Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
KEMECSI LAJOS: Gyöngyösi hagyatékleltárak elemzésének tapasztalatai
9. kép. A gyöngyösi polgárház kamrája (DEIM Péter felvétele) tárgytípusok szerepelnek reprezentatív arányban, miközben a háztulajdonosék légvonalban alig néhány méterre elhelyezkedő konyhájában évtizedekkel későbbi konyhakultúra tárgyiasult bemutatására nyílt lehetőség." 8 Az egyértelmű, hogy a gyöngyösiek mindenkor megkülönböztetik magukat a falusiaktól, s nem tekintették magukat parasztnak. 11 9 A konyhákkal szoros kapcsolatban álltak az élelmiszer tárolásra használatos helyiségek. Nem minden lakóházban található ilyen helyiség, s ahol szerepel, ott is a mérete általában nem volt nagy, mert a rendszeres heti piacokon, illetve a vásárokban a szükséges élelmiszert a mezővárosi polgárok könnyen be tudták szerezni. A kamrában kaptak helyet a búzás zsákok, itt tartották a sót, a hájat, a hüvelyeseket (babot, lencsét, borsót), a köles kását, illetve a hagymát 12 0 Összefoglalás Minden szaktudomány számára időről időre szükséges a feladatok új meghatározása, a szemlélet és a módszerek megújítása. 12 1 Amennyiben sorra vesszük a jellemző tudományos trendeket, leszögezhetjük: egész Európára jellemző, hogy az európai etnológia kutatásában a tárgyi világ, a Sachkultur kiemelt szerepet tölt be, s ennek fontos centrumai esetenként a szabadtéri néprajzi múzeumok. 122 Az ilyen kutatásokban hosszú távon is kiemelt jelentősége lesz a különböző történeti források elemzéseinek. 12 3 Az európai és a magyar néprajztudomány megőrzésre érdemes erénye a diakron személet (a jelent is gyorsan múlttá váló idősíknak tekintő történeti közelítés). Az elemzések, és az értelmezés során meghatározó marad a diakron szemléletmód, a levéltárak hosszú évtizedekig még kimeríthetetlen forrásanyagot kínálnak az etnográfusnak. 12 4 A történeti néprajzi irány tehát eredményesen folytatható, s a forrásközléseket követő tanulmányok várhatóan átrajzolják a magyar népélet és közműveltség egész újkori történetét. 12 5 A hagyatéki leltárak múzeumi hasznosíthatóságának tanulságait a gyöngyösi polgárok példáján keresztül vázlatosan bemutatva nem egy korábban ismeretlen forrástípusra kívántam felhívni a figyelmet, pusztán az alkalmazhatósági lehetőségek gazdagságára irányítani. S, hogy a pontos alkalmazhatóság mennyire fontos, idézem BENDA Gyulát, a hazai inventárium kutatások meghatározó személyiségét: „az inventáriumok... feldolgozása... nem csodaszer és nem diadalút". 12 6 118. A másik gyöngyösi épület ugyan építésének időpontja alapján alkalmas lenne az ismert inventáriumok kronológiai határai közötti kiállítás bemutatására, de igazodva a tájegység komplex kiállítási üzenetéhez egy 1914-es berendezést mutat be igen részletesen. A kiállítás egy módos, szőlő- és bortermeléssel foglalkozó polgárcsalád lakáskultúráját és korabeli életvilágát rekonstruálja. Kiegészítő jövedelemként időszakosan albérlőt - a kiállítás időpontjában egy színésznő - is tartanak. A házban egy hattagú család lakik. Középkorú házaspár két gyermekkel és az idős szülők élnek együtt. A lakóház második szobája a Szent Kereszt Társulati találkozó helyszíne. 119. Vö. BENDA Gyula 2008. 5 I. 120. Vö. SZABÓ Anita 2003. 8. például V-10 l/b/126 CXLI/13 - Klasánszky András hagyatékának árverezése, 1833. 121. PALÁDI-KOVÁCS Attila 2005. I. 122. PALÁDI-KOVÁCS Attila 2005. 5. 123. Vö. KEMECSI Lajos 2009c. 124. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1999. 205-210.; Vö. MOHRMANN Ruth E. 1984. 125. KLANICZAY Gábor 1984. 126. BENDA Gyula 2006. 387. 158
