Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 24. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

DÉNES GYÖRGY: Jósvafő temploma

megelőzően - jutott a Tekus ispántól leszármazott Szalonnai család birtokába." A noaki határjárás e szakaszán a szomszéd képviseletében bizonyára azért nem vett részt senki, mert a királyi uradalom már nem volt birtokosa a területnek, a Szalonnaiak pedig még nem rendezkedtek be a cserével nemrég szerzett új birtokukon.

5 Az I 324ben kelt égerszögi határjárásban szomszédként szerepel Szalonnai István egykori nádor fia, István neve.

6 A Szalonnai család I 340. évi birtokelosztási oklevele említi először a települések között Jósvafőt, amely tehát akkor már létezett.

7 A vízóvók perében, 1348-ban pedig birtokosát már Jósvafői Istvánnak nevezi az ítéletlevél.

8 Ez utóbbi névhasználat azt jelzi, hogy neki akkor Jósvafőn már kúriája, udvarháza állt, amely egyben lakóháza, rezidenciája is volt. Feltehetőleg ő választotta ki a Szintől Szilicéig húzódó hatalmas birtoktest központjául a nagyjából annak közepén, több patak egybetorkollásának területén és a patakvölgyekben vezető utak találkozási pontján fekvő, településre igen alkalmas völgytágulatot,' ahová nyilván környező birtokairól telepített át jobbágycsaládokat az I 300-as évek első felében. Egy főúri család rezidenciája mellett abban a korban templomnak is kellett épülnie. I 399-ben, amikor Bebek nádor rendelkezéséből a Leleszi Konvent, mint hiteles hely, összeírást készít és küld meg a nádornak a Szalonnai család birtokairól, az oklevélben már azt olvashatjuk, hogy Jósvafőn torony nélküli kőtemplom és 20 lakott jobbágyporta mellett, amely akár több száz lakost jelenthet, két vízimalom és egy huta, vagyis vízikerék meghajtású vasolvasztómű is áll.

1

0 Figyelembe véve az előbbieket, hogy Szalonnai István nádor fia István 1248-ban már Jósvafői-nek nevezi magát, tehát rezidenciája már akkor ott állt, valószínűsíthetjük, hogy akkorra már az 1399. évi oklevélben említett kőtemplom is fölépült, vagy legalábbis épülőben lehetett. Ezek szerint Jósvafő első, gótikus temploma az I 300-as évek közepe táján épülhetett, természetesen katolikus templomként. Magyarország középkori templomai, a kereszténység fölvétele után követték a nyugat-európai keresztény templomok építésének akkori szabályait. Keleteltek voltak, vagyis hajójuk tengelye nyugat-keleti irányú volt, és a hajó keleti végéhez kapcsolódott a - többnyire kőboltozatú - szentély, ahol az oltár mögött keskeny ablakocska nyílt. A templomhajónak csak a déli falán épültek keskeny ablakok, az északi oldalfalon egy sem. A templom bejárati kapuja a hajó déli falának a balról (nyugat felől) számított első harmadában nyílt, még akkor is, ha néhol, a nagyobb templomokon, az oltárral szemben, a nyugati falban is építettek kaput. Ugyancsak nyugati mintát követve a település temetője, a latin coemeterium szóból magyarosított cinterem, a templom körül terült el, és azt kerítőfal övezte. (122. kép) Szent László király az 1092. évi szabolcsi országgyűlésen (amely egyben egyházi zsinat is volt) törvénybe foglalta, hogy a lakosság a templomok közelében telepedjék meg, és szigorú törvénnyel kötelezte a híveket, hogy halottaikat mindenütt a település temploma körüli, kerítőfallal övezett, megszentelt földbe temessék.'

1 Az I 300-as évek közepe táján, a jósvafői templomot is nyilván az imént felsorolt, akkor érvényes szabályok szerint építették föl. Egy 1595. évi átfogó templomösszeírás ezt a 14. századi jósvafői templomot református használatban lévőnek találta,"amit megerősít az Első Mátrikula a'Jósvafői Reformáta Ekklésiában, magyarán a jósvafői református egyházközség első anyakönyve elején az 1596. évi egyházlátogatásról beszámoló feljegyzés is.

1

5 Az ellenreformáció idején a katolikus egyház visszafoglalta az ország számos protestáns használatba került templomát. A protestánsok az 1681. évi soproni országgyűlésen feliratban terjesztettek a király elé sérelmeiket, felsorolva a katolikusok által elfoglalt templomaikat, köztük a jósvafőit is.

1" Az Első Mátrikula I 7. oldalán olvashatjuk az I 758. december 18-i egyházlátogatás megállapításait, ahol a templomról ez áll: „ Templo

m kő, boltos egygyik része, kerített. "

I

5 Ez a mondat három fontos tényt rögzít: I.) a templom kőből épült, 2.) egyik része boltozatos (a többi tehát nem), 3.) a templomot kerítőfal övezi. I 758-ban tehát állt Jósvafőn egy kő templomépület. Vajon ez még a régi, katolikus templom volt, amely már I 399-ben is állt, amelyben 1595-ben már református lelkész prédikált, vagy azt rég lebontották a reformátusok, és a maguk szertartásainak megfelelő új épületet emeltek azóta? A választ egyértelműen megadja az idézett mondat második eleme: a templom egyik része boltozatos. Ez pedig csak a középkori katolikus templom gótikus boltozatú szentélye lehet. Úgy vélem, ez vitathatatlan. A templom többi, boltozatlan része pedig csak a templomhajó lehet, amelynek feltehetőleg akkor is sík famennyezetén még nem a ma látható pompás festmények virítottak. A reformátusoknak a szentélyre persze nem volt szükségük, de amikor a templom a 16. század vége felé a kezükre került, és még a következő I 7. században is Jósvafőre bármikor lecsaphattak a portyázó törökök, 4. Dl. 70 760; ZsO. Il/I. 4789.sz.; DÉNES György 2007. 7. 5. DÉNES György 2007. 7-8. 6. Dl. 40 446; ZO. I. 254.; DÉNES György 2007. 8. 7. F VIII/4. 469.; DÉNES György 1983. 46. 8. Dl. 76 909; ZO. II. 33 I.; DÉNES György 2007. 8-9. 9. DÉNES György 1979. 10. ZsO. I. 6095. sz. 677-679.; DÉNES György 2007. 9-10. 11. BENDA Kálmán 1981. 1.96. 12. VÁRADY József 1989. 138. 13. AJósvafői Református Egyházközség archívumában. 14. BENDA Kálmán 1982. II. 500.; KOVÁTSJ. István 1942.1. 127. 15. SZABLYÁR Péter 1998. 21. 82