Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 24. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

SZABLYÁR PÉTER: A jósvafői szőlőhegy. Szőlő- és gyümölcstermesztés

158. kép. Birsalma cseresznye, meggy és egyéb gyümölcsfajtáit. Ezt követően vadalanyra oltották a még fellelhető fajtákat és azokat a vadkár ellen védett, bekerített területre ültették, és megerősödésük után a településen élők igényelhettek a csemetékből. A teljesség igénye nélkül csak néhány fajta nevét idézzük fel gyümölcsönként:

4 Alma: Batul, Entz rozmaring, Húsvéti rozmaring, Sikulai, Téli aranyparmen, Tányér alma, Nemes sóvári, Jonathán. Körte: Árpás körte, Bosc kobak, Búzás körte, Papkörte, Nyári Kálmán körte, Vilmos körte. Szilvák: Durkó, Fehér szilva, Sivákló, Kutya-monyó, Markuja, Lószemű, Bódi, Besztercei, Vörös szilva, Elein érő.

5 Cseresznye: Germersdorfi, Korai, Madárcseresznye, Pozsonyi. Meggy: Cigánymeggy. Egyéb gyümölcsök: dió, birsalma, házi berkenye, köszméte, naspolya, málna, piros ribizli, som, szeder. A talajborítás alatt található kemény mészkő és a kis tárolandó bormennyiség miatt nagyterű pincék nem voltak a 159. kép. Jellegzetes présház I. 4. HUDÁK Katalin 2006. 5. HUDÁK Katalin 2006a. szőlőhegyen. Kézenfekvőbb volt a félig földbe süllyesztett építményt két részre bontani, az alvás céljára is szolgáló elő-kamrára és a tőle elválasztott pincekamrára, amelyben a bor tárolása is történt. Ez utóbbira felhordták az első rész helyéről kitermelt földet, ami egyben szigetelésül is szolgált. Az elő-kamrákban általában egyszerű tűzhelyet is építettek, vagy később a falubeli házból feleslegessé vált csikósparherdet állították be vízmelegítés és téli fűtés céljára. A pinceházak tetejét korábban zsúppal, a múlt századtól cseréppel fedték és a gyümölcsösben kaszált szénával töltötték meg (ez is jól szigetelt!). A klasszikus szőlőhegyi pincék egyszerű, egységes megjelenésű építmények voltak. Ritka volt az igényesebb kialakítású, többszintes építmény. A nagy értéket képviselő bor miatt különleges zárszerkezeteket alkalmaztak, annak ellenére, hogy korábban erre annyira nem volt szükség, mint napjainkban. A Szőlőhegy ingatlanjainak az ára a múlt század végére szinte eszmei értékre csökkent. Azóta megindult felértékelődésük, az a fiatal generáció, amelyik korábban nem kívánta folytatni ősei ez irányú tevékenységét, egyre jobban felfedezi ennek a helynek a varázsát. De ők már nem a kis présházakban kívánnak ott tartózkodni, inkább hétvégi házakban. Ezek formái és funkciói azonban teljesen elütnek elődeiktől, hivalkodó, idegen testként emelkednek a pompás lankákon. A jósvafői Szőlőhegy megmentésére vár. Megmaradt értékeinek felmérése, dokumentálása nem várathat magára. Bíztató jelként tekinthetjük, hogy ma már szervezett séta vezet e különös tájra, megismertetve a látogatókat a hangulatos, összképében még mindig az elmúlt századok hangulatát idéző vidékkel. A falu lakossága minden évben megünnepli a szüretet itt a Szőlőhegyen, igaz, a mustot már távoli tájakról hozott szőlőből préselik. Mégis: ez a legbensőségesebb közösségi ünnepe ennek az alig 300 lelket számláló településnek. Kár lenne pusztulni hagyni! 160. kép. Jellegzetes présház II. 100