Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
BUZÁS MIKLÓS-VASS ERIKA: A homoródalmási építészeti kutatások eredményei
sem kerülte el figyelmünket, s így az elmúlt évtizedekben zajló folyamatokról is szólnunk kell röviden. A település viszonylagos gazdagsága még a 19-20. század fordulója után is lehetőséget biztosított arra, hogy a kor kézműipari, illetve ipari termékei megjelenjenek a településen. Ezt például a közeli szentkeresztbányai üzem is segítette. Az addigi életvitelben nagy törést jelentett 1962-ben a kollektivizálás, melynek következtében sokan véglegesen elhagyták szülőhelyüket, és Brassóba, Csíkszeredába, Udvarhelyre költöztek. Ennek következtében I 992-ben csak 1534-en laktak a faluban (1930-ban még 2149-en 4 4), közülük 1533 volt magyar és I román. Vallási szempontból az unitáriusok vannak legtöbben, rajtuk kívül a római katolikusok rendelkeznek saját templommal. A fogyó népesség arányát mutatja, hogy 2002-ben már csak 1415 lakosa volt a falunak. 4 5 A település elmaradásában fontos szerepet játszott a gépjármű közlekedés felerősödése, ami a vasúthoz hasonlóan elkerülte Homoródalmást. Mára a lakosság nagy része elöregedett, ugyanakkor több kezdeményezés is történt az utóbbi években a település fejlesztése érdekében, így például megalakult a tejszövetkezet, újraalakult a közbirtokosság, új tornaterem épült, nyaranta pedig a helyben lakó és a nagyszülőkhöz ellátogató gyermekek részére kézműves tábort szerveznek, ahol a résztvevők elsajátíthatják a bútorfestés, kötélverés és más mesterségek fortélyait. Az 1930-as évek végére a cikkben fölvázolt építészeti kép lassú változásnak indult. Az új, elsősorban városias hatások következtében kezdett megjelenni a homlokzatokon a hármas osztású, szélesebb ablaktípus, mely az 1950-60-as évekre vált általánossá. Az épületforma és tömegalakítás csak lassabban indult változásnak, de találkozhatunk már két utcai szobás alaprajzi változatokkal is. A falu szélein a korábban szegények által lakott területeken épült lakóházak megőrizték ugyan az alapvető alaprajzi struktúrát, de tömegalakításuk nyomottabbá vált, annak köszönhetően, hogy a gerendás födémet a síkfödém látszatát keltő födémek váltották föl, az építőanyag szűkössége miatt a korábbinál kisebb fesztávolságokon, illetve a tető hajlásszög is 45 fok körülire változott. Az oromfalakat időnként csak deszkából készítették el, de újra jellemzővé vált a fa falazatú épületeken a kontinuusan jelenlevő kontyolt tetőforma. Az épületállomány jelentős része, különösen a kőanyagú épületek megmaradtak, mert a helyiek értékként viszonyultak a kőhöz, a bővítés vagy átalakítás sokszor inkább a melléképületeket érintette. Több olyan esettel is találkoztunk, amikor a 19. századi kőház mellé külön építettek sütőházat, majd azt bővítették az 1960-as években szobával, és így a mindennapi élettér már pedig csak erre az egységre terjedt ki, a kőházat tisztaszobaként használták. Csupán az 1990-es éveket követően kezdték a kőházakat nyaralóként használva új funkcióval ellátni, illetve modernizálni fürdőszoba kialakításával. 43. OLÁH Sándor 1999b. 12. 44. SEPSISZÉKI NAGY Balázs 2003. 398. 45. Erről részletesen szólt OLÁH Sándor 2004a. 175-194. A lakóházak nagy részét a 19. században is részben vagy egészében alápincézték, ez a pince ezeknél az épületeknél gyakran nagyon szorított belmagasságú, de a 20. század elejétől a pincék belmagassága elkezdett nőni, és gyakran a korábban csak tárolás funkcióját ellátó pincébe a lakó jellegű funkciók is helyet kaptak. Egyes esetekben itt alakították ki például a nyári konyhát. Ennek a folyamatnak a szerves folytatásaként jelentek meg a 20. század második harmadában az emeletes lakóépületek, melyeknek térhasználatára továbbra is az a jellemző, hogy a felső szint a tulajdonképpeni lakózóna, és az alsó szinten helyezkednek el a kiegészítő helyiségek. Az 1970-es évektől épült új, kétszintes házak nem követték a korábbi tömegformát és kialakítási elvet, hanem a Románia szerte szokásos típusházak, illetve ahhoz nagyon hasonló épületek jelentek meg a településen. Új divatként a korábbi fehér, majd kék vakolati színhasználatot a rikító gyári színek váltották föl. Nemcsak az építészeti kép alakult át, hanem az újabb és újabb igények megjelenésével fokozatosan a tárgyi világ is. Az első ilyen lépés még az 1920-30-as években történt, amikor rádió jelent meg a falusiak portáján, közelebb hozva ezáltal a világot a településhez és kitágítva a hagyományos látómezőt. Megfigyeléseink szerint a rádióhoz hasonlóan, magyarországi viszonylathoz nagyobb késéssel, de megjelentek az egyéb technikai vívmányok is, melyeknek folyamata különösen az 1989-es forradalom után gyorsult fel. Ekkor a mindennapi élet részévé vált a hűtőszekrény, sok helyen a fagyasztóláda, illetve a televízió, amely a Duna Televízió elindulása után sokat segített az anyanyelv megőrzésében és a romániai hírforrások kiegészítésében. Ugyanakkor a parabolaantennák elterjedése révén a reklámok, filmek az erdélyiekben is tudatosították az életszínvonalbeli különbségeket, és gyakran a helyi értékek feláldozása árán is a reklámokban látott tárgyakat akarják megszerezni. Míg az 1970-80-as években, sőt az 1990-es évek elején is csak korlátozott árukészletből lehetett vásárolni, s az alapvető élelmiszerek is hiánycikknek számítottak, addig ma már minden megkapható a helyi üzletekben vagy a közeli Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, ahová a középkorúak és a fiatalok rendszeresen eljárnak. Mindennek ellenére a lakáshasználat igen konzervatívnak mondható, gyakran az épületek nagy részét tiszta szobaként használják, és a család valójában egy kisebb, de könynyen kifűthető helyiségben éli mindennapjait. A település viszonylagos elzártságából következően (2009-ig csak aszfalt nélküli úton volt megközelíthető) a munkaképes fiatalság a településről elvándorolt a környező, vagy távolabbi városokba, majd az 1990-es években Magyarországra, 4 6 és ennek következtében a település erősen elöregedett. Igen gyakori, hogy a korábbi nagy épületekben egy vagy két ember lakik, és a ház igazán élettel csak alkalmanként telik meg, amikor az unokák hazajönnek. Az ezredfordulót követően a településen is feltűntek a műanyag ablakok, és más modern építőanyagok, mint például a pórusbeton tégla. Az új anyagokkal párhuzamo49
