Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 24. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

SZABLYÁR PÉTER: Hidak, pallók, gázlók

túloldalára, ahol akkor még csak kertek voltak (Paprikakert). Később - feltehetően a kétlyukú kőhíd építésekor - itt is egy egylyukú kőhidat építettek a Klein kúriával szemben, a Berecz sor felől érkező vizek Jósvába juttatására. A települést keleti irányban elhagyó Jósva patakból egy kőből és fából épült gátnál („fúder") malomárkot ágaztattak ki, amely az Alsó-malom berendezéseit működtette. A fúder egyben átkelőhelyül is szolgált. Jósvafő településképének ma is meghatározó elemei a patakokon átívelő hidak, pallók. A megfelelő védelem hiányában sajnos több már a „korszerűsítés" áldozatául esett, ezért a jövőben a még meglévőkre fokozottabb figyelmet kell fordítani. Szükséges lenne az átépített, felújított hidak terveinek készítésénél is figyelembe venni a hagyományos építési módokat, formaelemeket. A „korszerű" anyagok (acél, vasbeton) megjelenése meglehetősen eklektikus összképet eredményez. Ez legjobban a faluközpont parkolójában a 2010-es árvíz után épült - a Szabadság utcába átvezető - új híd, és a szomszédságában meghúzódó régi kőhíd együttélésében szembetűnő. működött Klein Károly jósvafői Ásó- és Kapagyára. E malomhely és a Kecső-patak betorkolása között fahíd vezetett a 35. házszámú porta lakó- és gazdasági épületekkel körülvett udvarába (helyén ma is híd áll). A település központjában - a mai buszforduló helyén - az 1868-as felmérés idején is délről a Jósva patak által határolt térség volt, amelyről egy fahíd vezetett a patak 50. kép. A fúder „vízesése" a második világháború előtt 52. kép. A Szabadság utcába vezető új híd 53. kép. A hajdani kőhíd ívmaradványa 51. kép. A fúder mint a falusiak fürdőhelye 43