Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
BUZÁS MIKLÓS-VASS ERIKA: A homoródalmási építészeti kutatások eredményei
48. kép. A falbelső kialakítása (BÚZÁS Miklós felvétele, 2008) 49. kép. A pincefödém bontása (BÚZÁS Miklós felvétele, 2008) mokat nem találtunk, míg a kibontott tékák helyén jól megfigyelhető volt a deszkázat lenyomata. Nem kerültek elő eddig fel nem tárt nyílások. Egyetlen jellegzetes falelválást találtunk, mégpedig az eresz és a hátsó szoba közötti fal nem volt bekötve a keresztirányú falakba. Az 1864-es gerendánál megfigyelt befalazási szabálytalanság és a padláson talált tapasztás eltérő színe és kialakítása tovább erősítette azt a véleményünket, hogy ezt a falat utólag építették be. A hátsó szoba födémé három darab, nagyjából az első szoba födémgerendáit követő gerendát is tartalmazott, ugyanakkor a szélső két gerenda későbbi és azonos kialakítású az eresz 1864-es gerendájával és attól az első szoba felé eső gerendákkal. Ez a három gerenda felveti egy korábbi, esetleg faszerkezetű osztófal meglétét (ilyet a 18. sz. házban 3 9 láttunk még), de ennek nyomait a középfőfal elbontása során sem találtuk meg, sőt ezen régi gerendák mind a két végükön szabályos elhelyezésűek. (Ez azt jelenti, hogy a gerendák az építés során a fal tetején elhelyezett kiegyenlítő deszkán nyugszanak, tehát ez a három gerenda már korábban is itt helyezkedett el, de másik végük nem a jelenlegi közfalon nyugodott.) Az eresz kiugró falrésze minden valószínűség szerint a többi fallal egy időben készült: sem az első szoba felé, sem a hátsó oromfal felé elválás nyomát nem találtuk. A hátsó sarok repedése szerkezeti károsodásra vezethető vissza, és nem a különépítést igazolja. A ház falszerkezetét minden valószínűség szerint forró meszes technológiával készítették, gyakran a sorok vízszintességének tartása miatt cserép, illetve tégladarabokat is elhelyeztek benne. Az épület kőanyaga igen vegyes, találhatunk benne patakból szedett, mezőgazdasági munkák során talajból kifordított és bányászott darabokat is. Különösen a talaj közeli részen nagyméretű köveket is tartalmaz. A lábazati részen gyakrabban előfordulnak patakból szedett kövek is. A bányászott kőanyag elsősorban az oromfalakban mutatkozik meg, melyek szinte teljes egészében ebből épültek. Homoródalmás geoföldrajzi helyzete miatt ez a három típusú kő kőtanilag is jól elkülöníthető, a patakkő jellemzően andezit, a kiszántott kövek kőzetanyaga a bazalt, míg bányakő jól faragható palakőzet. Az épület első részében az első szoba alatt viszonylag sekély pincét alakítottak ki. A pince bejárata az oldalhomlokzatról nyílt, míg a szomszéd felőli oldalra szellőzőket készítettek. A pincét nagyméretű (—24/29) tölgygerendákkal hidalták át. A tölgygerendák felső harmadába utólagosan bevésett gerendahelyekbe segédgerendákat helyeztek el (49. kép). Ezek a rövid segédgerendák általában két darab keményfa deszkát tartottak, melyet gondosan kiékeltek. Az így elkészült zárt alsó fa födémre a födémgerenda felső síkjáig sártapasztást készítettek, a járófelület deszkázata a gerenda tetejére faszögekkel rögzítetten került elhelyezésre. Ezzel a megoldással a pincét valamennyire elzárták a lakótértől. Ezt a szerkezeti megoldást Homoródalmáson több háznál is megfigyelhettük. 50. kép. Az eresz bejárati ajtaja bontás közben. Látszik a kettős tokszerkezet és az összekapcsoló rudazat (BÚZÁS Miklós felvétele, 2008) 38. A 18. számú házról részletesen szólt BALASSA M. Iván-FURU Árpád 2007. 311-317. 46
