Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
TÖTSZEGI TEKLA: Feliratos kerámiák az Erdélyi Néprajzi Múzeum gyűjteményében
A kiöntőcsövel is ellátott hasas boroskanták sorát két, formáját illetően igen hasonló, egyfüles példány teszi teljessé. Az egyik edény (Itsz. A. I 373) belül fehér földfestéken átlátszó, kívül magafalán sárga ólommázas. Meghatározó díszítménye a vállon körbefutó, a készítő személyét és a készítés pontos idejét megjelenítő domborműves felirat: l8l9.Be.JUUUS. 5.KéN. II KÉSZÍTETTE. BENEDEK: F: A másik, türkizszínű mázzal fedett, domborműves kanta (Itsz. A. 1463) sgrafittos felirata szerint - Keszítette Lengyel László / Unitariufs] / edesianak / Fekete Laszlo Dersi György / 1844 - egyházi használatra készült, minden valószínűség szerint az úrvacsorai bor felszolgálására használt borosedény. A felirat megnevezi a készítő nevét, a készítés idejét, az egyházközség felekezetét, de nem fedi fel a helység nevét. Arrra nézve sem tartalmaz információt, hogy kit takar a két másik név, csupán feltételezhetjük, hogy vagy az ajándékozókat, vagy az egyházközség két elöljáróját nevezi meg A viszonylag ritka színű máz a gyűjtemény még egy darabján, egy mérete, díszítettsége alapján minden bizonnyal szintén közösségi használatra készített nagykancsón jelenik meg. Az előző kiöntőcsöves kantához nem csak a ritka mázszín, de a díszítmény stílusa alapján is köthető, 1813-as datálású nagykancsó összenyomott száját félig lefedő lapon megjelenő L L monogram - úgy véljük - az előbbiekben említett Lengyel Lászlót takarja. Díszítménye alapján udvarhelyszéki munka lehet az az összenyomott száján félig fedett, hasas, viszonylag szűk fenekű kancsó (Itsz. A. 475), amely 1956-ban, Korondról került a múzeum gyűjteményébe. A fehér alapon barna kontúros, sárga és zöld kitöltésű mintasáv (rácsozott mezőkkel elválasztott fekvő leveles-virágos díszítmény) a kancsó hasán fut körbe, alatta és fölötte jelenik meg a mázleválások miatt csupán töredékeiben olvasható írókás felirat: ... Lőrinc marton és nője ... [esi]/ nálta megye szama ra / Készült 1869 ... Dömös József A T Korondra Lőrinc Mártonfak?J. A töredékes felirat két vezeték és személynevet, egy helységnevet, illetve évszámot tartalmaz. A Korondra szó előtt megjelenő rövidítést nem tudjuk feloldani, ahogyan az is kérdés marad, hogy mi célból készülhetett a megye szama ra az edény. Érdekes adalék viszont, hogy a megrendelő vagy kivitelező (?) fontosnak tartotta megjeleníteni, hogy nős, s hogy társa nevében is készült az edény. A készítőket, a megrendelő céh korabeli tisztségviselőit egyaránt megnevezi a Slönler János / Kháplis János * Laka tos /Mihály ...(?) Eder Mihály Czifrátlta 1830 * Atya Mester / Téglás János / Béjáró Mester / Jáger János * Öreg Dékány / Pönyhart Cyörg / Kis Dékány / Török Sályi (?) / Nótárius / Szekeres / Ignátz * Frismon / József Mihalik(?) / Anno 1830 - feliratú céhkancsó ( 8. kép, Itsz. A. 1740). A kívül magafalán zöldmázas edény összenyomott száját félig takaró fedőlapon szintén felirat van, ennek azonban mindössze M kezdőbetűje olvasható. A nevek megjelent forrásokban való vizsgálata nem vezetett eredményre a készítési hely meghatározását illetően. A füllel 8. kép. Nagykancsó. 1830. Erdélyi Néprajzi Múzeum, Kolozsvár, Itsz. I 740 átellenben lévő központi szívformában háromszög alakban összeillesztett vetélők jelzik, hogy az edény a takácscéh számára készült. A gazdag domborműves díszítés egyik elemeként feltűnik a keresztre feszített Krisztus ábrázolása, ami evangélikus, illetve katolikus közösségre utal. A német és magyar nevek hasonló aránya, a feliratozás magyar nyelve alapján evangélikus, illetve katolikus felekezetű, vegyes, de meghatározó magyar lakosságú helységet feltételezhetünk. A nagykancsó közül a legfiatalabb példány 1998-ban, a múzeum által szervezett fazekasvásár alkalmával került a múzeum tulajdonba. Az oldalfalán / 9 // 98, fenekén Kőszegi B M 98 feliratú edény (Itsz. C. 1610) készítője a leltárkönyv szerint Kőszegi §tefan nagybányai fazekas. 5 2 A kancsófenéken a mester a a vezetékneve, a készítés ideje mellett a központ nevének rövidítését is fontosnak tartotta megörökíteni. Ebben egyebek mellett az is közrejátszhatott, hogy a 20. század végén a nagybányai fazekasok munkájának (edényforma, díszítés, mázminőség) jó híre, s nagy keletje volt a kortárs népi ihletésű kerámia iránt érdeklődők körében. A gyűjteményben három magyar szöveggel ellátott, méretei alapján személyes használatra szánt kancsó is található. Az ANNO 1786 dik esztendőben feliratú, zöldmázasedény (Itsz. A. 1826) a korai, magyar feliratos kerámiák egyike. Sajnos, sem a csak datáló felirat, sem az edény formája, díszítése nem ad fogódzót a készítés helyére vonatkozóan. A Muzeul Etnografic al Ardealului által 1928-ban, Kispetriben vásárolt zöldmázas csecses kancsó (9. kép, Itsz. 2608) készítési helyeként az edény formája, díszítésmódja alapján Bánffyhunyad, illetve Zilah merül fel. A használat helye mindkét változatot alátámasztja. Felirata 52. Ma is dolgozó fazekasmesterről van szó, akinek felesége megerősítette a rövidítés feltételezett jelentését. 86
