Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
BATÁRI ZSUZSANNA: Az észak-magyarországi falu tájegység története
7. kép. A nemesradnóti ház az eredeti helyén (ROMÁN Árpád felvétele, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum tulajdona, 2007) sabb, hogy az épület a magyar vagy a szlovák oldalon áll. Nem volt mindegy az sem, megvásárolható - lebontható, vagy másolatban megépíthető-e az épület, kutatható-e az átépítések sora és a családtörténet. A választás a Nemesradnóton található, I 3-as számú, téglafalú, cserépfedéses, másfél traktusos szoba-oldalszoba-tornác-előtérkonyha-hátsó szoba-kamra-gabonás kamra alaprajzú épületre esett. A Múzeumban felépítendő kisnemesi telekről 2004ben még több melléképület is hiányzott. Bár eredetileg a csűröskerthez tartozó csűr egészítette volna ki a telek gazdasági egységét, úgy döntöttünk, hogy a területen dokumentálható keresztcsűrös telekformát mutatjuk be, ami máig felmérhető, és a tervezett bemutatási időre is jellemző. A hiányzó épületek kiválasztásának alapkoncepciója az volt, hogy egyfajta egységet reprezentáljon a porta: ha a ház a történeti Magyarország ma Szlovákiához tartozó területéről származik, a melléképületek legyenek dél-gömöriek, a mai határokon belüli régióból, ugyanis nincsen különbség, azonos kultúra jellemzi a területet. Ezért az ide tartozó kisnemesi települések felkeresésével választottuk ki a favázas istállót, a favázas csűrt, a disznóólat és a színt. A csobádi olajütő az eredeti koncepció alapján maradt a tájegységben, mert az épületfunkció és az olajütés tematikája elsőbbséget élvezett annak ellenére, hogy a gömöri területtől távolabb eső épületről van szó. Az istállót és a csűrt egy gazdaságból, Imoláról telepítettük át a Múzeumba. A kisnemesi lakosságú Imolán a kiválasztott melléképületek egy tégla- és cserépégető kisnemesi família portájának tartozékai voltak. V-ös tájegység Az l/b tájegységnek nevezett rész történetével kapcsolatban ugyancsak találhatók feljegyzések, emlékeztetők az elmúlt évtizedek anyagában. 1969. január 24-én a BALASSA M. Iván által megfogalmazott javaslat tartalmazza az Abaúj-Zemplén egység telekbeosztását és építményeit. Az első számú telek neve Hegyköz - ezen áll a filkeházi lakóház (szegényparaszti szint), a füzérradványi csűr (középparaszti szint), egy kijelölendő (esetleg füzérradványi, fonott falú, szarufás, sátortetős, zsúpfedésű) szénatartó, egy kijelölendő (esetleg füzéri, zsilipéit boronafalú, sátor- vagy nyeregtetős, zsúpfedésű) disznóól, illetve egy méhes (esetleg Pusztafaluról, paticsfalú, zsúpfedésű, féltetős típus). A második telken egy Nyíriből származó lakóházat terveztek (borona-, patics- és kőfalú), egy kijelölendő csűr (egyfiókos, kőfalú), egy kijelölendő disznóól (kétosztatú, zsilipéit boronafallal), egy pince (három-négy méter mélységű, támfalas) kíséretében. A harmadik telek a Zempléni-hegység elnevezést kapta. Erre kerül a tervek szerint az Erdőhorváti, Hatház úti épület (háromosztatú, kő- és vályogfalú), az