Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
KINDA ISTVÁN: Meszesek. Népi iparűzés Vargyason a 21. században
hogy kell... Ez a konkurencia rendesből minden szakmába megvan. Nem igen árulja el, aki olyan ember." (5) Az utolsó, cigány származású újonc mészégető vállalkozását például már kezdettől kétkedéssel figyelték és ellenezték. „Egy újonc építette a katlant, s arra haraguttak, hogy né belészökött, hogy se fogat, se traktor, se kocsi, semmi, s méges nekifogott, de mamáj napig es csinálja az es, nincsen se lova, se szekere... " (6) Úgy tűnik a korábbi példák alapján, hogy egy idő elteltével a helyi mészégető közösség alternatíva híján elfogadja a kívülről érkezőt, amit leginkább a csoportjukat körvonalazó mészégető megnevezés használatával juttatnak kifejezésre. Megszentelt idő hétköznapi térben Vargyason a mészégetők időbeosztására a munkahét maximális kihasználása és a vasárnap megülése jellemző. Az égetési munkákat igyekeznek úgy szervezni, hogy lehetőleg vasárnap ne dolgozzanak: leginkább akkor örülnek, ha szombat délre sikerül berakni a katlant, hogy alája majd hétfő hajnalban gyújthassanak be. Ezt a hagyományosnak tűnő időhasználatot a munkaidő beosztásának tradicionális etnográfiai értelmezésében egyrészt az úr napjának munkaszüneti napként való felfogása magyarázza, 3 3 modern korunk gyakorlatában azonban inkább a jól megérdemelt pihenés napjaként emlegetik Vargyason, amelynek szakrális töltetét a falubeliek templomjárása biztosítja. Ilyenkor a mészégető család bőségesebb étkezéssel ünnepli meg az elmúlt hét munkáját és készül a másnapi munkakezdésre. Alkalom adódik ilyenkor italozásra is, hisz a munkával töltött hétköznapokon, főleg égetéskor, fokozott mértéktartás kívánatos a balesetek és károkozás elkerülése végett. „Met ez olyan munkahely, hogyha szeszöl, evvel foglalkozik, akkor nem tud jó meszet égetni. [...] A fát, méter fák vannak, azt be kell rakni, ilyen bolthajtásba jön össze a katlan. S abba kell a fákot rakni. Egy olyan követ megütött... s vége. Akkor vége! A kiadás, amit kötött, s a napszámosoknak amit adott, minden elment..." (6) A mértéktelen italfogyasztástól eltiltó etikai kódexet ugyan minden mészégető magáénak vallja, a mindennapi gyakorlatban azonban meglehetősen sűrűn fordulnak elő a szabályok megszegésének esetei is. Amennyiben az ittas állapotban bekövetkező baleset, konfrontáció nem jár súlyos következményekkel, úgy az esemény rövid idő alatt a közösség narratív diskurzusába anekdotaként, gyakran felelevenített tréfás történetként kerül be. Szinte mindegyik katlan mészhez események, kalandok sokasága fűződik, amelyek pikantériája épp az eltúlzott szeszölésben rejlik, s így a legtöbb mészégető élettörténete nevetve mesélt, kivételesen érdekes eseményekkel telített. A néhai leghíresebb mészégetőről a mellette nevelődött középkorú unokája idézett fel anekdotát: „Elmentek vót Uzonkába, elvittek egy szekér meszet s bémentek ott a Hatod alatt a kabanába. Megrészögödtek, ott valami cigányok látták, hogy sok pénz vót nálik. Le Bacon felé szekérrel mikor jöttek - meg vótak a szekér derekába részögödve -, felültek azok es a szekérre, a pénzt elvették, 34. KARDALUS János 1980.; 1981.; PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988. úgylehet még pofon es verték őköt, a pénzt es elvitték, azt mondja az öreg, jobb lett vóna, ha a Vargyas patakába beléduvasztotta vóna (nevet)." (3) Nemcsak a munka végeztével, hanem általában már a munka megkezdésekor igyekeznek gondoskodni arról, hogy a szusszanásnyi szünetekben legyen kéznél egy pohár ital az erőgyűjtéshez - mutatnak rá a mészégetők. „A pénz az öregnél vót mindig a belsőbe, úgy mondta, bugyeláris. S akkor a munkatársaknak elmentem ott a réten ki Olasztelekre, vót egy olyan nagy hátizsák, sörrel megraktuk, mindegyiknek szánkós vodkát... azt szerette az öreg, a színes pálinkát nem, csak a fehéret, Monopol vagy szánkós vodka." (3) A terhelés - a kiégett mészkő kiszedése - végeztével a határból hazatérőben az útba kerülő kocsmáknál is illik megállni, ahol a gazda áldomást fizet, megtiszteli a munkásokat. Adatközlőnk arra is rámutat, hogy a kemény munkával megszerzett pénzt a mészégetők nemcsak a mindennapi gondok enyhítésére, a megélhetésre fordítják - bár ez az elsődleges, felhasználásában nagy szerepet szánnak a ceremoniális beruházásoknak: az emberi kapcsolatok ápolásának és a családi-baráti közösségben szervezett ünneplésnek, italozó mulatozásnak is. „Má a régi mészégetőknél megvót ez, hogy minden katlan mész az meg vót ünnepelve. Most es úgy van. V F.-nél például, ők aztán még úgy es van, hogy egy katlan mész ára reamegy, addig ünnepelnek. Ha elfogy a pénz, akkor rakják esmen bé s égetik ki." (3) Ezáltal folyamatosan újratermelik a közösségen belüli szimbolikus pozíciót és újradefiniálják a munkásaikkal és a falubeliekkel kiépített emberi-társadalmi kapcsolatokat is. Összefoglalás Az elemzés során megfigyelhető, hogy a mészégetési hagyományokat alapjaiban nem változtatták meg a 20. századi politikai korszakok, azok csupán művelőinek tágulószűkülő köreit befolyásolták. Az itt felvillantott nyílt konfliktusokon vagy a latens rivalizáláson túl a vargyasi mészégetők valójában máig egységes csoportot alkotnak, nemcsak a kutató szemében, hanem választott életstratégiájuk és mindennapi gondjaik, célkitűzéseik viszonylatában is. Megfigyeléseink szerint amikor egy gazda úgy vélekedik falubelijéről, hogy az is mészégető, gesztusával nemcsak a másik szakmai elfogadását fejezi ki, de a közös sorsot megélő meszesek csoportjának a behatárolását is elvégzi. A felvillantott élettörténetek és a felidézett sorsesemények bemutatásával a vargyasi mészégetés 20-21. századi történetének egyes fejezeteit kívántam kivonatolva emberközelbe hozni. Reményeink szerint az erdei ipar eszközkészletét, technikáját és működési elveit kiválóan leíró pozitivista és funkcionalista szempontú korábbi közlemények 3 4 mellett (amelyek módszereit, tudományszemléleti hagyományát részben itt is igyekeztem továbbvinni) az életstratégiákat feltáró és narratívákat elemző társadalomnéprajzi/kulturális antropológiai megközelítés egy lépéssel közelebb vitt az organikus mészégetői kultúra és az e köré rendeződő társadalmi csoportok életmódjának és mentalitásának megismeréséhez. 175
