Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 24. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

DÉNES GYÖRGY: Jósvafő temploma

131. kép. Templombelső mástól. Míg a nyugati karzat fa mellvédjének a templombelsőre néző oldalán tájkép rajzolata húzódik lombos fákkal, akárcsak a padsorok előlapjain (129. kép), addig a templom bővítményében a keleti karzat előlapját faoszlopocskák öt mezőre tagolják, amelyek eltérő mintázatúak (130. kép). Ez is arra utal, hogy a nyugati rész festészeti munkája föltehetőleg Bede Pál al­kotása, míg a keleti oldalon utóbb, a bővítést követően más festő dolgozott. Érdemes felmenni a templom nyugati végének karza­tára is, ahonnan körbenézve megtekinthetjük a templom belső képét, a kétszárnyú bejárati kaput, az ablakokat, a szószéket, a padsorokat meg a templom közepén lévő téren álló úrasztalát és a mindezek fölött húzódó sík fa­mennyezet pompás, festett kazettáit is (13 I. kép). A nyugati karzat északi sarkában a fal mellett létrát ta­lálunk, amelyen néhány lépést felfelé kapaszkodva a templom padlásán is körbe nézhetünk. Az előbbiek után nem meglepő a látvány, csak megerősíti a már kialakult véleményünket. Az épület keleti és nyugati felének tetőszerkezetében a födémgerendák egymástól való tá­volsága szemmel láthatóan is feltűnően különböző. A fö­démgerendák az épület nyugati felében 75-80, míg az épület keleti felében I 10-120 cm-nyire vannak egymás­tól. 4 1 A templom nyugati fele sűrűbben elhelyezett fö­démgerendáinak végei láthatók a templom külsején az eresz alatt. A keleti oldalon viszont, ahol a födémgeren­dák ritkábbak és végeik nem nyúlnak át a vakolaton, ott az épület külsején, az eresz alatt a szerény, barokkos sza­lagdísz látható. A magyarázat csak egyértelmű lehet: a barokk díszítményű keleti rész 18. század végi bővítmény, az épület falainak nyugati része pedig tetőszerkezetének födémgerendáival együtt, az eredeti középkori épület, nyilván többször javított, illetve újabb­ra cserélt, de máig is felismerhető eleme. A középkori templomhajónak tehát a bővítés során mind a tetőszerkezetét, legalábbis annak födémgerendá­it, mind díszesen festett, kazettás famennyezetét sértet­lenül meghagyták, illetve ezeket is kelet felé meghosszabbították. Történelmi adatgyűjtésünk és helyszíni szemlénk alapján megállapíthatjuk, hogy kétségbevonhatatlan, 41. SZABLYÁR Péter és DÉNES György egymástól független méréseinek egyező eredményei. 87

Next

/
Thumbnails
Contents