Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)

KEMECSI LAJOS: Probléma érzékenység és aktualitás múzeumi környezetben

Kemecsi Lajos PROBLÉMA ÉRZÉKENYSÉG ÉS AKTUALITÁS MÚZEUMI KÖRNYEZETBEN? Napjainkban a szűken vett szakmai körökön kívül is zajlik az eszmecsere a múzeumok - s köztük a néprajzi gyűjtemények - változó szerepvállalásáról. Megállapítható, hogy ma még többnyire előítéletek és nem egyértelmű logikai kép él a közvélekedésben a múzeumokról. Lassan válik elfogadottá az a megítélés, hogy az intézmény nyilvánosságot kiszolgáló funkciója szempontjából, a társadalom tudásának élő forrása, ezért a kortárs jelenségekre is nyitottan kell reagálnia. Fontossá és hangsúlyossá kezd válni a kulturális és szimbolikus reprezentációkhoz viszonya a múzeumoknak. A modern múzeumi interpretációk jelzik az intézmények változóban lévő viszonyát a társadalomhoz és az elemzett történelemhez.

1 A 21. század második évtizedére a megújulásra vállalkozó múzeumokban a kérdésekre adott összetett válaszok a többszólamúságot, a prezentáció nyitottságát, a rugalmasságot, relativitást képviselik.

2 Ezekhez a jellemzőkhöz kapcsolódik a probléma érzékenység, melynek a múzeumok tevékenységet alapvetően befolyásolóvá kell válnia. Evidenciaként hangsúlyozzák - hazai és külföldi szakmai fórumokon, hogy a múzeumi küldetést folyamatosan szükséges a társadalmi, gazdasági és tudásbeli keretekhez igazítani, érzékenyen figyelve annak jelzéseire.

3 A múzeumi feladatok az intézményekben egymásra épülő komplex rendszerekként működnek szerencsés esetben. A múzeum szó hazánkban és külföldön is a hitelesség és a komolyság garanciája is az intézmények küldetésében. A múzeumnak a megbízhatóság tehát az imázsához tartozik, ezáltal szerepvállalásait fokozott figyelem kíséri. Napjainkra az is egyértelművé vált külföldön és hazánkban egyaránt, hogy a múzeumi kiállítás több, mint tudományos hitelű információközlés. Egyre kevésbé érvényesül a múzeum azonos a kiállítással vezérlő eszme a közgyűjtemények megítélésében.

4 Fokozatosan terjed a nézet, hogy a tudásrendszerek permanens újrarendeződésének és társadalmi-politikai világképekbe történő beágyazódásának alapvető eszközeiként értékelhetőek a múzeumi kiállítások.

5 A nemzetközi múzeumi diskurzusnak szinte közhelyszerű eleme a kultúra töredékeken keresztüli hozzáférhetősége és a reprezentáció részlegessége.

6 Mindezen folyamatokkal párhuzamosan hazai és nemzetközi téren egyaránt megállapítható, hogy egyre csökken a szférában a köztámogatás aránya, és egyre magasabbak a látogatói elvárások. Ez a jelenség kényszerítő erővel hat a múzeumokra, hogy a bevétel növelése érdekében új látogatói attrakciókat, fejlesztéseket generáljanak. Ezek az új tendenciák közvetlenül nem kedveznek a múzeumok tudományos tevékenységének, s így a különböző közreadási formáknak sem. Leegyszerűsítve, a múzeum napjainkra olyan kulturális szórakoztató helyszínné alakult, a fogyasztás helyszínévé, ahová elsősorban az attrakció, az élményszerzés miatt jön a látogató. Ezzel összefüggésben van az a gyakori reakció/kritika egy-egy aktuális, a közérdeklődést is felkeltő tárlat esetén, hogy hiányzik az alapos előkészítettség, a tudományos megalapozottság a koncepcióból. Természetesen a múzeumban tevékenykedő gyakorló szakemberek számára nyilvánvaló, hogy steril körülmények szerinti működés egy-egy kiállítás tudományos előkészítettségét illetően, illuzórikus elvárás. Az ismeretes pozitív példák szerint -, melyek többsége rendszerint nemzetközi tapasztalatokból származik - a sikeres kiállítások egyik általános jellemzője az alapos előkészítettség. Egy-egy nagy kiállítás előkészítése nagy német, holland múzeumokban minimálisan négy-öt esztendő. Erre törekednie kell a hazai múzeumoknak is, mégpedig következetes és teljesíthető(!) középtávú tervezéssel, gyűjteményi- és kiállítási koncepciókkal. De ez nem lehet egyenlő a társadalmi környezettől való elzárkózással, és a reagáló képesség teljes feladásával. A múzeumok, mint intézmények terén nyilvánvaló a megfelelni vágyás a fenntartói és a lokális elvárásokhoz. Az állam, mint fenntartó számára a közgyűjteményi intézmény a modern állam programérvényesítésének kitüntetett csatornája lett.

7 Külső normaként telepedik továbbá a múzeumokra az angolszász kifejezéssel auditkultúrának nevezett megítélés, amely a társadalmi hasznosság mérésére vonatkozik. A mindenkori politikai hatalom által fenntartott intézményekben fontos a saját intézményi lét kritikus szemlélete, a nyilvános vitákban születő érvek és magyarázatok dialógusa, a tudományos és közéleti szerep önreflexív átgondolása.

8 1

. European Museum of the Year. The Winners 201

2. 5-9. 2. Vö. SCHOLZE, Jana 2004. 3. Vö. például RENTZHOG, Sten 2007.; 2008.; CSERI Miklós 2003.; BOESMANS, Annick 20

10.; LANG, Merike 20

10. 4. Bár ezzel kapcsolatosan aggodalmak is megfogalmazódnak, az átalakulóban lévő egykori megyei múzeumi hálózat formációs folyamatait illetően. 5. GOTTFRIED, Kofrr 2003. 10. 6. Például CLIFFORD, James 1999. idézi további vonatkozó irodalommal FRAZON Zsófia 20

1 1. 29. 7. ÉBLI Gábor 2005. 49. 8. FRAZON Zsófia 201 1.44. 125