Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

KISS KITTI: Kovácsolt és öntöttvas edények a háztartásban

A cserépedényekhez hasonlóan a repedt vasedényeket is javították drótozással, a lyukakat foltozták. A drótozást drótos tótok, a kovácsolt edények foltozását foltozó cigányok, kovácsok végezhették, kisebb javításokat házilagosan végeztek. Edények és ételek - a társadalmi kiegyenlítődés gyorsuló útján A fémedények változatai és elérhetőségük után az edény és ételválaszték összefüggéseit már csak jelzésszerűen említhetem. A korábbi századok nyeles fémserpenyői lehetővé tettek olyan konyhaműveleteket, amelyek mély edényben nem, vagy csak körülményesen oldhatók meg. Ezzel az élelmiszerre fordítható költségek mellett az edénykészlet is hozzájárult a különböző helyzetű társadalmi csoportok ételeinek differenciálódásához. A jómódú háztartások konyhájának ábrázolásain gyakran több serpenyőt, mint fazekat látunk. A 19. század végi hazai paraszttársadalomban a technikája szerint igen régi kovácsolt vasserpenyő is ritka darabnak látszik. A könnyű és borulékony edényből egy-egy akadt a háztartásokban. A takaréktűzhelyre állított, alacsony oldalú zománcos öntöttvas és lemezlábas a tüzelőpadka serpenyőinek szerepét is átvette, és ezzel utat nyitott olyan ételek sütés-főzéséhez, amelyek korábban nem szerepeltek a mindennapokon ebben a társadalmi körben. A mindennapi és a ritkább alkalmak jól ismert feladatai közül ilyen példák az ételek sűrítésére lisztből külön pirított rántás, a bő zsírban sült, kelt farsangi fánk, később a rántott csirke, az ún. rántott szelet, az 1920-as évektől többfelé megjelenő lakodalmi cukormű (a grillázs torta) és sok más étel elkészítése.

54 Maga az edényváltás beletartozik a táplálkozáskultúra társadalmi egységesülésének abba a folyamatába, amely az eddigi kutatások szerint az 1880-as évektől a változások fő iránya. A folyamatot számos pontján a modern iparosítás termékeinek használatba vétele is alakította. A fontosabbak közül ilyen a takaréktűzhely mellett külön annak a sütője is, ilyen a répacukor és a sajtolt élesztő. A társadalmi hálók átrendeződésével ugyanekkor közelednek egymáshoz a városi és falusi, polgári és paraszti étkezési szokások, és enyhül a vidéki táplálkozáskultúra területi tagoltsága. Melléklet Vasedény Pallas Lexikon 1897. (írta: Edvi Illés Aladár) Az öntött vasból vagy hengerelt vaslemezből készített fazekakat, lábasokat, tepsiket, tálakat, tányérokat, korsókat s más efféle főző-, sütő-, evő- és ivóedényt általában vasedénynek nevezzük. I. Az öntött vasedényeket a következőképen gyártják: A homokba beformázott s azután megöntött edényt a formából kiveszik s először a homoktól s öntelékektől (vendégfej, beöntő csatornák, öntvényvarratok) megtisztogatják, azután tokos kemencében a vörös izzásig felhevítik, majd pedig lassan lehűtik, hogy az öntvény merevségét elveszítse. Az ekképen meglágyított vasedényeket a csiszoló műhelybe viszik és a fazeka54. KISBÁN Eszter 201 I. sok használta korongozó készülékhez hasonló szerkezetű csiszoló géppel a belsejét lecsiszolják. A csiszolás után következik a vasedény csávázása 90 rész viz és 10 rész kénsav keverékében. Midőn a sav az oxidréteget már kellőképen lemarta (mintegy 12 óra multával), a vasedényeket kiveszik a csávából, ezután homokkal, majd kefével megsurolják, hideg és meleg vizzel leöblítik és végül a szárítóba rakják. A tökéletesen száraz edény belsejére kenik az alapzománcot, mely kovaliszt, póris (borát) és földpát keveréke (50 kg. kovaliszt, 22,5 kg. pörköletlen póris és 7,5 kg. földpátliszt = 80 kg.), ezt agyagtégelyekben megolvasztják s a nyert maszát (68-69. kg.) az agyagcserepektől megtisztogatván, porrá törik; ebből a porból vesznek 16 kg.-ot s összekeverik 12,5 kg. kovával, 6,5 kg. szürke agyaggal és 0,5 kg. pórissal. Ezt a keveréket vizzel nedvesítve megőrlik s az őrlött pépet vagy vizzel vagy vizzel őrlött szürke agyaggal a szükséges mértékig hígítják. A leirt összetételen kivül másféle összetételű alapzománcot is használnak, de mindmegannyi tulajdonképen pórisüveg, mely a beégetéskor nem olvad meg, hanem tésztanemü halmazállapotúvá válik, kissé porózus lesz s a vas kiterjedésének enged. A nyers vasedényre kent alapzománcot melegített öntöttvaslapon (melyet oly formán hevítenek, mint a takaréktűzhelyek főzőlapját) megszárogatjuk s ezután tokos üstben beégetik. A beégetés után a fedő zománcot kenik az edény alapzománcára. A fedő zománc összetétele is sokféle s rendesen a zománcoló műhelyek féltve őrzött titkát alkotja Példaképen egy ón- és egy ólomtartalmú keveréket mutatunk be: Ezeket a lyukas fenekű tégelyben megömlesztik s a tégelyből kicsepegő üveget alátett edényben felfogják. Ily módon a keverékből mintegy 92 rész zománcot kapnak, melyet összezúznak, a rátapadt idegen agyagoktól megtisztogatnak és végül porrá törnek; ezt a port 6,5 r. kovaliszttel, 3,75 r. ónoxiddal, 0,75 r. szénsavas nátronnal és 0,75 r. égetett magnézíával összekeverve és vizzel megnedvesítve finom iszappá őrlik. Ezzel az iszappal befedik az alapzománcot és azután öntöttvaslapon egyenletesen fokozott meleggel (olyformán, hogy a tűzfészektől mindig messzebb és messzebb tolják az edényt) megszárogatjuk s azután a világos vörös izzó tokos kemencébe rakják és beégetik. A kemencéből kikerült s mintegy 50 C°-ra lehűlt edények külsejét fekete festékkel (kátránnyal) kenik be. A jó zománc minél kevesebb ólmot tartalmazzon, mert az ólomsók mérgesek; felszíne teljesen sima, tiszta fehér és repedések nélkül való legyen. 2. A lemezedényeket hengerelt vaslemezből sajtolással vagy nyomással alakítják. Igen természetesen egyszerre a kivánt alakot nem kapjuk meg, ez csak többszörös sajtolás vagy nyomás eredménye, miért is a művelet közben merevvé vált edényt ki kell lágyítani, ami ugy történik, hogy a vasedényeket vastokba rakják, ennek fedelét fojtóan elzárják, illetőleg letapasztják és az izzásig hevítik. A sajtolt és nyomott edényrészleteket szegecsekkel kötik össze (a fazék fülét és lábát, a korsó orrát, a merítő kanál nyelét az edény testéhez szegecselik), esetleg kiperemezik. Ezután következik az előkészítésnek már leirtuk módja és végül a zománcozás. A vasedények gyártásával nálunk a kincstár zólyombrézói vasfinomítója foglalkozik, zománcolással pedig két losonci zománcoló gyár. 138