Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Batári Zsuzsanna: A nyári konyhák – Kérdések a nyári konyhák kutatásával kapcsolatban

7. kép. Tisztaszoba Göncruszkán (BATÁRI Zsuzsanna felvétele, 2004) egyes ételféleségek elkészítésében (6. kép). Az udvari kemencéket ebből kifolyólag védeni is kellett, ezért föléjük nem ritkán tetőt, színt, különálló épületet emeltek. A lakóépületek konyháinak használatával kapcsolatban említést érdemel, hogy már korábban jellemzővé vált a nyári - téli használat váltakozása a szoba - konyha között; azelőtt, mielőtt a kemencék kikerültek volna az udvarokra, és megszülettek volna a nyári konyhák. Ez azt jelenti, hogy a téli időszakban egy helyiség fűtése gazdaságosabb volt a család számára: a szobai tüzelőberendezést - például a kemencét, amihez gyakran rakott tűzhelyet építettek - egyaránt használták főzésre és fűtésre a téli időszakban, hogy a konyhában ne kelljen külön fűteni. így a konyhai tüzelőberendezés használata a nyári időszakra korlátozódott. A nyári konyhák építésének kezdete összefügghet azzal a szándékkal is, hogy a tisztaszoba divatja után kialakítsák a tisztakonyhák rendszerét is. A paraszti használatú, reprezentációs célokat ellátó tisztaszobák megjelenése a 19. század közepén kezdődött, de az elterjedés pontos időpontja mindenhol más és más.

7 A tisztaszobák kialakítása párhuzamosan történt a lakóház alaprajzi bővülésével: az eredeti szoba - konyha - kamra/istálló, illetve szoba konyha alaprajzhoz egy plusz helyiséget építettek (de több esetben a második vagy hátsó szobát a kamrából vagy az istállóból alakították ki), és a háromhelyiséges lakóházak a 19. században általánossá váltak.

3 Amikor a család már 7. ZENTAI Tünde i 997. 143-144, 8. ZENTAI Tünde 1997. 139. megengedhette magának, hogy két lakószobát alakítson ki egy épületen belül, egy szobát reprezentációs célokra is fel tudott használni - még akkor is, ha ez több generáció együttélését jelentette a lakóház másik helyiségében. A tisztaszobák funkciója a reprezentáció: azoknak a díszes tárgyaknak a közszemlére tétele, amelyeket a család megvásárolt vagy elkészített magának. A státuszszimbólumként szolgáló tisztaszobákat csak speciális alkalmakkor, vendégfogadásra, vagy az emberi élet fordulóinak megünneplésére használták (húsvét, pünkösd, temetés, házasság, keresztelő). A berendezésben dekoratív tárgyakat találunk, az adott korban divatos darabokat - legyen az egy keménycserép ételhordó száz évvel ezelőtt, vagy egy kombinált szobabútor a 20. század második felében. A használt, öreg bútordarabokat és tárgyakat a lakószobában vagy a konyhában helyezték el, de a nyári konyhák megjelenésük után a másodlagosan felhasznált tárgyak legfőbb raktárai lettek: elhasznált bútorok, kimustrált konyhai eszközök vándoroltak ide. A tisztaszoba lényege, hogy a lakótér mentesült a kosztól és szagoktól, ami hozzájárult a tárgyak jó állapotának biztosításához, és a lakásbelső textíliákkal való díszítéséhez. A tisztaszobák létrehozása mögötti mentalitás erősségét bizonyítja az a tény, hogy ezek a helyiségek máig megtalálhatók a magyar nyelvterület több pontján (7. kép). Ezen tényezők együttes vizsgálata vezethet el a nyári konyhák megjelenésének és elterjedésének megértéséhez. 8