Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 24. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

SZABLYÁR PÉTER: Patakok vájta településszerkezet - szögek, sorok

36. kép. A Kecső-szög jósvafői bejárat csak 1928-ban nyílt meg egy mesterséges táró formájában).

6 A szájhagyomány, idősek elbeszélései és házalapozások, illetve közműfektetési munkák közben készült feltárások tanulsága szerint a település közepét hajdan mocsaras, házakkal nem beépített terület foglalta el. Ezt egyértelműen azok a gyakori árvizek okozták, amelyek évről-évre rendszeresen elöntötték a falut. A középkori település lakótelkeit a völgytalp felett 220-222 m tengerszint feletti magasságban körbefutó utcákban alakították ki. Később, a malmok létesítéséhez kapcsolódó kezdetleges vízrendezést (malomárkok, zsilipek, duzzasztó gátak - fúderek -, duzzasztó tavak) követően kezdték beépíteni a központi, patakparti területeket is, dacolva az évente ismétlődő árvízveszéllyel. A település szerkezetét a vízfolyások által határolt területek, az ún. szögek, illetve a hosszabb, egyenes patakszakaszok mellett kialakult soros beépítések jellemzik. A településen átvezető (ma 2603 számmal nyilvántartott) Színből Aggtelekre vezető közút (jelenleg Petőfi Sándor utca) a már a vízfolyásokat egyesítő Jósva patakkai párhuzamosan fut keleti irányba. A közúti híd és aJósva-Tohonya patakok összefolyása közötti egyenes utca a Berecz-sor. amelynek északi végéhez a Bak-szög. illetve attól északnyugatra, a Kecső patak mentén a Kecső-szög csatlakozik. A kevés belterületi, mezőgazdasági művelésre alkalmas terület a településhez csatlakozó völgyszakaszokban (Jósva. Kecső. Tohonya, Kajta) alakulhatott ki, ezek egy része azonban csak len- és kendertermesztésre volt alkalmas vizenyős, áradmány-talajos volta miatt. 6. SZABLYÁR Péter 2004. I 3-29. 34