mellett azonban a néprajzi kutatóterepen található nagyszámú tárgy, esetünkben döntően helyi és udvarhelyi asztalosok munkái a jelenleginél nagyobb figyelmet igényelnek. Az egyes darabokon, és az 1940-es évek elején készült hálószobai garnitúrák esetében a történeti stílusok késleltetett hatása figyelhető meg általánosan. A környékbeli mesterek előszeretettel alkalmazták a gyári minták helyi, egyszerűsített, és nem mellesleg olcsóbban, helyi alapanyagokból előállítható változatait. 29. Ilyen volt Szabó Gyula háza, Homoródalmás 21 3. alatt.; KARDALUS János 1995. 60. 30. KARDALUS János 1995. 66. 31. A Néprajzi Múzeum, a sepsiszentgyörgyi Múzeum, a székelykeresztúri, székelykeresztúri múzeum és magángyűjteményi darabok mint analógiák alapján.; JAKAB Dániel 2011. 141
