Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
KINDA ISTVÁN: Meszesek. Népi iparűzés Vargyason a 21. században
3. kép. Kőhordás (KINDA István felvétele) gazda kötötte, s ezután beszélte meg a felfogadott fuvarossal, hogy hova mennyi meszet szállítson házhoz, ,,/gy jöttek pláné tavaszon az asszonyok meszelni, annyian voltak, mikor kiértem a szekérrel, ez 20 mázsa volt rajta, mikor 10 perc eltelt, már le es volt seperve. Úgy jöttek, vették." (4) Az előzetes megegyezés alapján fogadott szekeresek a több napig, esetenként akár egy hétig is tartó utazás alatt saját, otthonról vitt kosztjukon éltek, bővebb étkezéssel egybekötött közös áldomás elfogyasztására egyegy sikeres útból hazatérőben, ismerős fogadókban került sor. Rendszerint már az első csárdánál, ahol megállt pihenni a csoport, kifizette a gazda a fuvarosokat, hogy azok kedvükre költekezhessenek, mulathassanak." Hazaérve a szekeresek vagy más gazdák újabb fuvarjainak szállítását vállalták, vagy saját gazdaságukban dolgoztak, a mészégető pedig az újabb katlan mész előállításához szükséges nyersanyag beszerzésével és az égetési munka megszervezésével foglalatoskodott. „Kaptunk embört es, béraktuk, kaptunk embert, az ember égette, mert nekünk fogatunk vót, ló vót, szekér vót, nekünk kellett menjünk kőétt, fáétt, ugye." (I) Lényegesen könnyebb volt a fuvaros élete a mészégető gazdáéhoz viszonyítva, egyrészt azért, mert a fogatos számára a faluban mindig akadt munka, másrészt azért, mert valójában nem ő, hanem jó erőben tartott lovai dolgoztak helyette. Állandóan mozgó életmódja révén alapvetően tájékozottabbnak, „világlátottnak" számított a faluban. A mészégetés művelői az önellátó és az árutermelő életstratégiák komplementer alkalmazásával teremthették meg egzisztenciájukat. Eletszervezésüket, gazdaságukat a több lábon állás jellemezte. Valamennyiüknek hektáron felüli, akár öt-tíz hektár terület is volt a birtokukban, amelyet - tekintet nélkül a mész iránti keresletre folyamatosan megműveltek, ugyanakkor az igásállatokként használt lovak tenyésztése mellett teheneket tartottak és sertést is neveltek. 1 2 A mészégető családjában a munkamegosztás a pénz megszerzésének és a termények előállításának elkülönített tevékenységeire vonatkozott. Míg a családok férfi tagjainak fő tevékenysége a rendkívül nehéz fizikai munkát igénylő mészégetésre korlátozódott, az asszonyok feladatköre a gyermekek nevelésére, az állatállomány ellátására, a ház körüli és a mezőgazdasági munkák végzésére terjedt ki. A kora tavasztól késő őszig tartó szezonban jelentős részt vállaltak a mészégetésben is, közülük nem egy férfi módra dolgozott férje mellett a mészégető kemencénél. 1 3 Nagyobb időszaki munkák idejére, mint például szántás, vetés, aratás, a férfiak ideiglenesen abbahagyták a mészégetést, és saját állataikkal, illetve megfizetett munkásokkal dolgozva arra törekedtek, hogy a mezőgazdasági munkát minél rövidebb idő alatt elvégezzék, és visszatérhessenek a hétköznapi, jól jövedelmező tevékenységükhöz. A gyermekek - koruktól függően - munkabírásukhoz szabott apróbb feladatokat teljesítettek szüleik mellett, s közben szinte észrevétlenül beletanultak, szocializálódtak a felnőtt világ menetébe. I I. „Én, mikor a meszet eladtam, akkor a pénzt megkaptam, akkor bémentünk egy kiskocsmába, s na nesze neköd es, megfizettem a fuvardíjat. Mindegyiknek vót pénze, mindegyiknek. Sok jó pénzt kaptunk erősen a katlané. [...] Ettünk-ittunk, akkor ültünk szekérre, éjjel-nappal hazáig jöttünk. Úgy meg vótak a lovak es, a fogatok es szokva, hogy egymást nem hagyták el. Egymás után a négy fogattal jöttünk. De nem csak én, a másik es néggyel, a másik es néggyel, ugye. Sokat égettük akkorjába, sok meszet hordtunk " (I) 12. Bükk és Gömör vidékének háziiparszerűen űzött mészégetése kapcsán a kutatás ugyanennek a komplementer jellegű gazdálkodásnak a meglétét és hatékony működését igazolta. Lásd BAKÓ Ferenc 1963. 297-3 15.; PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988. 51-70. I 3. Erre utalt idős adatközlőnk, amikor az egyik napszámosa feleségét dicsérte: „A felesége jól, M. erősen jól dolgozik. [Gondolom, hogy ők a könnyebb munkát azért...] Az nem, feláll, olyan köveket rak le a szekérről, né... 60-70 kilós köveket. [Kemény fehérnép...] Az egyszer olyan, hogy... " (2) 169
