Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Bálint János: Egy bükkaranyosi lakóház bontása

44. kép. Szobai kemence tüzelő nyílás, füstlyuk 43. kép. Konyhai tüzelő berendezés kutatása kamra födémdeszkázata natúr, teljesen vegyes anyagú és megdolgozású. Eredetinek (inkább legrégebbinek) a hasított tölgyfa karóterítés fogadható el. A födémgerendák szépen szegletesre bárdoltak, a deszkázattal azonosra színezve. A mestergerenda egy darab fából készült. A konyha jobb oldalán a szabadkémény alatt, külön gerenda beépítésével egy 62 cm széles, bárdolt tölgyfa borítású füstterelőt építettek be. Az egész födémdeszkázatot rendkívül rossz állapotban találtuk, életveszély volt rajta közlekedni is, mintegy 40%-t helyben leselejteztük. A konyhai padka és rakott tűzhely elbontásakor előkerült nyomok alapján megállapítottuk, hogy: - A jelenlegi állapotot megelőzően is így nézett ki a konyha, csak a rakott tűzhely volt rövidebb valamivel és sütő nélküli volt. - Még ezt is megelőzően pedig csak egy sövényfonat erősítésű padka volt a szobai fal előtt, mely nem ért el a hátsó falig, az előtt 53 cm-rel végződött. A jelenlegi rakott tűzhely mögött a fal meszelése lefutott a padlóig. - Padlórétegek: (fentről indulva) I cm simítás, 2 cm sárga föld, 20 cm döngölt agyag feltöltés. A konyhában (talán a szobában is) teljes földpadló cseréje feltételezhető a 19. század második felében. - A szobai falon a padka bal oldala felett kis fülkére utaló nyomokat találtunk, de ez nem bizonyító erejű, nem mérhető. A szobai kemence elbontása közben feltárt leletek szerint kijelenthető, hogy: - Előzőleg a mostanihoz hasonló formájú 0 3cm-es fűzfa fonatú kemence funkcionált, csak kisebb és fonattal erősített padkával, rakott tűzhely nélkül. Tűzterét 4 cm vastag téglaborítás fedte. A kemence test is kisebb volt, mert megtaláltuk a 75 cm magas belső tűztér íves nyomvonalát. A padka alján 18-20 cm magas fekete színű lábazati festés nyomait találtuk meg. A konyhában két füstnyílást bontottunk ki, mindkettőt kiütött fenekű köcsög bélelte. - A még ezt is megelőző fázisban használt kemence kisebb volt az előzőnél és szegletes formájú. Itt is megtaláltuk a kemence test fonatának csonkjait. A csonkok egyenes sorban, szabályos közökben helyezkedtek el. Anyaguk valamilyen keményfa (mogyoró, vagy som?) kihegyezve és végük négyzet keresztmetszetűre faragva. Az előző tűztéri téglaburkolat (mely I 976-ig használatos volt) alatt I cm vastag sárhabarcsot, majd az alatt 5,5 cm vastag téglaborítást bontottunk ki. Ehhez a kemencéhez nem találtunk padka nyomokat, lehetett padka nélküli is, esetleg deszkából készült ülőkével. A kemence mellett a hátsó fal hosszában alakítottak ki egy 50 cm magas, 50 cm széles zugot. - Mindhárom ismert kemencének azonos volt a tűzelőnyílása, ami két darab állított, és az ezeket áthidaló harmadik, faragott kőből készült, feltehetően másodlagos felhasználással. A munkanap végén Bükkaranyoson egy újabb kemencét és egy ajtót mértünk fel analógiaként. Ötödik, az utolsó nap. 1976. május 14. péntek Az utolsó napra a befejező munkálatok maradtak. A munkások kiemelték a helyükből a nyílászárókat, ágasfákat, majd bedöntötték a patics falakat, végül a viszonyokhoz képest rendet raktak a telken, takarítottak. Mi a konyha és a kamra válaszfalán kerestünk újabb nyomokat. Az itt történt feltáráskor kiderült, hogy a válaszfal nagy része vályogtéglából készült. Utólagosságához nem fér kétség, hiszen a hátsó hosszú fal felőli, eredeti paticsfal egy része megmaradt a durva átvágás nyomaival. További kutatás eredményeképpen a vályogfalba bemélyedő két karó nyomát találtuk meg a konyha felől. Feltételezésünk szerint volt a lakóháznak egy olyan időszaka, mikor a kamrát lakták, és tüzelő berendezésre volt szükségük. Ekkor cserélhették ki a paticsfalat vályogra, a tűzveszély elhárítása érdekében. A szobai fal a kemence miatt minden valószínűség szerint eredetileg is vályogtéglából épült. Más említésre érdemes 84