Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
KISS NIMRÓD LÁSZLÓ: A burgonyatermesztés Hétfaluban
4. kép. Ifj. Bandi János átalakított csűrje (KISS Nimród László felvétele, 2009) A permetezés szintén a kollektívban terjedt el. Az ún. kolorádóbogarak ellen 1963 után kezdtek el védekezni Hétfaluban. 7 8 A kolorádóbogárhoz hasonló pusztítást tudott okozni egy gombabetegség. Hétfaluban egyszerűen csak málnának hívják. Hivatalos megnevezése a fitóftóra gomba (Phytophtora infestans). Előbukkanása az esők után, párás napokkor volt valószínű. A burgonyát az utóbbi években kb. 6-7-szer permetezik levélbetegségek ellen s egyszer burgonyabogár ellen, s ennyiszer is kapálják a termesztési időszakban. A burgonya szedése az időjárás és a fajta függvénye. Ottjártamkor augusztus közepén már szedték fel a koraiakat. Általában szeptember elejétől október végéig tartott a burgonya felszedése. A 20. század elején nagy valószínűséggel még csak kapával a bokor alá nyúlva boríthatták ki a gumókat, mint ahogy az a Kárpát-medencében ekkor még egységes képet mutatott. 7 9 A kapával való kiásást váltotta fel az ekével történő kiszántás Hétfaluban. A 20. század közepén már biztosan ezzel a módszerrel takarították be a burgonyát, ami szintén az intenzíven termő tájakra volt jellemző. 8 0 A kiszántott gumókat tompa végű, nyolcágú villával szedték fel, az ún gombos villával, 8 1 ami egy speciális eszköze volt a burgonyaművelésnek (2. kép). Ezután rögtön a határba három felé válogatták szét, a kategóriák a következők voltak: az apraja és a beteg gumók az állatok takarmányozására, a közepes nagyságúak magpityókának s a legnagyobb, legszebb darabok az étkezési burgonyának valók voltak. 8 2 A pityókát kb. 60 kilós zsákokba szedték, ami sokkal nagyobb a ma használtakénál (kisebb zsákok 10-15, a nagyobbak 25-35 kilósak). A felszedés az utóbbi években szintén a kiszántással kezdődik, természetesen traktorokkal, majd az összes burgonyát egy billenőkocsiba öntik, ahonnan a gazda udvarában egy válogatógéppel háromfelé szortírozzák. A gép állandóan jobbra-balra remeg, s a burgonya így belerázódik a minőségének megfelelő lyukba. A gép mellett szükség van munkáskezekre is, akik állandóan figyelik a burgonya minőségét, s a zsákokat töltögetik. Az egyik, Bácsafaluban lakó gazdának, ifj. Bandi Jánosnak ebben három helybeli román idénymunkás segédkezett. Ok az ép étkezési pityókát rögtön különböző méretű műanyag zsákokba csomagolták, és már vitték is az egyik négyfalusi boltba (3. kép). A legjobb években hektáronként 10 000 kg-ot is felszedhettek. Aki nem tudta azonnal eladni a burgonyát, az hideg, hűvös helyen, pincékben leültette, melyek a házhoz építve vagy a ház mellett helyezkedtek el. A pincében homokra öntötték fajták szerint külön, de nem kizárólagosan csak burgonyát, hanem zöldségeket, gyümölcsöket is tároltak benne. A kollektív gazdaság idején külön erre a célra épített silókba rakták a pityókát. A mostani gazdálkodók föld feletti tárolókban tartják a burgonyát rövidebb-hosszabb ideig. Ifj. Bandi Jánosék ezt úgy oldották meg, hogy a régi csűrjüket belülről teljesen átalakították, majd megtoldották egy kb. 30-40 méter hosszú hangárszerű építménnyel (4. kép). A burgonyát pedig nagy műanyag zsákokba pakolva raklapokon hagyják, amíg el nem tudják adni. 5. kép. Magdó János csemetefái, már cserépben (KISS Nimród László felvétele, 2009) 78. „...akkor azután kellett figyelni a kolorádó- bogaraktól, amiktől nem lehet megszabadulni. Ez kb. 1964-be jött be. '62-be én iskolás voltam, kivittek a mezőre, gyerekek 100-an voltunk. Két tanár volt velünk. Egy bogarat nem láttunk. Mikor az az év bezáródott, másik évbe nem kellett, annyian voltak, hogy [...] már a tanárok figyelmeztettek és mondták, hogy ilyen és ilyen bogarak jönnek. A másik tavasszal a vetőmagpityókával behozták. S aztán kezdtek szaporodni." (H.M.) 79. KÓSA László 1980. 161. 80. „... ment megint az eke, fellompozta (kitakarta). Ahogy volt a pityókasor, akkor ahogy ment az eke, az a kapáló, így a borozdába, kétfelé nyomta és föllompozta a pityókának a tövit." (B.V) 81. KÓSA László 1980. 276. 82. Vö. FÉL Edit-HOFER Tamás 1997. 80. 187
