Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

GAZDA KLÁRA: Egy háromszéki földbirtokos család és kapcsolatrendszere

osztályként élt tovább, akinek a birtoka a tagosításkor a volt közbirtokossági földparcellákkal még ki is kerekedhetett. Az erdélyi arisztokrácia az összes földterület 19-20%-át mondhatta a magáénak. Kiszorult a magas hivatalokból, és mint valamennyi más réteg, elvesztette adómentességét, de megőrizte különállását. Zártságát némi ként csökkentette az alatta levő birtokos réteggel való keveredés. Leszámítva számos román, örmény és zsidó családját, akik vásárlás útján szereztek birtokot, a feudalizmus korának kis- és középnemessége vált a polgári korszak 100-1000 holdas kis- és középbirtokos rétegévé. A társadalom egyik rétegét a nemesi származású, de kisvagyonú értelmiségiek képezték, ezeknek az aránya 3,05% volt. Nagyrészük 1861 után megyei és széki hivatalnokká vált. Az egykori szabadparasztok, a határőrrendűek, sőt az egytelkes nemesek nagy többsége a parasztság körébe sorolódott be, miközben sokáig megőrizte rendi tudatát. A 19. század második felében a parasztság tette ki a társadalom 80%-át. A céhes polgárság lehanyatlott, csak a textil és ruházati, az üveg- és papír, valamint az élelmiszeripar (malom- és szeszipar) vált jövedelmezővé. A magyar arisztokrácia erősebben vett részt tőkés ipari ügyletekben, mint a magyar polgárság. Az impériumváltozás után Erdélyben a román hatalom megfosztotta a magyarságot a hivatalviselési jogától és a Keleti Kárpátok hegységeit borító hatalmas közbirtokossági erdők egy részét egy adminisztratív lépéssel a szomszédos moldvai tájak tulajdonába helyezte át. A kommunizmus osztályuralomra került nincstelen rétege, szétzúzva a magántulajdont, deportálta vagy évekre bezárta birtokosait és politikai ellenfeleit, hátrányos megkülönböztetésben részesítve megalázta és mély szegénységbe taszította azok családtagjait. Az 1990es rendszerváltás óta folyamatban van a magánvagyon viszszaszolgáltatása, ez azonban még a mai napig sem zárult le. A Bereczky család felmenő ágainak előtörténete B. E. családjának egyenes ági leszármazási fokaiban hat felmenő családnak a nevét ismerjük, melyek közül a Bereczkyek és Pállok három nemzedékben, a Gazdák három rendben, de két nemzedékben, a Benkék és Simonok két-két generációban vannak jelen, a Harkó pedig csupán egyben. A felmenők közt egy Gazda testvérpárt is találunk: Gazda Anna Bereczky Sándorhoz ment férjhez, míg Gazda László Benke Zsuzsánnát vette el. Utóbbinak Róza nevű rokona Páll István neje, B. E. ükanyja volt. A leszármazási vonal következő fokában újból ott találunk egy Bereczky-Gazda házaspárt, akik egymással első unokatestvérek. így a két család többszörös rokonsági viszonyban van egymással. A Bereczky-Gazda és Simon ághoz képest a Páll-ág egy leszármazási fokkal terjedelmesebb, talán mert tagjai hamarabb házasodtak. Hozzávetőlegesen az egyes fokok születési intervalluma a következő volt: a dédszülőké 1819-1849, a nagyszülőké 1850-1880, a szülőké 1881 -1910 közé esik, míg a saját generáció tagjai 1930 után születtek. A gyászjelentőkből kiolvasható adatok elemzését megelőzően áttekintjük az egyeneságú rokonsághoz tartozó családok előtörténetét. A feltehetően Bereckből eredő Bereczky

1

7 családról az első ismert adatok Nagyajtáról (1569), Uzonból (1614), Zágonból valók.

1

8 Tagjai társadalmi állapota ez időben ingatag: 1635-ben uzoni tagjait primipilusként, a zágoni Bereczk Bálintot Brassó vidéki Újfaluba elbujdosott gyalogkatonaként jegyezték be.

1

9 Berecky Margit 1627-ben kovásznai Mihálcz György nemesnek jobbágyul kötötte magát.

2

0 PALMAY szerint ennek a zágoni ágnak a története ismeretlen.

2

1 Nem szerepel az 1809-es nemesi összeírásban,

2

2 sem az 1897-es Mezőgazdasági Statisztika Gazdaczímtárában.

2

3 Ugyanakkor a családi hagyomány a marosszéki torboszlói és szentrontási (szentháromsági) Bereczkyekkel rokonítja magát. A szétválás idejét nem tudja, de azt igen, hogy már az 1500-as években első helyen emlegették azokat. Feltűnőnek találja egyes keresztnevek gyakori előfordulását mindkét ágban, ilyen a Karolina. 1942-ben B. E. édesapja egy azonos nevű, torboszlói férfival találkozott, aki Kolozsváron főszolgabírói tisztséget viselt. Tud arról, hogy a torboszlói Bereczky család a református egyház patrónusaként jelentős összeggel járult hozzá a templomépítés költségeihez. Újságcikkből értesült arról, hogy Bolyai Farkas barátságot tartott fenn a Székelykeresztúron élő torboszlói Berecky Zsigával, és hogy apósa volt Bereczky Karolinának.

2

4 Arra, hogy a torboszlói és háromszéki ág rokon egymással, PALMAY

2

5 is hivatkozik: egy 1764-ben keltezett tanúvallomási jegyzőkönyv alapján kijelenti, hogy azok valóban egyetlen közös, berecki (háromszéki) eredetű törzsből fakadnak, innen ágazva át Torboszlóra, de ennek az idejét nem tudja időzíteni. Minden esetre 1579-ben torboszlói és szentrontási Bereczki

2

6 Máthé főkirálybíróként működött. Báthory Gábor 1609-ben „hűséges szolgálataiért visszaadta azokat a jobbágyait, akiket rövid ideje a fiskus számára konfiskáltak, hármat Szentrontáson, egyet Torboszlón, egyet 17. PÁLMAY József szerint a források hol Bereczk, hol Bereczky néven említik. (2000a 70.). 18. Uo. 19. SZOkl. 1999. 112. 20. Ezt Mihálcz György 1627-ben Kovásznán keltezett testamentumából tudjuk: „Az falu kj verte paraaznasagert, ez után addigh könyörge nekem, hogy megh szerezzem, hogy itt lakhassék. Ugy köte magat örök Jobbahgiul nekem és feleségemnek Szörczi Annanak, az jámbor falu megh engede, hogy it lakhassék, en attam hazat es örökséget nekj, köte pedigh magat mind fiaival es gyermekei in perpetum. Az helyet penigh az hol lakik, Cziutak Gáspártól és öcsettül Mihalytol vette örökben." TÜDŐS 2003. 125. 21. PÁLMAY József 2000a 70. 22. MOL. F 49, 8673 doboz, 577. 23. Mezőgazdasági Statisztika, 1897.476. 24. KISS Elemér-OLÁH GÁL Róbert 2001. 25. PÁLMAY József 2000b 12-24. 26. PÁLMAY József-nél a családnév írásmódja következetlen. (Uo.) 97