Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

KISS NIMRÓD LÁSZLÓ: A burgonyatermesztés Hétfaluban

Összegzés, következtetések Dolgozatomban a hétfalusiak földművelését, azon belül is burgonyatermesztését mutattam be. A pityóka a legfontosabb a termesztett növények között. A 20. század eleji, még egyszerű gazdálkodási struktúrát a század derekán, a termő és intenzíven megművelt tájakra jellemző új technikák váltották fel. Többek között a vetés és betakarítás már nem kézzel, hanem ekével történt, a nagyobb földeken a kapálás is ekekapával valósult meg. A talajelőkészítés is nagyobb figyelmet kapott, mint a csak háztáji művelésű földeken. Az elvetett gumókat boronálták a hatékonyabb gyomirtás érdekében, valamint nagyobb tudáskészlettel rendelkeztek, például ismerték és használták az ún. gombos villát. Mindezek ellenére viszonylag csak kevés fajtát termesztettek, s nem is valósult meg egy rendszeres és jól kiépített felvevő piac, az értékesítések esetlegesek és változékonyak voltak. A hagyományos gazdálkodási forma már a kollektivizálás előtt elkezdett átalakulni, aminek hátterében a szűk határ miatt a már korán más megélhetések után orientálódó viselkedésminta állt. A földtől mind jobban eltávolodó hétfalusi nép szakmákat tanult, bérmunkákat végzett közelebbi- és távolabbi vidékeken egyaránt, hogy keresetükkel eltartsák a családjukat. Aki tehette, földterületet vásárolt, hogy megtermelje a szükséges javakat. A kollektív kizsákmányoló gazdasága és a nagyarányú iparfejlesztés hatására még többen hagytak fel földműveléssel. A rendszerváltozás új távlatokat nyitott, mindenki újra nekifogott a gazdálkodásnak, földművelésnek. Sokan visszatértek a földhöz, de a kaotikus állapotokat kevesen látták át. Mára jobbára alig van Hétfaluban földművelés, a parlagon hagyott parcellák aránya nagyobb, mint a megművelteké. A mezőgazdaságból való megélhetés most, a 2000-es évek végén nagyon nehéz. Kevesek azok, akik ma ténylegesen ebből élnek meg. A rendszerváltozás után kialakult helyzetet lehet magyarázni állami, politikai, uniós hibákkal, de talán a legfőbb probléma az volt, hogy az emberek a zavaros szituációban nem rendelkeztek megfelelő kezdeményezési szándékkal, nem volt előttük sikeres orientációs, innovatív minta, amit követni tudtak volna, legfőképpen pedig az, hogy nem történt összefogás, vagy ha volt is, az csak helyi megoldásokat eredményezett, és nem lett hosszú életű. A társas gazdaságok is azért bukhattak el, mert a régi modellt követve csak a régiós szintig láttak el, nem fejlesztettek, ráadásul olyan kezekbe kerültek, akik előtte a tsz-ben is vezető tisztségeket töltöttek be. Hétfaluban járva-kelve kevés fiatallal találkozik az ember, ők már elköltöztek, vagy szakmákat tanultak, a komolyabb mezőgazdasági vállalkozás igen ritka, a jövő pedig tele lesz megoldatlan szituációkkal, melyet nem csak az adott településnek kellene megoldania. Adatközlők névsora Kis Jakab János (K.J.J.), Csernátfalu, 1914; Köpe Zoltán Viktor (K.Z.), Csernátfalu, 1941; Kósa Sándor (K.S.), Bácsfalu; Bálint Sára (B.S.), Tatrang, 1927; Bálint Vilma (B.V), Türkös I 927; Csiki János (CS. J.), Tatrang, 1938; Papp Jánosné Balázs Klára (B.ZS.), Csernátfalu, 1943; Lukács Anna (L.A.), Tatrang, 1919; Mezei Ilona (M.I.), Csernátfalu; Barkó András (B.A.), Türkös, 1927; Barkó Etelka (B.E.), Négyfalu; Kalit Ilona (K.l.) Hosszúfalu, 1925; Deák András (D.A.), Pürkerec, 1948; Magdó János (M.J.), Csernátfalu, 1956; Bandi János (B.J.), Hosszúfalu; H. Márton (H.M.), Zajzon, 1948. 190