Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
BUZÁS MIKLÓS-VASS ERIKA: A homoródalmási építészeti kutatások eredményei
38. kép. A 214. sz. ház hátsó homlokzata (VASS Erika felvétele, 2007) lát falvédőkkel díszítették, melyeket a család nőtagjai készítettek csihánzsákra varrt gyapjúfonallal. A hátsó szobát általában a nagyszülők használták. A takaréktűzhely a szobai falon helyezkedett el, a bejárattal szemközti falon volt a festett tálas, így a szobába belépő vendég egyből a görgényi keménycserép tányérokat látta meg. A tálas mellett, az ablak alatt a falhoz tolva állt az asztal, körülötte három szék. A bűiben, vagyis a szoba keskenyebbik falánál volt az egyik ágy, a másik pedig az ajtótól jobbra. A cserepes elbontása után nyárra az első szoba fúttőjét, azaz takaréktűzhelyét az ereszbe vitték ki, ezzel kímélve meg a lakást a melegtől és kosztól. Az ereszben elhelyezett szúszékban a tyúkok számára félretett gabonát tárolták, tetején pedig a főzéshez szükséges edényeket. Az élelmiszertárolásra a kamra, illetve a pince szolgált. A padlásra (hijuba) az ereszből létrán lehetett felmenni, a lenyitható ajtaját labbancsnak nevezték. A feljárattól kétfelé eső részeket nagy hijunak és kis hijunak hívták. A kukoricát a padlás földjén terítették szét. Morzsolás után egy szúszékba öntötte bele. A padláson szúszékban és vesszőből font kasokban tárolták a gabonát (búza, rozs, árpa) is. A padlás középső részén a kéményre ajtót rakva alakították ki a füstölőt, melynek ajtaja is volt, és ennek rúdjaira akasztották föl a füstölendő kolbászt, szalonnát. Az 1930-as években a kenyérsütő kemence a lakóépülethez vagy a nyári konyhához toldott féltető alatt kapott helyet. A kemence füstjét a tetőn épp hogy túlemelkedő kéménybe vezették, több helyen a kemence tér alatt tyúkólat alakítottak ki. A süító'ben (nyári konyhában) kapott helyet a sós csobán, egy kicsi asztal és egy fűtő. Nyáron nagy melegben itt főztek, illetve itt végezték el a kosszal járó nagyobb műveleteket, mint például a szapulást, szappanfőzést, lekvárfőzést. 39. kép. A 214. sz. ház bontáskori alaprajza (BÚZÁS Miklós rajza) A 214. számú ház A 2007. évi felmérőtábor ideje alatt BÚZÁS Miklós és SABJÁN Tibor elvégezték a megvásárolt épület falkutatási munkálatait, 3 5 melyben DOMOKOS Levente, a székelykeresztúri MOLNÁR István Múzeum restaurátora is segített. 3 6 A kutatás eredményeit a helyszínen SABJÁN Tibor kéziratos formában is rögzítette. Az épület (38. kép) bontására 2008 augusztusában került sor, melyen a Múzeum részéről BÁLINT János, BERECZKI Ibolya, BÚZÁS Miklós és VASS Erika vett részt. A dokumentálásban DOMOKOS Levente, továbbá KISS Nimród László és MOLNÁR Dániel szegedi néprajzos hallgatók is segítettek, a bontást egy székelyudvarhelyi vállalkozó munkásai végezték. 3 7 Jelen tanulmányunkban a két kutatási folyamatot külön tárgyaljuk, hogy jól érzékeltessük, mi az, amit megfigyeléssel és kisebb roncsolások árán fedezünk fel, és mi az, amit csak az épület bontása tár fel előttünk. 3 8 Falkutatás A falkutatás megkezdésekor az épület már több éve elhagyatottan állt, a pince bejárata fölött több födémgerenda beszakadt. A nyílászárók üvegezései és egyes belső szárnyai hiányoztak, a tetőszerkezet több ponton ázott, és az ereszből lerekesztett kis kamra eresz felőli oldalfalát korábban elbontották. Az épület műszaki állapota a lakatlanság ellenére még megfelelőnek volt mondható. A falkutatás eredményeit az alábbi pontokban öszszegezzük (39. kép). Eresz Az eresz hátsó falában a kis kamra és a bejárati fal közötti szakaszon kemence lenyomatára bukkantunk. A vakolat leverése után egyértelművé vált, hogy egy korábbi 35. BÚZÁS Miklós-SABJÁN Tibor 2007. 36. BÚZÁS Miklós és VASS Erika bontásról készített fotói az adattárban találhatók meg: SZNM MNÉA Fotótára 84.976-85.296 sz. A bontásról készült videofilm: SZNM MNÉA V/158. sz. 37. A házvásárlást és a bontást a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával végeztük. 40
