Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
HUGYECSEK BALÁZS: Egy 19. századi üvegkancsó restaurálása
12. kép. Izoláló anyag felhordása a felületre. (HUGYECSEK Balázs felvétele) A ragasztás során gumikesztyűben dolgoztam, hogy a tisztított felületekre ne kerülhessen humán eredetű szennyeződés, és az izoláló anyagot ne sértsem fel. Az ideiglenes összeállítást 2-3 mm széles ragasztószalag csíkokkal végeztem. Azért esett erre a ragasztószalagra a választásom, mert a tanulmányaim során már használtam ilyet, és a tapasztalataim szerint az ideiglenes rögzítéshez nagyon jól megfelel, később könnyen eltávolítható a felületről. A töredékek pontos helyét a tisztítás során és a restaurálást megelőzően készített fotók segítségével határoztam meg (13. kép). Az apróbb, kb. 6 mm 2 terjedelmű darabok esetében I mm széles ragasztószalag csíkokat használtam. Mivel elkerülhetetlen, hogy a kis viszkozitású ragasztóanyag a ragasztószalagok mentén kifusson a törésfelületek közül, arra törekedtem, hogy csak a tárgy külső felénél használjam fel. Sajnos a tárgy adottságaiból kifolyólag bizonyos területeken a töredékeket a belső felületen is rögzítenem kellett egymáshoz. Egy kb. 12 cm 2-es terület hiányzik a kancsó hasfaláról, emiatt kicsit megrogyott állapotban volt, ezért plasztilinnel rögzítettem a talpát egy csempelaphoz, és hurkapálcikával, ragasztópisztoly segítségével megtámasztottam két ponton (14. kép). Miután összeállt a kancsó, végigellenőriztem az összes illeszkedést, hiszen az alsó darabokra egyre nagyobb terhelés jutott a munka előrehaladtával. A ragasztáshoz Araldit 2020 kétkomponensű epoxigyantát használtam, számos előnyös tulajdonsága miatt: az üvegéhez hasonló fénytörés, nagy kötésszilárdság, UV I 3. kép. Összeállítás a restaurálást megelőző fotók alapján. (HUGYECSEK Balázs felvétele) stabilitás, duzzasztással való eltávolíthatóság. Fontos tulajdonsága továbbá, hogy az izoláló anyaghoz nem köt, tehát könnyen eltávolítható a felületről. Az epoxigyantát egy pontból kiindulva kezdtem el adagolni üvegpálca segítségével úgy, hogy ne juttassak levegőbuborékot a törésfelületek közé. A térhálósodási idő eltelte után az alsó és felső részt az izolált törésfelület mentén különválasztottam. A törésfelületek között és a ragasztószalagok mentén felgyülemlett minimális ragasztótöbbletet szike és három élű hántoló segítségével, mechanikusan távolítottam el. A már két darabból álló tárgy izolált felületeiről így könnyebben el tudtam távolítani a felesleges ragasztót (15. kép). Restaurálás-kiegészítés A kiegészítés célja az volt, hogy szerkezetileg stabilabb állapotba hozzam a kancsót, és esztétikai megjelenését javítsam. A ragasztóanyagként használt Araldit 2020 kétkomponensű epoxigyanta a legalkalmasabb erre a célra, térhálósodása során csak I %-ot zsugorodik, és más korábban felsorolt jó tulajdonságai mellett jól színezhető. A legnagyobb nehézséget a sötét-kék szín kikeverése jelentette, amelyhez próbákat készítettem. Mivel a színezőanyagok hozzáadása következtében a kiegészítések kevéssé áttetszővé váltak, Czifrák László és Herczeg Zsuzsanna szaktanáraimmal való egyeztetés során arra az elhatározásra jutottam, hogy a nagy, hasfalon húzódó hiányos szakasz kiegészítését inkább világosabb színűre, de minél áttetszőbbre készítem el. Az apróbb kiegészítéseknél már sötétebb színt használtam, 21 I
