Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
H. Csukás Györgyi: Pinceajtók a Balaton-felvidéki szőlőhegyeken
mint a későbbi kutatók. Amikor az Országos Műemléki Felügyelőség megbízásából 1974-től kezdve elkezdtük a szőlőhegyek szisztematikus bejárását, a pincék felmérését, dokumentálását, sokszor már csak elhagyott, bozóttal körülvett vagy nyaralónak használt épületeket találtunk. Mára nemcsak azok az adatközlők haltak ki, akik még a szőlőművelés, mustnyerés, borkezelés hagyományos eljárásait gyakorolták, eszközeit használták, de a pincék felszerelése, berendezése is átalakult a modernizáció eredményeként, vagy a borfeldolgozó-tároló funkció megszűnése miatt. Amit VAJ KAI még tanulmányozhatott, mára eltűnt: a mennyezet nélküli présházakat lepadlásolták, miután a padlástérbe nyúló, nagyméretű, bálványos préseket kisebb gyári vasprésekre cserélték. Rendszerint az átalakítások, a modernizálás áldozatául esnek a présházban feleslegessé vált tüzelőhelyek, vagy a tiprókád épített padkái is. A nád- és zsúptetők cserép- vagy palatetőre cserélése szükségessé teszi a tetőszerkezet megújítását, ami legtöbbször a szelemengerenda elhagyásával, az oromzat arányainak megváltozásával jár együtt. Ez a folyamat szükségszerű és feltartóztathatatlan. A szőlőhegyi építmény, mint elsődlegesen munkatér és tárolóhely, együtt változik a szőlőművelés, a borfeldolgozás és -tárolás változásával. Nem volt ez másképp korábban sem, csupán a változás napjainkra nagyon felgyorsult. A korszerű borászatok már másfajta építményeket igényelnek, az egykori kisparaszti bortermelést valamilyen szinten folytató vagy újrakezdő, ahhoz még értő helybeliek pedig lassan kiöregednek a munkából. A présházak, pincék jobb esetben városi hobby-szőlészek kezén élnek tovább, vagy sokkal gyakrabban nyaraló-funkcióban. Számos épület műemléki védettséget élvez. A szőlőhegyi épületeknek hangsúlyos és jellegzetes eleme az ajtó, ami eltér a falubeli lakóháznál egyidejűleg használt ajtóktól. Szerkezetük pontos megismerése olykor csak a bontásuk során lehetséges. Tanulmányomban is elsősorban a Szabadtéri Néprajzi Múzeum számára lebontott pécselyi és a másolatban felépítendő balatoncsicsói pince vizsgálatára, valamint saját, szőlőhegyi gyűjtéseimre támaszkodom. 1 2 Mind a présházaknak, mind a pincéknek szilárdan megépített, ácstokos, befelé nyíló, zárható ajtajuk van, hiszen olyan külterületi épületeket védtek az időjárás viszontagságai és főként az erőszakos behatolók ellen, amelyekben komoly értéket őriztek. 1 3 Különösen érvényes ez vidékünkre, ahol a szőlő- és bortermelés a megélhetés fő forrását jelentette évszázadokon át, ahol a szőlőhegyi ingatlant és a pincében tárolt bort, eszközöket gyakran magasabbra értékelték a háznál és felszerelésénél. Nem véletlen, hogy a hegytörvények is szigorú büntetéssel fenyegették a pincék feltörőit. 1 4 Az ajtóknak legarchaikusabb típusát az ácstechnikával készült, egyszárnyú bárdolt, faragott tölgyfaajtók képezik, amelyeknek nincsenek vas alkatrészei. VAJ KAI Aurél számos ilyen pinceajtót közölt, 1 5 ilyen a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba került Pécsely-Derékhegyről származó Bükipince mindkét ajtaja is. A kétosztatú, nyeregtetős, félig a 3. kép. A Pécsely-Derékhegy I 74. sz. pince kölkes fazára 4. kép. A présházajtó leemelése a pécselyi pince bontásakor (DEIM Péter felvétele, 1985.) (DEIM Péter felvétele, 1985.) 12. Dokumentációjuk a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Adattárában található. SZNM MNÉA-E 187. Pécsely-Derékhegy, Büki-pince.; SZNM MNEAE 3 14. Balatoncsicsó-Agyaglik, Sárfy-pince. 13. VAJKAI Aurél kiemeli azt is, hogy a jobbágy és zsellér a szőlőhegyi ingatlant sokkal inkább magáénak érezte, és jobban védte, mint falubeli házát. VAJKAI Aurél 1956. 67., 80-83. 14. VAJKAI Aurél 1956. 58.; ÉGETŐ Melinda 2002. 163., 177., 219., 259. 15. VAJKAI Aurél 1938.33-34.; 1958. 16-18.; 1963. 174-177.; 1964. 103.; 1966. Az ajtótípusokról : SZEMEREY Tamás 2003. 50-53. 91
