Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

H. Csukás Györgyi: Pinceajtók a Balaton-felvidéki szőlőhegyeken

H. Csukás Györgyi PINCEAJTÓK A BALATON-FELVIDÉKI SZŐLŐHEGYEKEN A Balaton-felvidék délre néző hegyoldalait szinte beborítják a tóra néző, fehéren villogó épületek. Ezek a szőlőbirtokosok parcellájára épült présházak, pincék több évszázadon keresztül, amióta a szőlő feldolgozásának és a bor tárolásának a színtere a faluból a szőlőhegyre tevődött át, a paraszti gazdaság fontos, gyakran a legfontosabb telephelyét képezték. Mára ez a meghatározás érvényét veszítette, amiről a szőlőhegyek jelenlegi képe is árulkodik. A rompincék, az elvadult, bozótossá vált vagy beerdősödött területek éppúgy jelei a szőlőművelés megszűnésének vagy területi áthelyeződésének, mint a szőlőterület nélküli, nyaralónak átalakított pincék és új víkendházak sokasága. A szőlővel beültetett területek aránya, a parcellák nagysága, művelésmódja, de a szőlőbeli épületek elhelyezkedése, sűrűsége is elárulják az illető szőlőhegy jelen állapotát.

1 Egyes területeken viszont az utóbbi évtizedekben épp a művelt szőlőterületek növekedése figyelhető meg, és az újjáalakuló hegyközségi szervezetek igyekeznek különféle rendeletekkel a táj elsődlegesen szőlőhegy-funkcióját, arculatát, ennek megfelelő beépítettségét megőrizni. A szőlőhegyek épületállománya ma rendkívül vegyes: az utóbbi évtizedekben épült nyaralók közelében még ma is számos üzemelő, vagy nyaralónak átalakított, de többé kevéssé még régi formáját őrző pince található. Előfordul, hogy az átalakított homlokzat mögött 18. századi épületrészletek rejlenek. Tanulmányomban a pincék egy fontos épületelemével, az ajtókkal foglalkozom, de megkerülhetetlen, hogy magukról az épületekről is szó essék, minthogy az ajtók elhelyezése, kialakítása, díszítése szorosan kapcsolódik az épület funkciójához, az építőanyaghoz, az építtető személyéhez. A szőlőhegyi építmény, bár sokban emlékeztet a lakóházra, így épületanyagában, -szerkezeteiben, építésmódjában az adott táj építési sajátosságai meghatározóak, eltérő funkciója, sokoldalú használata (a szőlőfeldolgozáson, bortároláson és az ehhez szükséges eszközök őrzésén kívül alkalmi lakóhely, a szőlőhegyen termett gyümölcs, széna tárolóhelye), valamint külterületi fekvése miatt sokban eltér a falusi lakóháztól. Az építmény kialakítását éppúgy befolyásolta a borkészítés technológiája, mint a szőlőbirtokos vagyoni, társadalmi státusa (jobbágy, zsellér, nemes, polgár, I. kép. A Pécsely-Derékhegy 174. sz. pince bejárati homlokzata nyitott présházajtóval (DEIM Péter felvétele, 1985.) helyi vagy külső birtokos, esetleg állandóan a szőlőben élő vincellért alkalmazó szőlőbirtokos).

2 Minthogy a szőlő különleges jogi helyzeténél fogva a jobbágykorszakban is szabadon adható-vehető, örökíthető volt a földesúrnak járó hegyvám vagy dézsma megfizetése mellett, a szőlők és a rajtuk álló épületek igen gyakran cseréltek gazdát.

3 Igy az új szőlőbirtokos a maga igénye szerint átalakíthatta, bővíthette azt. A 18. században a szőlőhegyi épület, amelyet a források pincének, vagy ritkábban hajléknak neveznek, legalább két helyiségből állt: a szüreti edények, és elsősorban a prés elhelyezésére szolgáló présházból, amit külső pincének is hívtak, és a bortároló belső pincéből. Az egyosztatú pince a szűkebben vett Balaton-felvidéken kivételes, igen gyakran megállapítható, hogy a présház elpusztult a pince mellől.

4 Az építmény kiegészülhetett szobával, istállóval, színnel is, különösen akkor, ha a szőlőt távol élő, extraneus birtokos művelte, akinek az épület a szőlőmunkák idején ideiglenes lakásul is szolgált. Ahol vincellért alkalmaztak, a présház egyszerű tüzelőhelye már nem tudta pótolni a konyhát, ami vagy a présházzal és pincével egy épületben kapott helyet, vagy külön vincellérház épült a pince mellé.

5 A szakaszos építést, bővítést nagyon sokszor az évszámok is elárulják, máskor csak az építmény tüzetesebb vizsgálata. Az épület, főképpen a pince nagyságát építésekor a szőlőterület és a várható termés kalkulálásával határozták 1. Az 1945 utáni változásokra, a mai helyzetet előidéző okokra: VAJKAI Aurél 1956. 57-60.; 1966. 182.; LAPOSA József 1988. 32-40,; LICHTNECKERT András 1990. 329-400. 2. VAJKAI Aurél. 1956. 57-60.; 1958. 12., 15.; 1964. 95.; VINCZE István. 1958. 85-87. ; KECSKÉS Péter 1992. 168. 3. VAJKAI Aurél 1956. 58-62.; 1958. 9.; LICHTN

ECKERT András 1990. 39-41., 147-164. 4. A szűkebben vett Balaton-felvidéken a Veszprém-Tapolca törésvonaltól délre elterülő, a Keszthelyi hegységig terjedő hegyvonulatot értem. JANKÓ János és VAJ KAI Aurél több közleménye ennél tágabb területet ölelnek fel, így a Balaton déli, nyugati partját, Keszthely környékét is, amelyek mind ökológiailag, mind gazdálkodásmódjukban, építkezésmódjukban eltérnek a szűkebben vett Balaton-felvidéktől. 5. Nem foglalkozunk itt az állandó lakóhellyé bővült szőlőhegyi épületekkel, a szőlőhegyi szórványtelepülések problematikájával. 89