Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
KOVÁCS ZSUZSANNA: A típusbútorok használata Zala megyében a 20. században - Egy terepmunka tapasztalatai - ARANYOS SÁNDOR: „Ha kigyúlnak a színes fények". Modernizáció és lakáskultúra a Tiszazugban
3 1. kép. Az 1970-es években vásárolt konyhagarnitúra A szülőktől, nagyszülőktől örökölt bútorok teljes kiselejtezése szintén csekély esetben fordult elő, de törekednek a piacra kerülő berendezési eszközök megvásárlására is. Ezt a gyermekek számának növekedésével magyarázták. A búbos kemencék szinte teljesen eltűnnek a konyhákból, kontinuitásuk abszolút véletlenszerű. Elbontásukat követően az utcafrontra eső helyiségek berendezésében váltás következik be. A bútorok központi tagolása megmarad, viszont a szekrények a lakótér más részeibe kerülnek. A mindennapi életvezetési stratégiák helyszíne továbbra is a konyha marad, melyben sparhelt, illetve a konyha garnitúra jellemző (31. kép). Az elektromos eszközök „térhódítása" A rádiót a konyhában, rendszerint a konyhaszekrényen vagy a hokedlin helyezték el. 6 7 A csoportos rádiózások gyakorisága csökken, viszont annál meghatározóbb a háttérrádiózás szokása. A televízió csakúgy, mint Csépa és Tiszaug esetében, a megvásárlásától kezdve kiemelkedő szerepet játszott mind a lakásban, mind a család életében, de a „hatalom" szerepével elterjedésében nem kell számolni. Annál inkább meghatározóak a korosztályok közötti különbségek. A biográfiai értelmezésekben több alkalommal a készüléket az utódok ösztönzésére vásárolták meg. A különböző településrészek iskoláskorú gyermekei, tapasztalataik és élményeik egymásnak való átadása révén szereztek tudomást a településrészek háztartásainak eltérő fogyasztási és szociális viszonyairól. Ezáltal az Ofaluban élő családok gyermekei, szüleiktől olykor alapvetően eltérő igényekkel és értékekkel léptek fel a háztartások elektromos szükségleteivel szemben. A televíziók a hálószobákban voltak megtalálhatóak, a készüléket abban az estben helyezték a gyermekek számára kialakított lakótérbe, ha az ő indíttatásukra történt beszerzésük. A szülők szobájában az ágyakkal szemben lévő szekrények tetején, majd a tárolóeszközök áthelyezésével, egy másik bútordarabon foglalt helyet, de továbbra is az ágyakkal szemközti fal mentén, vagy a sarokban (32. kép). Martfűn is előfordult a televízió olyan elhelyezése, hogy arra a szomszédos terekből is zavartalan rálátás nyíljon. A lakosság körében már az 1950-es évek végén is határozottan jelen van a szabadidő értéke. A lakóterek erősödő specializációjából adódóan, a szoba lakó- és munkatérré osztása nem jellemző. Ezért tapasztalható a rekrációnak illetve a munkának a térbeli elválasztása. A csoportos televíziózás a tárgyalt időszakban a szórakozási lehetőségek egyik formáját alkotja, az összejárások gyakorisága csökken. 6 8 A tömegkommunikációs eszközök tárolására specializált bútordarabok, házi készítése meghatározó a háztartásokban. Martfű esetében is az a parasztpolgári tisztálkodási gyakorlat volt jellemző, mint Csépán és Tiszaugon. Infrastrukturális ellátottsága az „elmaradottabb" Ofalunak is a tiszazugi átlag felett ált. Ezzel szemben a fürdőszobák kialakítása csak 1965 után válik meghatározóvá a településrészen. A tisztálkodás és a mosás helyszíne az említett időpontig a konyha maradt, szokásrendszerében az alkalmak szaporodása mutatkozott meg. A mosógép általánosan megvásárolható termék volt a településen. 6 9 A háztartási munkák gyökeres átalakítását hozta a berendezés. Alkalmazásával csökkent a mosás időszükséglete, szintén a háztartási munkák réseit töltötték ki vele, a munkaidő függvénye volt a tevékenység. A visszaemlékezések szerint az erősen szennyezett ruhaneműek könnyebb tisztítása miatt vásárolták meg a háztartási készüléket. 7 0 Ezen cikknél már számolhatunk a „hatalom" szerepével elterjedésükben, 7 1 de döntően az egyéni szükségletek hívták elő megvásárlását. A gazdaságilag korábban megerősödő családok már az 1960-as évek ele67. „A konyhaszekrényen, vagy itt. vagy ott. A konyhába, mindig a konyhába vöt. hát ott vót az ember a legtöbbet. Mert a doktor úr is azt mondta: Török néni. csak a konyha van a legjobban kihasználva." Szóbeli közlés alapján. Martfű, 2010. október. 68. „Inkább a tévé mikor megjelent. Az mikor volt. úgy. úgy az már a '60-as években volt azt hiszem. Már azelőtt ['63 előtt, mielőtt meg vették volna a készüléket - a szerző megjegyzése] összejártunk meccset nézni. Igy néztük a..." Szóbeli közlés alapján. Martfű, 2010. október. 69. Országosan 1957 és 1960 között indul meg a keverőtárcsás gépek gyártása, majd 1960 elején készült el az első henger alakú mosógép (33. kép). 1960 tekinthető fordulópontnak a centrifugák gyártásában is.; KISS Ferenc 1999. 303. 70. „Amikor vettünk mi is először izét, tárcsás mosógépet, hát az maga az volt a csoda. Hogy mennyire megkönnyítette az az asszonyoknak az életét. Hogy nem kellett a teknőben órahosszákig! Itt azt is meg kell jegyezni, hogy hát ennyi olajos ruha nem volt, töredéke se, mint most van. Hát most ezt a rengeteg olajos ruhát, mer az, mer koszos, zsíros, rozsdás, hát ez nem győzték volna kimosni az asszonyok. Kézzel." Szóbeli közlés alapján. Martfű, 2010. október. 71. „Hát izé, mosógép, centrifuga, még először a mosógépet is a polgármesteri hivatal vett vagy kettő-hármat, azt a forgódobost. És ki lehetett kölcsönözni. Meg volt beszélve, hogy hogy, mikor, ki mikor mehet a gépért. A tanácsháza vót akkor még. Hoztuk mi is. pláne hogy ha ne adj Isten több vót a szennyes." Szóbeli közlés alapján. Martfű, 2010. október. 104
